„Zöldnek” lenni az erdélyi hétköznapokban
Sokat hallunk a globális felmelegedésről és annak hatásairól. De vajon mit tehetünk a környezetünk védelméért? Olyan környezetünkben élő személyeket kérdeztünk, akik szerint nem ördöngösség kissé „zöldebb” életvitelt élni a hétköznapokban. Ráadásul pénztárcabarát is lehet a módszer
Három fiatal, háztartást vezető nővel beszélgettünk arról, mit tehetünk a hétköznapokban, ha csökkenteni szeretnénk az ökolábnyomunkat. Rájöttünk közben, hogy környezettudatosnak lenni nem csak trend, de energia- és pénztárcakímélő alternatíva is.
Enikő két gyermekével, férjével a Maros megyei Fintaházán él, családi házuk mellett kertjük van, így több lehetőségük is arra, hogy bizonyos dolgokat környezettudatosabban tegyenek meg. Enikő szerint azonban legelőször is az igényeken kell változtatni, mert az ember sokszor fölöslegesen vásárol olyan dolgokat, amelyekre nincs szüksége, így abból nagyon hamar szemét is lesz. „Amióta a gyerekek megvannak, azóta próbálunk tudatosabban élni, több mindenre figyelni. Mivel van kertünk, tartunk tyúkot, kacsát, sok mindent megtermelünk magunknak az élelmiszerek közül, emellett próbálunk inkább helyi termelőtől vásárolni a multinacionális bevásárlóközpontok helyett” – mondja Enikő. Emellett a család alig vásárol új ruhákat, inkább a használtruha-kereskedéseket részesítik előnyben, illetve a lányok nagyon sok ruhát, cipőt örökölnek az unokatestvérektől. Ez pénzügyi és környezetvédelmi szempontból is hatékony, ugyanis a
ruhaipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon, ami ráadásul a rövid termékciklusok révén pazarlásra is ösztönöz:
csak az Amerikai Egyesült Államokban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente. Enikő szerint ez szinte kizárólag a reklámok miatt megváltozott igényeink miatt van így, ugyanis a gyerekeink például ugyanúgy felnőnek örökölt ruhákban, mintha divatos újat használnának mindenből.
Az étkezés és ruházkodás mellett a mosó- és tisztítószerek, valamint a kozmetikai és tisztálkodási eszközöket „forradalmasította” otthonukban az asszony. Több mint öt éve nem használ öblítőt és üzletben kapható mosószert a mosógépbe, ahelyett inkább a bőr- és környezetbarát mosódiót használja, melléje pedig házi készítésű mosógélt, öblítőként pedig az ecet-illóolaj kombináció vált be, így az illatozó ruhákról sem kell lemondaniuk. Így amellett, hogy biztosan nem ártalmasok ezek az anyagok a bőrüknek, azt is el tudják kerülni, hogy a vegyszerek visszakerüljenek a vizekbe, arról nem is beszélve, hogy mennyi fölösleges műanyagcsomagolás be sem kerül a házukba.
A környezettudatosság tekintetében talán a hulladék csökkentése és kezelése a legnagyobb kérdés. Enikőék, amellett, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet, a kert végében egy komposztálót is létrehoztak, amellyel felhasználják a háztartási szemét nagy részét.
– magyarázza Enikő, aki két lánygyermeke mellett még a mosható pelenkát is kipróbálta. Igaz, nem tudott teljesen áttérni rá, de nappal legalább ezt hordták a gyerekei, ha éjjel az eldobhatót is adta rájuk.
Márpedig az eldobható pelenka környezetszennyező hatásairól egyre többet hallunk: egy tanulmány szerint egy átlagos gyermeket születésétől fogva a szobatisztaság kialakulásáig körülbelül 4500 alkalommal teszünk tisztába, ami körülbelül egy tonna hulladékot jelent gyermekenként, miközben a pelenkák lebomlási ideje a becslések szerint száz év. Amúgy Enikő azt mondja, az ő családjukba pont a gyermekek érkezése hozott változást, egyik lánya ekcémás lett, s rájöttek, ha kevesebb szintetikus anyag kerül a bőrére, akkor nincs probléma. Aztán egyik változás hozza a másikat: a leszűrt, használt olajból például Enikő már házi szappant készít.
Panna nem olyan rég költözött ki családjával Marosszentgyörgyre, saját bevallása szerint, amióta házban él, sok szempontból egyszerűbb környezettudatosnak lenni. Az első, ami az eszébe jut, az a hulladék. Eddig is igyekeztek szelektíven gyűjteni a szemetet: külön az üveget, a fémet, a műanyagot, de most sokkal nagyobb terük van erre. „Bár palackozott vizet iszunk, így rengeteg műanyag gyűl, legalább leadjuk. Igyekszem mindig szatyrokkal menni vásárolni, és vásárlásnál is kerülni a csomagolt árut, pluszba adott műanyag zacskót.
