Holtomiglan, holtodiglan… Jelent ez még valamit?

D. Balázs Ildikó 2020. február 14., 16:51

Van-e létjogosultsága a 21. században a holtomiglan, holtodiglan fogadalomnak? Mi lehet a jó házasság titka? A szerelmesek napja apropóján Albert Ildikó klinikai szakpszichológussal beszélgettünk többek között arról, hogy nem elég csak kimondani a fogadalmakat, hinni is kell bennük.

A hagyományos társadalom, a hagyományos házasság nagyon pontosan bejelöli a szerepeket, és nem enged szabadságot a feleknek Fotó: Haáz Vince

Ha az erdélyi hagyományos közösségről beszélünk, ahol a házasságkötések során még elhangzik a holtomiglan, holtodiglan fogadalom, azt is mondhatnánk, hogy aggodalomra semmi ok. A baj ott kezdődik – vélekedik Albert Ildikó csíkszeredai pszichológus – amikor a házasulandó felek nem gondolnak bele e fogadalom valós tartalmába.

„A párkapcsolat, a másik iránti érdeklődés mifelénk is átértékelődött, akárcsak bárhol máshol a világon. Individualista társadalommá kezdünk válni, atomizálódik a mi társadalmunk is, azt hiszem, most érződik a legerősebben a harc a hagyományos társadalmi értékek és a nyugatról érkező trendek között” – mondja a szakember.

Úgy látja, azzal, hogy az egyén fontossága, az önmegvalósítás hódít teret, egy labilisabb jövőkép van kialakulóban, ami olyan szabadságérzetet kelt, melyet sokan tévesen értelmeznek. Bármi megvásárolható, elérhető, lecserélhető, és ez érvényes már a kapcsolatokra is.

„Próbálkozunk. Megpróbálom, és ha nem jó, váltok – ez pedig a holtomiglan, holtodiglan fogadalom ellentéte.

Persze a szerelem, mint érzés nem változott, az ugyanúgy létezik ma is, mint régen, viszont túl gyakran találkozok azzal a jelenséggel, hogy a házasságok nem szerelemből köttetnek. Azt hiszem, eleve hiányzik már az az elképzelés, az óhaj, hogy ha elindulok valakivel a közös úton, akkor az holtomiglan legyen, akarjam, hogy együtt maradjunk. Ha pedig valami nem fontos számomra, akkor nem harcolok érte. Otthagyom a kiskaput a lehetőségeknek, és hát lehetőségek mindig lesznek. A szerelemhiány nagy gond, mert így könnyebben kimondják, hogy jöhet a következő. Ezért nincs holtomiglan, holtodiglan. Az a baj, hogy nem a szerelem adja a párkapcsolat alapját” – mondja.

Nem tudunk alkalmazkodni

Albert Ildikó szerint megvan a veszélye az önérvényesítésnek, a feltételezett szabadság érzésének, ugyanis nem tanultuk meg, hogy hogyan kell ezzel élni. Hiszen – teszi hozzá – ha csak a saját érdekeinket nézzük, és nincs hajlam a kompromisszumra, az váláshoz vezet.

„Az alkalmazkodási képességünket támadta meg a 21. század, nem akarunk már alkalmazkodni”

– szögezi le.

Ha már az egymás iránti fogadalmak betartásáról beszélgettünk, a csíkszeredai szakember azért arra is kitért, hogy régebben talán jobban működött ugyan a holtomiglan, holtodiglan fogadalom, de ebbe azért sokszor belekerült a házasságtörés.

Albert Ildikó csíkszeredai klinikai szakpszichológus

„A férfinak szabad volt félrelépni, mert a nő szemet hunyt fölötte. Érdekes dolgokat vet fel ez a hagyományos értékrend, mert elég sok képmutatás is volt benne, vagy legalábbis kettős mérce. Ma már pozitívum, ha a nő azt mondja, hogy nem hajlandó szemet hunyni a félrelépés fölött. Az egy másik dolog, hogy amikor két ember tényleg rájön, hogy nem működik a kapcsolat, akkor azt meg kell szüntetni”.

A pszichológus, aki szerint is jellemzően a harmincas-negyvenes korosztály körében gyakoribb a válás, sőt sok esetben a legapróbb nehézség is egy házasság felbontásához vezet, ennek okát az infantilizálódott társadalomban látja.

„A pubertáskor elhúzódik, a harmincas éveiben járó fiatal még keresi az útját, nincs felelősségtudata, nincs jövőképe, nincs elköteleződés. Saját magáért nem vállal felelősséget, akkor hogy vállaljon másért” – teszi fel a kérdést.

A titok a kompromisszumban rejlik

– mondja, amikor arról kérdezem, miben látja a tartós házasság titkát. „Lehet beszélni szerelemről, romantikáról, de én azt mondom, hogy ennek a titka  a kompromisszumkészség. Ebben az is benne van, hogy megadom a másiknak a szabadságot, megvan a kölcsönös bizalom és a szeretet. A hagyományos társadalom, a hagyományos házasság nagyon pontosan bejelöli a szerepeket, és nem enged szabadságot a feleknek.

A szeretet nem azt jelenti, hogy folyamatosan együtt vagyunk. A jó értelemben vett szabadságot meg kell adni a házasságban is. Ez kulcsfontosságú”

– mondja beszélgetőpartnerem, aki immár több mint harminc éve alkot egy párt a férjével.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat