A levelezőlistáktól a valós idejű közösségi hálózatokig

Török Zoltán 2017. június 07., 14:35

A számítástechnika történetével foglalkozó sorozatunk ezen részében az internetes közösségi hálózatok megjelenésével foglalkozunk. Szerzőnk személyes résztvevője volt a digitális világ kezdetének, személyes emlékeit osztja meg az olvasókkal.

Nem csak mi kapunk sok információt a Facebook segítségével, hanem valakik rólunk is Fotó: Boda L. Gergely

Az Internet bevezetésével járó kezdeti lelkesedést felváltotta a megszokás majd a rászokás. Gyakorlatilag kevés olyan hely maradt, ahol valamilyen formában a kapcsolat nem hozzáférhető, az árak is a padlóra kerültek. Egy mobiltelefonos szerződés egyben világhálós hozzáférést is jelent, és ez lassanként már az egész Európára érvényes.

{A}

Az Interneten alapuló személyes kapcsolatok kiterjesztésével közösségi hálózatok alakultak ki, ahol többen, valamilyen formában átlátható módon egymással információkat, adatokat cserélhetnek, az adatok mennyisége pedig egyre növekvőben van.

{K1}

Az e-mail alapú közösségi hálózatok terjedtek el eleinte. Az úgynevezett levelezőlisták, melyek révén a listára küldött leveleket minden listatag megkapta. Hivatkozhatok a civil szerveződések virágkorának kezdetén a gyergyói civil lista létrehozására, de én, személyesen több ilyen listának is a rendszergazdája vagyok a mai napig. Csakhogy közben a valós idejű közösségi hálózatok is megjelentek, ezek közül a nálunk legismertebb Facebook, ami az ötletgazdának világhírt és dollármilliárdokat jelentett.

Bármilyen eszközre (számítógép, laptop, tablet, okos telefon) telepíthető és azonnal megjelenít minden „újdonságot”.

A levelezőlistára küldött üzenet, információ akkor vált elérhetővé, mikor a címzett megnézte a postafiókját, a Facebook és társai esetében pedig a működő eszköz azonnal jelez – ezért valós idejű.

Ezeknek egy egyszerűbb változata az azonnali üzenetküldő (chat) volt, ami véleményem szerint a nyelvromlás egyik fő „eszköze”, ugyanis a fiatal generáció lerövidítve és a helyesírás szabályait sutba dobva kommunikál egymással. A Szervusz, hogy vagy, mit csinálsz? helyett kb. ennyit írnak egymásnak: Sze, micsi. A VOIP (Voice Over Internet Protocol – ami nagyvonalakban  azt jelenti, hogy hangtovábbítás Internet kapcsolat révén) telefonálás volt egy következő fázis,

a sokat vágyott videotelefon megvalósulását is jelentette,

hiszen az üzeneten és hangon kívül a számítógépes kamera által felvett képet is továbbítja. A Skype talán a legismertebb ezek közül.

A 2004 óta működő Facebook közösségi hálózat és hasonló társai az összes előzően felsoroltak lehetőségeit magában hordozza. Nagyon sokan kihasználják, hogy rég nem látott ismerősökkel, családtagokkal tartsák a kapcsolatot, és közben előfordul, hogy

akaratukon kívül is olyan dolgokat közölnek saját magukról, amik a modern világban polcra került személyi szabadság, személyes intimitás sérüléséhez vezethetnek.

Köztudott, hogy a közösségi hálózaton megosztott információkat fel lehet használni sok mindenre, főleg, ha ezeket valakik hadrendbe állítják. Gondoljunk csak a szupermarketek törzsvásárlói kártyájára. A pénztárnál leolvasott kártya alapján könnyen lehet következtetni a fogyasztó szokására aszerint, ami nap mint nap a kosarába kerül. Ezért a kedves vásárló kedvezményt kap, ami költség szempontjából csak töredéke egy kiterjedt, fogyasztói szokásokat összegző közvélemény-kutatás árához képest.

Manapság már mobileszközökön is könnyen hozzáférhető Fotó: Barabás Ákos

Tessék belegondolni, hogy a közösségi hálózaton közzétett mindenféle fotók, elfogyasztott finomságok, kedvenc hírek, újságcikkek és a többi alapján milyen fogyasztói, szavazói vagy „mit tudom, én milyen” hajlamainkat képesek előbányászni az arra szakosodottak. A statisztika révén ismerjük, hogy sok ilyen jellegű információ egy helyen hatalmat is jelent. Mások hatalmát az egyén felett. Felettem, felettünk.