HIRDETÉS

Az időskor nem betegség. Hogyan lehet jól megöregedni?

Péter Beáta 2018. május 07., 14:49 utolsó módosítás: 2018. május 07., 16:29

Sokan sikertelenségnek, mások beszűkülésnek, elmagányosodásnak élik meg az öregkort. Pedig nem kell feltétlenül megkeseredettnek lenni öregkorunkra. Az időskor nem betegség. Még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy ez a 21. századi világ a fiatalokról, a fiataloknak szól. De hogyan legyünk másként öregek, mitől tudunk nyitottnak maradni idős korunkban is? Albert Ildikó pszichológus ebben próbál segíteni.

Az öregkor lehetőség is: nem kell feltétlenül megkeseredettnek lenni idős korunkra Fotó: Pixabay.com

Egy sajátos életszakaszról, az idősebb emberek világáról beszélt Albert Ildikó csíkszeredai klinikai pszichológus egy előadássorozat keretében Csíkszeredában.

Az öreg ember nem vénember

HIRDETÉS

– ebből a jól ismert szólásból indult a pszichológus, aki szerint az öregkor szépségeiről és buktatói másak a 21. században, mint régen és másak Székelyföldön vagy a világ más részein. Sok kérdés, ismeret, magatartás másként nyilvánul meg Székelyföldön, mint máshol, másként élünk, látjuk a világot, másak az értékeink, mást látunk jónak vagy rossznak. Vannak persze általános, máshol is tapasztalható jelenségek is, mint az, hogy eltűnőben vannak a többgenerációs családok, hogy időben eltolódtak a dolgok. Székelyföldön most szembesülünk ezzel, most kell megbirkózni is vele. Ugyanakkor a 21. század nagyon sok újdonságot hozott, sok minden átértékelődött, s míg a fiatal generáció könnyen alkalmazkodik ehhez, az idősebbek nehezen élik meg.

Divat fiatalnak lenni

Albert Ildikó rámutatott, napjainkban felértékelődött a fiatalság, divattá vált fiatalnak lenni.

Minden ezt sugallja: légy fiatal, ne legyen ráncod, nézz ki jól, légy csinos!

Annyira jó fiatalnak lenni, és annyira ez a trend, hogy az életkorok is átértékelődtek, azaz, hogy ki meddig fiatal és mikortól idős.

Albert Ildikó Fotó: Péter Beáta

„Mi még abban nőttünk fel, hogy 14-15 éves korban kezdődik a kamaszkor. Tart egy-két évet, jön a fiatalkor 25 éves korig, következik a felnőtt kor, annak vannak szakaszai, ez hatvan éves korban lezárul és kezdődik az öregkor. Most sokkal  hamarabb kezdődik a kamaszkor, tíz éves gyerekek már kamaszok. Sokkal hamarabb elkezdődik, hogy az egyéniségét, függetlenségét meg akarja találni, illetve ez sokáig is tart. Kinyúlt a kamaszkor és az ifjúkor. Elmegy iskolába, nem döntötte el, hogy mit akar csinálni, a szülők tartják. Harminc éves, de még mindig nem tudja, hogy mit akar csinálni. Természetesen vannak, akik tudják, nem arról van, szó, hogy ez milyen borzasztó, de van egy ilyen tendencia, megvan már a szakirodalma is, kutatják, ez egy reális dolog. De mi csináltuk, mi neveltük így: legyen meg nekik minden, ami nekünk nem volt. Ne csináljanak semmit: inkább menjenek, szórakozzanak. Aztán valamikor a harminc éves kor körül kezdünk felnőtt korról beszélni és éppen ezért, az is kitolódott. Hatvan éves korunkban még nem vagyunk öregek.

Régebb a nyugdíjkorhatárnál hivatalosan is ki volt mondva, hogy öregség. Ennek vége. 65 és 75 év között idősödőről beszélünk, 75 éves kortól mondhatjuk azt, hogy idős, egészen 90 éves korig. Utána azt mondjuk, hogy agg.

