A boldogság nem cél. Albert Ildikó terapeuta a kiegyensúlyozott gyereknevelésről

D. Balázs Ildikó 2019. július 25., 17:28

Hogyan lesznek a mai gyermekekből a holnap kiegyensúlyozott és boldog felnőttjei? Mi a szülő feladata, és mit tehet a társadalom? Albert Ildikó klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Egy szülő csak akkor képes kiegyensúlyozott, boldog gyermeket nevelni, ha maga is az Fotó: Pixabay

Bár a gyermeknevelési kérdésekben többnyire a szülők feladatairól esik szó, bizony a társadalomra is igen jelentős szerep hárul, hogy a gyerekek kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. A szakember úgy véli, elsősorban biztonságot adó jövőt kell teremteni, azaz többek között megfelelő iskolarendszert kiépíteni, munkahelyeket létesíteni, mert így a szülők is biztonságban érzik magukat.

„Az egyik legnagyobb bajnak azt látom, hogy a szülők többsége ma nem tudja mire neveli a gyermekét, és ez nagyon szomorú.

Ebből rengeteg bizonytalanság adódik. Egy szülő csak akkor képes kiegyensúlyozott, boldog gyermeket nevelni, ha maga is az. A gyerek azt tanulja meg, amit tapasztal, és ez már elkezdődik az édesanyja pocakjában, ahol azt a hangulatot veszi át, ami körülötte van, amit az édesanya megél” – nyomatékosít a csíkszeredai szakember.

Fontos a csendes, békés otthon, a kiegyensúlyozott környezet Fotó: Pixabay

Egy boldog gyermek számára nem elég az, hogy az édesanyja otthon van vele két évig, az a fontos, hogy vele foglalkozzon. „A kisbaba átveszi azt is, hogy hogyan veszem fel, magamhoz ölelem-e vagy sem. Aztán fontos a környezet, hogy mit hall, mit lát, mit érez. Beszélgetünk a három éves gyermek előtt, mert az hisszük, úgysem érti meg. Már hogyne értené. Mindenre képesek reagálni és megérteni. Nem kellene nyomogatni a telefonomat és közben ringatni a babát, mert ez manapság az egyik a legborzasztóbb dolog” – fűzi hozzá.

Az élet ritmusa

Fontos a csendes, békés otthon, a kiegyensúlyozott környezet, az, hogy ritmust adunk az életünknek. Egy érzelmileg labilis, sírós, rosszul alvó gyermek számára a legjobb „terápia” a minél kiegyensúlyozottabb környezet biztosítása.

„Ahol van ritmusa a napnak, a hétnek, a hónapnak, van rendszeresség, az biztonságot ad nem csak a gyermeknek, hanem a felnőttnek is.

Ez a legjobb ellenszere az érzelmi labilitásnak, a szorongásnak, mindenféle érzelmi gubancnak. Kevesen tudják ezt csinálni, mert ugranak ide, rohannak oda, feszültek. Azt mondják, ez a kor betegsége, de nem, ez a mi hibánk. Ezekről a titkokról, azaz egyszerű módszerekről nagyon sokat kellene beszélni” – jegyzi meg Albert Ildikó.

A gyermek viselkedése mindig tükör is a szülő számára Fotó: Pixabay

Ha a családban úgy élünk, hogy jól érezzük magunkat, nyert ügyünk van – mondja a pszichoterapeuta. Bizonyított tény, hogy azok a gyerekek kiegyensúlyozottabbak, akiknek az életében jelen vannak a nagyszülők. És az utóbbiaknak is jót tesz a csemetékről való gondoskodás. Hiszen a nagyszülő játszik, sétál, beszélget, ő tényleg odafigyel a gyerekre. Mindeközben a szülő legtöbbször eleget akar tenni olyan elvárásoknak, amelyeket tulajdonképpen senki sem támaszt vele szemben. Nem tudja elengedni magát, szorong, folyamatosan aggódik.

Ha „rosszul viselkedik”, netán visszahúzódó a gyermek, az mindig problémát jelez Fotó: Pixabay

A gyermek viselkedése mindig tükör is a szülő számára.

Az óvodában, iskolában figyelmetlen, a szabályokat be nem tartó, rosszul viselkedő vagy túlságosan visszahúzódó gyermek valamit jelez.

A gyerekkel, ha gond van, az mindig azt jelenti, hogy a családban baj van – véli Albert Ildikó.

Albert Ildikó klinikai szakpszichológus

„Nemegyszer megtörténik, hogy a családról, aki megkeres a problémás gyermekkel, állítják, hogy minden tökéletes, mindent pont úgy csinálnak, ahogy kell, de ha alapos munkával lehámozzuk ezt a felszínt, bizony kiderül, hogy nagy bajok vannak. Az is érdekes, hogy mit élünk meg gondnak a családban. Mert van ahol »nem gond«, hogy részeges az apa, mert soha nem üt, igaz, kötekedik. Kiderül, hogy hetente kétszer máshol alszik miatta a család, de ettől eltekintve nagyon rendes ember. Az ilyesmi a családban lehet elfogadott, de a gyermeknél tüneteket produkál. Vagy kiderül, azt sem tudják, hogy a gyereknek milyen órái vannak, de olyannal is találkoztam, hogy nem tudták, hányadikos.”

Ne a boldogságot hajszoljuk

Tulajdonképpen jó példával neveljük a gyermeket – derül ki a pszichológus szavaiból. És a titok, ha már titkokat keresünk, az odafigyelés. „Ha a szülő következetes, ráfigyel a gyermekre, ha igyekszik nagyjából azt adni, amire a gyermeknek szüksége van – legyen az étel, pelenkázás, mosoly, simogatás, odabújás, sétálás, mesemondás, közös program –, akkor a gyerek ezt visszaadja öthónaposan, ötévesen és tizenötévesen is. Majd később ő maga is így fog nevelni. Ha odafigyeltünk rá, akkor megvan a gyümölcse” – hívja fel a figyelmet.

A boldogság hajszolása helyett érezzük jól magunkat, és neveljünk olyan gyermeket, aki megtalálja helyét a világban Fotó: Pixabay

A boldogság hajszolása helyett érezzük jól magunkat, és neveljünk olyan gyermeket, aki megtalálja helyét a világban – tanácsolja pszichológus. „Az hiszem, az kellene legyen a célunk, amikor gyermeknevelésről beszélünk, hogy a gyerek jól érezze magát, és megtalálja helyét. Legyen egy egészséges személyiség, legyenek céljai, akarjon valamit, legyen kedvenc elfoglaltsága és jövőképe. Én nem szeretem, amikor mindenki boldog akar lenni.

Az önmagában nem lehet cél, mert teljesen abszurd, bár nagyon divatos. A boldogság következmény.

A gyerekemet arra kellene neveljem, hogy érezze jól magát a világban, szeressen élni, és akkor mellesleg lehet, hogy boldog is lesz. Boldogságra nem tudok nevelni, boldogságot nem tudok adni, de meg tudom tanítani, hogy tanuljon, dolgozzon, alkosson, szeresse az életet, céljai legyenek, és akkor mellesleg ő boldog is lesz. Mert a boldogság hasonlít a kokszhoz, melléktermék, amit valami egészen más előállítása közben nyer az ember, ahogy egyik kedvenc szerzőm, Aldous Huxley pszichológust megszégyenítő pontossággal írja” – hangsúlyozza Albert Ildikó.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat