Felmelegedés, klímaváltozás: hideg marad-e a Csíki-medence?
Nem csak negatív következményekkel jár a globális felmelegedés, a hűvösebb vidékek, így például a sajátos mikroklímájú kelet-erdélyi medencék akár profitálhatnak is belőle. Az összkép azonban – a szkeptikus politikusi nyilatkozatok ellenére – nem túl biztató. De csak akkor, ha a tényeknek hiszünk.
Itt a globális felmelegedés, ezt tudjuk. Jobban mondva halljuk úton-útfélen, meg azt is, hogy egyesek szerint ez az egész egy nagy humbug. Azt se tudjuk, mit higgyünk az egészről, mert mindenki összevissza beszél, különben is, most áprilisban épp lefagytak a gyümölcsfák. Ja hogy azért is a globális felmelegedés a hibás? Na tudod, ki hiszi el.
Pedig ez a dolog egyáltalán nem vicc, nem is politikai kampány, igenis létezik, s már befolyásolja az életünket. Persze csak akkor, ha hiszünk a számoknak. S ezek azt mondják: az utóbbi kétszáz évben, de főleg az utolsó harmincötben, meredeken emelkedik a Föld átlaghőmérséklete. Persze ezzel igazából nem vitázik senki, a vita inkább arról van, hogy mi lehet ennek az oka.
A Föld lakosságának az az elenyésző rétege, amelyik a tudományos közösség tagjának tartja magát, összefüggést lát a hőmérséklet emelkedése és a légkör széndioxid-, metán- és egyéb üvegházhatású gázok koncentrációja között. A tudományos közösség tagjának tartja magát Ráduly Botond, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója is, aki a minap Csíkszeredában tartott igen nagy érdeklődésre számot tartó előadást (konkrétan a 2-es teremből át kellett vonulni a kis aulába). Tőle is tudhatjuk:
2015-ben és 2016-ban egyaránt rekordot döntött a bolygó átlaghőmérséklete.
A légkör széndioxid-koncentrációja az 1800-as évek előtt tipikusan 100–260 ppm (az egész milliomod része) között ingadozott, az elmúlt 35 évben jelentősen megugrott, ma 403 ppm-et mérnek, a metánnál ugyanez 500 ppb-ről (az egész milliárdod része) közel 1800-ra. A tudósok azt mondják, az ábrákon ábrázolt változások riasztó kipúposodásának köze van egymáshoz, főleg, mert nekik van egy csepp elképzelésük arról, hogy mi is az az üvegházhatás.
Hogy nekünk is legyen valamennyi, Ráduly Botond kifejti: a természetes üvegházhatásért a leginkább, azaz mintegy kétharmadáért felelős gáznemű anyag a vízpára. A napsugárzás mintegy 30 százalékát a világos felületeket – felhők, hó, jég – visszaverik. A maradék 70 százalék melegíti a földet és az óceánokat, egy kevés a légkört. Az óceánok és a föld által kibocsátott hő egy részét a légkör visszaveri. Érdekes adat, hogy
a természetes üvegházhatás nélkül a Föld átlaghőmérséklete −18 Celsius-fok volna, s nem +15, mint most, azaz minden bizonnyal megfagynánk.
S igen, volt még ennél is melegebb a Föld az évmilliárdok folyamán, mint most. A riasztó nem maga a melegedés mértéke, hanem az a rendkívül rövid idő, ami alatt ez végbemegy. A földtörténet folyamán egy-egy jégkorszakot 4-7 fokos melegedés is követte, de ehhez ötezer év kellett. Most a 19. század végéhez képest 1,1 fokkal vagyunk melegebben, ami 10-szer gyorsabb folyamat, mint eddig bármikor. A prognózisok szerint legjobb esetben 2, legrosszabban 6 fokot melegedik a légkör 2100-ig, a folyamat így akár hatvanszor lehet gyorsabb, mint eddig bármikor.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2000-es, borúlátónak mondott és rengeteget támadott prognózisához képest ma, 2017-ben sokkal rosszabbul állunk, azaz a felmelegedés regisztrált mértéke sokkal magasabb most, mint ahogy 2000-ben ezt a legborúlátóbb forgatókönyvben feltételezték.
Mi lehet mindennek a következménye? A túl gyors melegedéshez az ökoszisztémák nem tudnak eléggé alkalmazkodni.
A meleget kevésbé bíró őshonos fajok északabbra vándorolnak vagy kihalnak.
A Földön lesznek helyek, ahol több lesz a csapadék és intenzívebb, máshol szárazabb lesz a klíma. A viharok, hurrikánok intenzitása nő. Az északi és déli jégtáblák olvadása következtében megnő a tengerszint, így a tengerpartok lakói költözhetnek. De ember legyen a talpán, aki garantálja, hogy mindezek a dolgok – és a többi, gyakran hangoztatott előrejelzés – meg fognak történni és úgy fognak történni, mutat rá Ráduly Botond.Ugyanis egy dolog biztos a klímamodellekkel kapcsolatban, hogy teljesen bizonytalanok.
Nem lehet tudni például, hogy miképpen reagálnak a felhők a megemelkedett hőmérsékletekre: több lesz-e az alacsony vagy a magas légrétegű felhő, ez ugyanis tovább emelheti de csökkentheti is a hőmérsékletet. Befolyásolhatja a hőmérséklet alakulását az adott ökoszisztémák szénciklusa, azaz hogy nettó szénelnyelő vagy szénkibocsátó-e egy-egy földi régió – ez egyébként Ráduly Botond kutatási területe.
Lehetnek egyébként pozitív fejleményei is a globális felmelegedésnek: egyes kutatók szerint például az északi féltekén várhatóan több élelmiszert lehet majd termelni, a délin viszont, ahol amúgy sem állnak túl jól, kevesebbet, így összességében ez nem szívderítő. A termési időszak növekedik, már két héttel hosszabb ideig lehet az északi féltekén mezőgazdasággal foglalkozni, mint korábban, máshol azonban vízhiány sújtja a mezőgazdaságot.
Egyes orosz tudósok kiszámították, hogy Oroszország GDP-je akár 10 százalékkal is nőhet a felmelegedés hatására,
így érthetően ők nem is aggódnak annyira. A politikum hozzáállását egyébként is láthatóan az befolyásolja, hogy az adott ország hol helyezkedik el az üvegházhatású gázokat kibocsátó rangsorban: ezt magasan vezeti Kína és az Egyesült Államok.
S mire lehet számítani nálunk? Erre a kérdésre nincsen válasza Ráduly Botondnak, hacsak nem az, ami a világ más részeire is elmondható: a bizonytalanság a biztos.
– fogalmaz az oktató.