A kihalt bajuszdivat nyomába eredt a különutas filmkészítő

„Nyilvánvalóan minden filmes leghőbb vágya a játékfilmkészítés, ez azonban nemcsak nagyon munkás, de rendkívül költséges is. Egyébként úgy látom, pályakezdőként sokkal megvalósíthatóbb dokumentumfilmet készíteni” – magyarázta Andor, majd hozzátette: megfogadta, hogy ha évente legalább egy projektet sikerül megvalósítania itthon, akkor elégedett lesz önmagával.

Legújabb, Elaludtam a bajuszomat című félórás dokfilmje a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont pályázati felhívására készült. A produkció filmterve elnyerte az bírálók tetszését, ezért Andor hozzáfogott a kutatómunkához.

„Megtudtam, hogy Hermann Ottónak egy egész tanulmánya van a bajuszok történetéről és fajtáiról, ezért erre alapozva fogtam hozzá a munkához.

Hamar kiderült, hogy ez egy téves elképzelés volt, hiszen az alanyok nem igazán tudták megfogalmazni, miért viselnek bajuszt” – árulta el.

A film tehát az udvarhelyszéki bajuszdivatok nyomába ered, a jelenből a múlt felé közeledve. A több udvarhelyszéki helyszín mellett az udvarhelyi Kováts Fényképészethez is elkalauzolja a nézőt, ahol archív fotográfiák segítségével mutat be néhány „nagyon karakteres bajuszt”.

„Érdekes, hogy egy 1900-beli tablóképen még minden férfiembernek bajusza volt, majd egy ötvenes években készült csoportképen a négy munkásemberből már csak egy visel ilyet.

A karakteres arcszőrzet fokozatosan ment ki divatból, a mai férfiak ugyan viselnek arcszőrzetet, de az jellemzően nemcsak bajusz, hanem ún. favágó stílusú teljes körszakáll” – ecsetelte Andor.

A bajuszfilm pikantériája és a címválasztás indoklása is, hogy a fiatal filmes ún. bajuszkötőt készíttetett nagymamájával, amely szerinte úgy néz ki, mint egy kis méretű melltartó, funkciója azonban korántsem „komolytalan”: a komikus eszköz arra szolgált, hogy a bajuszok viselői éjszakára kikötözzék kackiás arcszőrzetüket, nehogy elaludják azt. „A forgatás minden helyszínére magunkkal vittük a bajuszkötőt, az alanyok reakciói vegyesek voltak, de erről majd a filmeben” – tette hozzá Andor.

Bár nem zárkózik el további dokumentumfilmek készítésétől, a fiatal filmes más projekten dolgozik. Mint mondta, az új produkció műfaji meghatározása nehézkes lenne, hiszen a Kampányok hajnala munkacímen futó alkotás egy western animációs szatíra, társadalomkritika, ami kicsit sci-fi is.

„Az alapszituáció az, hogy a Donald Trump és Hillary Clinton közti választási csata utolsó estéjén, a szavazás után ellopják az urnákat. Innen indul a sztori, amelyben igazi westernelemek, cowboyok, indiánok, csaták is vannak” – csillant fel Andor szeme, ahogy hozzáfogott a meséléshez. A produkció még csak megszületőben van, Andor írja a forgatókönyvet, amelyben Ferenc Gergő, a Tamási Áron Gimnázium középiskolás diákja a partnere, illetve Hátszegi Zsolt dolgozik az animációval.

„Be kell vallanom, az ilyen saját és sajátos projektekre nem egyszerű finanszírozást szerezni. Ezért be kell vállalni más, mondhatni kötelező munkákat is” – jegyezte meg. Jó kapcsolatot ápol az udvarhelyi filmekesekkel, akik sokat segítettek neki. „Kissé azonban különutas vagyok” – vallotta be. Az eddigi produkciókban Farkas Antal operatőrrel működött együtt. „Székelyföldön nagyon erős a mindenhez is értek mentalitás, ezt nagyon nem szeretem. Viszont a filmgyártás területén vannak nagyon erős kapcsolódási pontok, például a forgatókönyvírás, a rendezés szervesen kapcsolódnak egymáshoz. De a színészet is érdekel. Mindhármat szeretem csinálni, de számomra a legfontosabb továbbra is az, hogy senki ne szóljon bele a dolgomba. A végső szó az enyém kell legyen, azért is, mert el kell követnem bizonyos hibákat ahhoz, hogy fejlődni tudjak. Ha mindig kivédenek ettől, akkor nem fogok tanulni a hibákból” – summázott Fábián Andor.