A nő, aki életre kelti a tárgyakat
Informatikát, majd közgazdaságot tanult, mégis úgy érezte, hogy a művészetekben tudna kiteljesedni igazán. Próbálkozott is ezzel-azzal, és amikor a szülei már megnyugodtak, hogy mégiscsak „rendes ember” lesz belőle, sikeresen felvételizett a bábművészeti szakra. Bende Zsuzsanna kezében akkor kezdtek megelevenedni a tárgyak.
„Vonzott mindig a színészet, kerestem az utam, elkezdtem rajzolni, énekórákra járni, miután elvégeztem Kolozsváron a közgazdasági egyetemet. Nagyváradon dolgoztam egy évet, ott volt egy énektanár, aki operaénekes volt és tartott nekem órákat, Ezzel párhuzamosan egy képzőművész rajzórákat tartott. Ezt követően Hollandiában mesteriztem menedzsmentből, és egyik héten szerdán államvizsgáztam, másik héten pedig Kolozsvárra felvételiztem a színire. Nem vettek fel, egy évet dolgoztam Csíkszeredában a Caritasnál, anyumék meg voltak nyugodva, hogy lenyugodtam, van munkahelyem, milyen jó lesz, rendes ember lesz belőlem. Aztán márciusban bejelentettem, hogy felvételizek Marosvásárhelyre a színire” – mesélte egy szuszra, amikor leültünk beszélgetni egy kávézóban. A vásárhelyi művészeti egyetem bábszínész osztályába vették fel, utólag számára is letisztult, hogy miért így kellett történnie: „kellett a kütyü a kezembe”.
2014-ben államvizsgázott, majd hazatért Csíkba azzal a szándékkal, hogy egyéni műsorokat készítsen. De aztán úgy alakult, hogy
nem csak a bábjátékával örvendezteti meg a gyerekeket, hanem be is vonja őket a bábozás rejtelmeibe.
Itthon megsimerkedett Bakó Klára képzőművésszel, aki bábozik is. Leültek beszélgetni, és kiderült, hogy mindkettőjüknek sok-sok terve van a bábozással kapcsolatban. „Közösen terveztünk egy foglalkozást a gyerekeknek. A Nagy István Művészeti Iskolában Lukács Andrea tanítónő osztályával kézműves foglalkozás keretében bábokat készítettünk, báboztunk. Aztán egész tanév végéig bejártam, sok mindennel foglalkoztunk: drámajátékok, beszédtechnika, hangképzés, mondókázás. Közben készültünk a János Vitéz előadásra, a gyerekek festették, ragasztották a bábokat, majd össze is hoztuk az előadást. Ez annyira jól sikerült, hogy következő tanévben az igazgatónő beleegyezésével bábos foglalkozásokat tarthattam a diákoknak” – meséli Zsuzsanna, aki ebben a tanévben is különböző gyerekcsoportoknak tart foglalkozást, a játékos órák keretében úgy sajátítják el a résztvevők a bábozás csínját-bínját, hogy közben nagyon jól szórakoznak. A nyáron a bábművész által bejegyeztetett Menő Manó Egyesület a Csíki Moziban Manó Fesztivált is szervezett, amelyen bemutatták a csoportokkal készült bábprodukciókat.
Nem csak foglalkozásokat tart a csíki bábművész, szülinapokra, falunapokra is hívják fellépni. Ugyanakkor dolgozott már a Boszorka bábcsoporttal, amellyel a Tündérkeresztanya című előadást készítették el, a Csíki Játékszín színészeivel a Gomolyka és Huncitusz varázsló című produkciót, legutóbb pedig Bakó Klárával és a Role zenekarral közösen a Petőfi Sándor Általános Iskolában mutatták be a Kacor király című bábjátékot. A Role zenekarral sem ez az első együttműködése, a Szent László, légy velünk! című előadás óriásbábjai is hordozzák a keze munkáját.
A színház-bábszínház kapcsolatáról a bábművész úgy véli, onnantól, hogy egy színész megelevenít egy tárgyat, az már bábjáték.
– mondja a bábművész. Hozzáteszi: a bábmozgatási technikától függetlenül fontos, hogy színészként valaki hogy van jelen a színpadon, mi a belső állapota, mert ez mind kivetítődik a bábra.
Bende Zsuzsanna szerint annyiban más egy felnőtteknek szóló bábelőadás egy gyerekeknek szólótól, hogy a gyerekek sokkal hamarabb reagálnak ott helyben. Ha unják, akkor nagyon unják, ha élvezik, akkor nagyon élvezik, rögtön kapsz visszajelzést. És bevonni is könnyebb őket – mutatott rá Bende Zsuzsanna.