Nem tervez, hanem megtapintja az anyagot és alkot
Évekig nagy varrodákban dolgozott mesternőként, majd termelővezetőként és 2013-ban eldöntötte, hogy kiszáll és egyedül, önállóan boldogul. Ismerte az anyagokat, tudott varrni, szabni, alkotni és azt hitte mindez elég lesz. Visszatekintve, mosolyogva mondja, hogy nem tudta, hogy milyen nagy fába vágja a fejszéjét. Hiszen nem elég ruhát alkotni, viselőt is kell tal&
Véletlen vagy sem, de Simon Zita kis műhelye Marosvásárhelyen, a Takácsok utcában van. Eddig csak a közösségi oldalán (Zit 'U fashion) láttuk ruháit, most személyesen is megkukintottunk belőlük egy párat. Kis műhelye barátságos kis hely, ahol szebbnél szebb anyagok várják, hogy a szabóasztalra kerüljenek, s ruhává alakuljanak. A bábun egy őszi színekben pompázó ruha van, az ajtón levő fogason már az őszi kollekció első darabjai tündökölnek. Beülök az egyik varrógép mögé, hiszen más szék nincs is, s innen figyelek és jegyzetelek.
Zita arról mesél, hogy aki dolgozott már varrodában az bizonyosan megérti a szabadság és önállósodás iránti vágyát.
– meséli, s közben megmutatja az őszi-téli kollekcióra rendelt anyagokat.
Németországból érkeztek, mert csak jó minőségű anyagokból készít ruhát, s ott talált olyan minőséget, hogy megfeleljen. Igaz, az anyagok árában is érződik a különbség, de biztos, hogy az első és a sokadik mosás, tisztítás után is a ruha, póló, szoknya megőrzi formáját, színét. Megkérdeztük, hogy ha „már itt vannak az anyagok, akkor már a rajzok, minták, modellek is megvannak-e? Simon Zita mosolyogva vallja be, általában nem szokta megrajzolni a modellt. „Megfogom, megtapintom az anyagot, kiterítem, nekifogok szabni, s munka közben születnek az ötletek, az érdekes és szabványos megoldások. Az anyagtól függ, hogy mit készítek belőle ruhát, blúzt, kosztümöt. Természetesen követem a trendeket, a divatot, de azt is figyelembe veszem, hogy olyan alkotás hagyja el a műhelyen, amit szívesen viselnek, ami viselhető.”
Míg eddig a rózsaszín, a púder, a világoskék és a pasztell volt a divatos szín, ősszel és télen a szürke és a sárga lesz a trendi, toppon marad a kék, de a bordó és az arany, a rozsdaszín is hódít majd, ezekből a színekből látunk a kis barátságos műhelyben is.
Simon Zita csak a családtagoknak és a nagyon közeli barátoknak készít rendelésre ruhát, mert, mint bevallja sokkal több gondot okoz a rendelésre készült ruha, s egyelőre nincs megfelelő helye próbára fogadni a klienst. S a ruhák értékesítésének kérdésével elértünk a nehéz fába vágtam a fejszém kifejezés lényegéhez. Zita két üzletben próbálja értékesíteni alkotásait, több-kevesebb sikerrel. Nem sikertelenül, csak szeretné, ha többet megvennének alkotásaiból.
– mondja Zita, aki szerint még a kevésbé hozzáértők is láthatják, hogy milyenek az anyagok és hogyan vannak összevarrva, mégis legtöbb esetben a márka az alapvető szempont. Ilyen körülmények között, ilyen piacon nehéz megállni, fennmaradni.
Megkérdeztük, hogy a fogason levő, klasszikus szabású, pöttyös, érdekes gallérú őszi ruhát, ami igencsak megtetszett nekünk, mennyiért lehet megvásárolni: 120 lej a termelői ára, s erre még rájön az üzlet forgalmazási díja. Nem sokalltuk.
Zita bizakodva teszi hozzá, hogy szeptembertől szeretne online üzletet nyitni, hogy ne csak két marosvásárhelyi üzletben lehessen megvásárolni a ruháit, hanem termelői áron az internetről is megrendelhetők legyenek. Reméli, hogy ez is hozzásegíti majd, ha nem is a népszerűséghez, de a megérdemelt elismeréshez.