– sorolja Panna, amikor arról kérdezem, hogy mit tesz a hétköznapokban a környezettudatosság apropóján. A két gyermekes édesanya gyűjti és leadja a használt elemeket, valamint a használt étolajat is, emellett nem csak száműzte a házukból az alufóliát, alternatívát is keresett, amit saját maga állít elő. Belebotlott ugyanis a méhviaszos élelmiszercsomagolókba, amiket újraszalvétának vagy újratasaknak neveznek. Ezek nem csak 100%-ban természetes anyagokból állnak, de sokkal szebb és praktikusabb, mint a folpack vagy alufólia, ráadásul újrahasználható, így használatával hozzájárulunk a szeméttermelés csökkentése révén a környezetünk megóvásához. Bár az ötlet nagyon megtetszett Pannának, az árát kicsit sokallta, s azzal sem volt kibékülve, hogy a „világ végéről” ideutaztassa, így rövid idő után rájött, hogy
kevesebb pénzből ő maga is előállíthatja ezeket az újraszalvétákat, újratasakokat.
Hasonlóképpen később bevásárlószatyrokat vagy kis ökozsákokat is szeretne készíteni, amelyekbe kis zacskó helyett lehet tenni a megvásárolt zöldséget.
Emellett Panna igyekszik minél több élelmiszerből helyit venni: zöldséget, gyümölcsöt a piacról, sajtot, tojást, húsfélét is ismerős termelőktől, ugyanakkor tudatosan kerüli a tájidegen élelmiszereket, amelyeket csak többezer kilométeres szállítással tudnak idehozni. Ilyen például a chia mag, az avokádó vagy az óceáni hal, stb. „Azt gondolom, sok kicsi sokra megy. És ha minél többen elkezdünk az úgynevezett zero waste, vagyis a hulladékcsökkentés irányába mozogni, akkor előbb-utóbb ennek eredménye is lesz” – vélekedik a környezettudatos édesanya, aki szerint Románia fényévekre le van maradva ilyen szempontból. Panna szerint ugyanakkor fokozatosan kell bevezetni dolgokat, egyből nem lehet mindent „másképp csinálni”, mert akkor csak nyűg lesz az egész. Ha már rendesen belejöttek a szelektálásba, akkor a következő tervük például egy komposztáló lesz.
Bár Katiról azt gondoltam, azért lett környezettudatos, mert több évet élt Londonban, Ausztriában, s így látta a jó példát, kiderül, nem csak ez számít. Neki például volt egy tanára, cserkészvezetője, aki lefektette az alapokat, s rávezette a diákokat, hogy hosszútávú befektetés a környezetvédelem.
– mondja a fiatal nő, aki tudja, a természetben bizony minden összefügg mindennel, s az eldobott műanyagzacskóknak, a sok kipufogógáznak, a rengeteg hulladéknak összetett következményei vannak.
„Bár a tökéletes az lenne, ha úgy élnénk, mint a nagyszüleink, akiknél nem gyűlt a szemét, vásárolni se nagyon kellett, mert megtermeltek maguknak mindent, ez a mai világban lehetetlen. De talán megpróbálhatunk mértékletesek lenni, például helyit enni az avokádó helyett, megnézni, szükségünk van-e mindenre, amit megvásárolunk, s hogyan tudjuk csökkenteni a hulladékunkat” – magyarázza Kati, aki éppen ezért párjával néhány szabályt vezetett be az életükbe. Például náluk kis túlzással „nem teheti be műanyag zacskó a lábát az otthonukba”, visznek bevásárlószatyrot az üzletbe, próbálnak kimérős dolgokat vásárolni, s viszik magukkal a dobozukat otthonról, s abba tetetik a tejfölt, olajbogyót, stb. Emellett tudatosan próbálnak főzni is. Ha van egy fej brokkoli a hűtőben, akkor brokkolileves lesz belőle, s nem készül valami más azért, hogy aztáén két nap múlva a kukába landoljon a brokkoli. Nemrég bevezették azt a szabályt is, hogy ha valaki vesz egy új cipőt, meg kell szabaduljon egy másiktól – pont azért, hogy csak akkor vegyenek, ha tényleg szükség van rá.
Emellett ők is gyűjtik az elhasznált olajat, az elemeket, külön gyűjtik a műanyag palackok mellett a műanyag fóliát, a papírt, a fémet, az üveget is. Kati szerint ez nem nagy dolog, csak egy kis kényelmi kérdés, ráadásul,
amikor elkezdték szelektíven gyűjteni a szemetet, akkor jöttek rá, hogy a műanyag gyűl a legjobban, s akkor már azon is elkezdtek dolgozni, hogyan legyen kevesebb a műanyag hulladék.
Katiék emellett, amikor túráznak a hegyekben, lefelé jövet szemetet gyűjtenek. Katalinék még a faszállítmányok ellen is „hadjáratot indítottak”. „Létezik egy applikáció, amin meg lehet nézni, hogyha látsz egy fát szállító teherautót, hogy az be van jelentve, hivatalosan szállít, vagy épp lopja a fát. Ezen ellenőrizni lehet, de ha felhívod a 112-t, s elmondod, hol láttál milyen rendszámú faszállítót, azok is kötelesek ellenőrizni a szállítót” – magyarázza Kati, aki ezzel a módszerrel már fatolvajok elfogásában is segédkezett. A fiatal nőnek a mindennapokban alkalmazható módszerei mellett megtudtuk, hosszútávon az a nagy vágya, hogy egy passzív, környezettudatos házban éljen, hiszen ez nem utópia már manapság Romániában sem.