Kitolódott tehát az aktív kor, nem azért, mert így írták le, hanem, mert erre biológiailag képesek vagyunk és pszichésen is képesek lennénk, ha tudomásul vennénk” – mesél a megváltozott életszakaszokról a pszichológus.

Mi történik velünk idős korban?

A szakember hangsúlyozta, hogy az idősödő ember egyre inkább beszűkül. „Itt ismét felmerülnek a zonális sajátosságok. Valljuk be, hogy nem kifejezetten nyitott és mozgékony térségről beszélünk, amikor Székelyföldet említjük. Tehát eleve van egy merev alap és erre még rátevődik a lemerevedés, ami az életkorral jön, és ennek elég csúnya következményei lehetnek. Ez ellen kellene harcolni. Bejön – ha tetszik, ha nem – egy fiziológiás jelenség: beszűkülünk. Nem olyan a figyelmünk, mint eddig, nem tudunk olyan gyorsan átváltani egyik dolgokról a másikra, mint korábban, nem érdekel már olyan sok minden, kialakítottunk bizonyos dolgokat, azokhoz ragaszkodunk. Még ha volt is nyitottság, megszűnik, vagy nagyon leredukálódik. Nem váltunk könnyen. Nehezen fogadjuk el és ahogy telik az idő egyre nehezebben fogadjuk el az újdonságokat” – magyarázza Albert Ildikó.

A 21. század nagyon sok újdonságot hozott, az idősebbek nehezen alkalmazkodnak hozzá Fotó: Pixabay.com

Az idősödő ember egyre jobban ragaszkodik az ismert dolgokhoz. Szüksége van arra, hogy csak az ismert emberekkel, ismert utakon, ismert tevékenységet végezzen. Ez is egyfajta beszűkülés, lemerevedés, hogy ragaszkodik a megszokotthoz és egyre kevésbé tudja az újat befogadni. A szakember szerint azonban lehet tenni ellene, mint ahogy a szorongás ellen is. Például az ismétlődő tevékenység, az ismétlés a szorongás legjobb ellenszere. A kényszeres cselekvések, az ismétlődő cselekvések arra valók, hogy biztonságot adjanak, oldják a szorongást. Mivel az idő múlásával az idegrendszer is merevedik, idős korban megjelenik a szorongás. Ugyanakkor az érzelmi élet is jelentősen megváltozik.

Erősebbé válnak az alaptulajdonságok, például, ha valaki egész életében kötekedő volt, akkor nyolcvan éves korában még inkább az lesz.

Ugyancsak az idős kor velejárója, hogy gyengülnek a szellemi képességek, az idős ember nem tud már úgy tanulni, mint korábban, ugyanakkor könnyen felejt is. Csökken a belátási képesség is, van, hogy semmi más nem érdekli az időset, csak önmaga.

„Pedig az érdeklődést fent lehet tartani. Akinek volt valamilyen hobbija az élete folyamán, ha van olyan tevékenység, amelyet szívvel-lélekkel végzett, az megmarad idős korban is. Ha ezek kezdenek eltűnni, akkor az vészjel. Nem az a baj, hogy öreg, hanem, hogy történt valami. Az öregség nem betegség. Ha a kedvenc tevékenységét nem szívesen csinálja, az intő jel lehet.”

Attitűdváltásra lenne szükség

Albert Ildikó szerint az idős kort sokan egyfajta sikertelenségnek élik meg. Úgy érzik, hogy valami rossz történt velük. Lehet valós is ez az érzés annak, aki nem tett le soha semmit az asztalra. De letenni az asztalra azt jelenti, hogy egyáltalán megszületett, hogy dolgozott, gyerekeket nevelt, házat épített, kicsit szétnézett a világban, hogy szeretett néhány embert.

