Strandteszt: a marosszentgyörgyi Apollo sósfürdő
Gyermekbarát, tiszta és tágas, de nem kíméli a pénztárcánkat – pár jelzővel így foglalhatjuk össze a Marosvásárhely szomszédságában levő marosszentgyörgyi Apollo strand tulajdonságait, ahol sós és édesvizű medencékkel várják a szórakozni, gyógyulni vágyókat.
Gyermekoromban nagyszüleimmel többször voltunk a marosszentgyörgyi sósfürdőn, amely akkor még a néptanács tulajdonában volt, s egyetlen kisméretű medence állt a fürdőzők rendelkezésére. A kilencvenes évek elején, szintén a községhez tartozó strandra, csitrikként a húgommal nagy ritkán azért jártunk, mert nemcsak fürdeni lehetett a sós vízben, hanem nudistáknak elkülönített hely is volt, ahol iszappal is bekenhetted magad, ha kedved tartotta. Természetesen külön elkerített hely volt a férfiaknak és hölgyeknek, s az átlagéletkor a strandon akkor 60 felett volt.
{A}
Aztán hosszú évek teltek el, s nem volt újra alkalmam ellátogatni a strandra. Közben hallottam, hogy egy építkezési cég tulajdonosa vásárolta meg, s felújította, átalakította, belső wellnest és gyógyfürdőt alakított ki. Ma már a környék egyik legkorszerűbb strandja és kezelőbázisa van Marosszentgyörgyön, amely az Apollo névre hallgat.
A strand reggel nyolckor nyit, s csak szombaton és vasárnap kell igyekezni, hogy megfelelő parkolót és félárnyékos helyet találjunk, hétköznapon nem fenyeget a zsúfoltság. Ez részben azért van, mert a bekerített hely nagyon tágas, több száz napozóágy, ernyő van, s ha ezek elfogynak, a fák árnyékában a füves részekre is le lehet teríteni az otthonról hozott pokrócot.
De valószínűleg a belépőjegyek ára is némiképp visszariasztja a látogatókat.
Hétköznap a felnőttek 22 lej, a 7–14 éves gyermekek 7 lej fejében léphetnek be, a hét évnél kisebbek ingyen. Hétvégén 30 lejt kell fizessenek a felnőttek és tíz lejt a 7–14 közötti gyermekek. Van a strandnak VIP része is, külön elkerítve, napozóhintákkal és kényelmesebb napozóágyakkal, ezt hétköznap és hétvégén is plusz tíz lejért lehet használni.
A minden évben fejlődő és újabba szolgáltatásokat bevezető strandon külön részt alakítottak ki a kisgyermekkel érkezőknek: van egy tágas játszótér, homokozási lehetőséggel, s egy külön édesvizű gyermekmedence is. Itt nem lehet látni meztelenül fürdőző picibabát, mert mindenki odafigyel erre is, s ha nem, akkor
a felügyelők szólnak, hogy fürdőpelenka viselése a medencében kötelező.
A gyermekmedence vizét minden nap cserélik, így a kora délelőtti órákban még picit hűvös, kora délutánra lesz a legalkalmasabb, hogy a csöppségek is kedvükre pancsolhassanak. Hátránya, hogy mivel a játszótér közepén van, elég sok homokot behordanak akarva akaratlanul a medencébe a gyerekek és szüleik. Van ugyan egy lábmosó rész, de valamiért nem tölti be szerepét. Akit idegesít a néha kiabáló, újabb gombóc fagyit toporzékolva követelő, vagy a fáradtságtól már magán kívül levő, s állandóan azt kiabáló, hogy „a vízbe akarok menni, a vízbe akarok menni” kisgyerek, az jobb, ha kerüli ezt a részt.
Kedvencem az édesvizű medence, amely két részből áll, különböző mélységű, és még soha nem voltak annyian benne, hogy ne lehessen egy jót úszni a tiszta vizében. Ezt a medencét két életmentő is figyeli, ha nincsenek sokan, megengedik, hogy a gyermekek egyet-kettő ugráljanak, de ha látják, hogy valakit zavarna, azonnal rásípolnak. Vagyis rend van.
A sós vizű medence már egyáltalán nem hasonlít arra, amiben gyermekkoromban fürödtem. Sokkal tágasabb, és tiszta a vize.
Régebb a sós vízre jellemző bogarak úszkáltak benne, ma már csak hébe-hóba lehet látni egy-két belefulladt méhecskét vagy más kisebb rovart.
Úszni nem kell-lehet benne, inkább lebegni. Ha a jó szaftos pletykákat szereti valaki hallani, akkor ide érdemes eljönni, hiszen a sós vízben töltött húsz perc-félóra alatt mindenki önfeledten mesél magáról, családjáról, ismerőseiről, az ismerősök közös ismerőseiről, s kötetnyi valós vagy kitalált történet hangzik el. Naponta többször szerveznek vízi tornát, amikor egy fiatal fiú a partról mutatja a gyakorlatokat, s a vízben lebegők megpróbálják leutánozni, több-kevesebb sikerrel.
A nudistarész most is megvan, s iszapozni is lehet.
Van elegendő mosó és öltöző, ruhamegőrzővel, meleg vízű zuhanyzó is vendégek rendelkezésére áll, s legalább öt helyen lehet cigarettázni. Aki sportolni szeretne, megteheti a kis homokos röplabdapályán. Ha szeretünk sakkozni, akkor érdemes kipróbálni a strand bejárata közelében levő félméteres figurákat tartalmazó táblát.
Két helyen lehet fagylaltot, lángost, kávét vásárolni, s van egy zöld édennek nevezett, elkülönített park is, ahol napi menüt szolgálnak fel. Tudni kell, hogy mivel a tulajdonos adventista vallású, a strandon szeszes italt nem lehet vásárolni, de ha valaki otthonról hozza, nem ellenőrzik a bejáratnál, s fogyasztásakor sem szólítják meg.
Egy gombóc fagylalt két lej, egy lángos, tölteléktől függően 4-5 lej, a levesből és másodikból álló napi menü 17 lej, ezt 12 órától szolgálják fel.
A strand egész területén van ingyenes wifi a fiatalok nagy örömére, akik még napozás közben is távol levő barátaikkal kell beszélgessenek, s ellenőrizniük kell, hogy az előző este elkezdett játékban ki áll győzelemre.
Tipp: egy fárasztó munkanap után is érdemes kilátogatni a strandra, hiszen öt óra után mindenki már hazafele igyekszik, az édes vizű medence szinte üres, a lemenő nap sugaraiban este nyolcig lehet lubickolni, egészen addig, amíg már harmadszor is mondják, hogy kérjük a kedves vendégeket, hogy hagyják el a vizet, és készüljenek hazafele. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor tökéletes, szinte már túl meleg a sós vizű medence is, ahol szintén nyolcig lehet az elfáradt testet lebegtetni. Sajnos külön délutáni belépőjegyet nem árulnak.
A sós vizéről és ásványi iszapjáról híres marosszentgyörgyi gyógyfürdőt már 1880-ban ismerték, ugyanis már abban az évben elkészült az első sós vizű medence, amit a felszíni forrásból tápláltak. 1912. május 2-án fúrták le az első szondát 864 méter mélyre. Földgázt kerestek, helyette sós víz tört a felszínre. Azóta még két szondát fúrtak, egyiket 799, a másikat 951 méter mélyre. A magas ásványianyag-koncentráció, valamint az ásványi összetétele (jód, kalcium, magnézium, kálium, nitrogén) biztosítja a víznek a gyógyító erejét. Itt található Erdélyben a leginkább jódtartalmú víz. A szakemberek azt ajánlják, hogy évente kétszer 10-12 napos kezelésen vegyenek részt azok, akiknek reumás jellegű vagy sérülés miatt bekövetkezett váz- és izomrendszeri-, illetve idegrendszeri vagy urogenitális panaszaik vannak, ugyanakkor gyerekeknek is ajánlott gerincferdülés, középfülgyulladás, arcüreggyulladás, orrpolip, hörghurut, mandulagyulladás esetén.