Ereje van a hangnak, a dalnak
Az énekesnek értenie kell a dalokat, azok mondanivalóját, tudnia kell, mekkora hatalom van a torkában és hogyan használja azt – állítja Fábián Annamária népdalénekes, aki nemrégiben Székelyudvarhelyen énekelt népdalokat az Abásfalvi cigányzenekar kíséretében. Az est sikerei napok múltán is látványosak.
Annamária nyitott, jó kedélyű lány, aki népdalokban, népi énekekben tudja leginkább kifejezni önmagát, valamint azt a szeretetet, ami benne van. Már óvodás korában felfigyeltek kellemes hangjára, nevetve mesélte, hogy középcsoportosként a nagyokkal vitték vetélkedőkre. Édesanyjától tanult énekelni, és a népdalok mellett a legfontosabbat is tőle tanulta, a hiteles éneklés alapját, azt, hogy mennyire
hiszen a dal témája hordozza előadásmódját is.
Családjában hagyománya van az éneklésnek, édesanya, nagymama, dédnagymama mind-mind énekelt, s gyermekként Annamária is nagyon szerette hallgatni őket. S bár életében folyamatosan jelen volt a népdaléneklés, a vetélkedők, fellépések különböző helyi rendezvényeken, mégis volt időszak, amikor nem az éneklést látta a jövőjének, és úgy döntött, hogy természettudományok szakra iratkozik, hogy később fogorvos lehessen. Talán ez a szakmai kilengés azért is állt be, mert sokszor tapasztalta a kortársai között, hogy nincs értéke a zenének:
kisiskolásként azért akarta abbahagyni az éneklést, mert sokak szerint ciki volt a népdal, de végzősként is sokan sajnálkozva kérdezték, hogy azért felvételizik-e a zenetanári szakra, mert máshova nem sikerült bejutnia.
Ma már nevet ezeken a dolgokon a fiatal lány, de bizony sokszor fájtak ezek a mondatok. „Az emberek észre sem veszik, mennyire szerves része az életünknek. Pedig képzeld el a világot zene nélkül! Milyen lenne az?” – szólított fel a másodéves zeneszakos lány, miközben rámutatott: régen a matematikával, csillagászattal egyenértékű tudomány volt a zene.
Most fiatal felnőttként nagy élmény neki egy-egy baráti társaságban áténekelt éjszaka, amikor azt látja, hogy érdeklődési körtől, nemtől, kortól függetlenül hogyan hat a zene ereje, mennyi érzelmet tud megmozgatni egy vidám, egy pajzán népdal vagy épp egy kesergő.
Annamáriában végül 10. osztályban dőlt el, hogy zenét szeretne tanítani, és ezért Nagyváradra felvételizne, a Partiumi Keresztény Egyetem Zenepedagógia szakára. Így is tett. S bár többször érezte, hogy egy-egy akadályt azért nem sikerült könnyen vennie, mert nem volt meg a zenei előképzettsége, hiszen ő korábban nem járt művészeti iskolába, úgy döntött, nem fog ezzel takaródzni, inkább minden energiáját a felzárkózásba fektette, ami rengeteg zeneelméletet, és kottából éneklést jelentett és jelent a mai napig. Segített a sok pozitív visszajelzés, amit tanáraitól kapott, ezekért nagyon hálás.
Mikor a legmerészebb álmairól faggatom, Annamária csendesen, félénken egy zeneovit említ, meg hogy karvezető is lenne, természetesen gyermekkórusban. Meséli: rengeteget tanult abból, ahogyan őt tanították, jót is, de abból még többet, amit nála elrontottak. Ugyanis a fiatal zeneszakos lány sokszor értetlenül állt egy-egy tiltás, utasítás előtt, innen tudja, milyen fontos a kommunikáció, hogy énektanárként tudja, mit akar hallani és hogyan.
– jelentette ki határozottan. S bár csak egyetemista, mégis tudja, miről beszél, ugyanis kilencedikes kora óta szabadidejében gyerekeket tanít gitározni, énekelni, s még a szeme is csillog, ha erről mesél.
Míg befejezi tanulmányait, Fábián Annamária igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy fejlődhessen, például mesemondókhoz társult, velük énekel, volt iskolai körúton, de tervez még a múlt heti székelyudvarhelyihez hasonló fellépést is. Mindezek mellett a fiatal lány leginkább hiteles szeretne maradni, a szakma szeretetét átadni. „Ha szereti az ember, amit csinál, akkor bírja azt, akár étlen-szomjan is órákig énekelni, és közben fel sem tűnik az idő múlása” – véli a fiatal énekes.