Sokan elmagányosodásnak élik meg Fotó: Pixabay.com

„A bajok ott kezdődnek, amikor úgy vélik, hogy csak férjhez mentek, csak megnősültek, csak felneveltek három gyereket, csak felépítettek három házat, de az semmi, mert az elmúlt. Itt attitűdváltásról lenne szó. Nem egy sikertelenség és nem egy baj az öregség. Az a jó, ha megérjük. Ha megtanulnánk átértékelni ezt az életkort, illetve úgy gondolni, hogy mindaz, ami történt velünk, milyen jó, valószínű, hogy másként tudnánk öregek is lenni.

Az, hogy egyre nehezebben éljük meg, összefügg azzal, amit a 21. század hozott nekünk. Az, hogy az idős emberek magukra maradnak, tény, hogy rosszat tesz. És az, hogy mindenhonnan az folyik, hogy csak a fiatal az érték, akkor az idős tényleg úgy érzi, hogy nincs helye ebben a világban, mert ez csak a fiataloké. Nagyon rossz az, amit a korszellem sugall. Ez hozzánk is begyűrűzött, nem mentett meg ettől sem Székelyföld, sem a sajátosságai”

– véli  a pszichológus.

Jellemző az is, hogy idős korban sokan elmagányosodnak. Egyrészt azért, mert hagyják magukat elmagányosodni, másrészt, ha nincs mellettük valaki, aki kimozdítsa – család, unokák – akkor beszűkül az életterük. Fontos, hogy legyen szociális élete, vagy legyen akiért tenni-venni. Mert ezen áll vagy bukik az idős ember léte: addig, amíg tudja, hogy miért kel fel, nyert ügye van. A baj ott kezdődik, amikor nem tudja, mert nincs semmilyen célja. Albert Ildikó felhívta a figyelmet, az is fontos lenne, hogy az idős ember merje élni az életét. „Az öregség nem azt jelenti, hogy lezárult az élet, hanem, hogy másként kell élni. Más dolgoknak kell örvendeni, másként kell tekinteni a világra. Azoknak, akik meg tudták élni az életük minden szakaszát, nem lesz gondjuk idős korukban sem. Talán ez az egyik titok: megélni azt, amiben épp benne vagyunk., ami épp történik velünk.”

Az időskor mint lehetőség

A legjobb karbantartó és életben tartó az a társas kapcsolat – húzta alá a pszichológus. Jót tesz testnek, léleknek. Fontos még továbbá a szellemi elfoglaltság, olvasás, írás, zenehallgatás.

Ha van kiért felkelni, tenni-venni, könnyebb megöregedni is Fotó: Pixabay.com

„Az átértékeléskor történt egyik nagy hiba, hogy elvesztettük azokat a pozitívumokat, amit az öregkor jelentett. Elfelejtettük, hogy az időskor sok tudást, sok tapasztalatot jelent. Egy olyan lehetőséget, amit ha a család használna, azzal még lehetne kezdeni valamit. Ez valahol kiesett. Ezt kellene újra visszavinni a köztudatba. Használjuk ki azt, amit az időskor nekünk is ad, amikor mi vagyunk az idősek, használjuk ki azt a tudást, amit mi tudunk továbbadni, de azt is, amit az idősektől mi tudnánk begyűjteni. Az időskor egy lehetőség is, például a megpihenésre. A nyugdíjkor, az időskor többek között azt is jelenti, hogy megpihenünk, hogy végre úgy élünk, ahogy szerettünk volna. Sok mindent megengedhetünk magunknak, amit eddig nem, sok mindent kimondhatunk, amit eddig nem. A fékek szabadulhatnak – a szó jó értelmében. Van egyfajta szabadság, ami ezzel a korral jár együtt. Ezt is érdemes lenne szem előtt tartani és kiaknázni. Fiatalként, idősként az élet szép és ha ezt tudomásul vesszük, akkor még megöregedni is jó.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS