Kaktuszvárium a nappaliban, avagy hobbiból lett vállalkozás
Mini botanikus kert épült ki egy fiatal házaspár s otthonában, a hét éve kedvtelésből indult balkonkertészkedés lényege, hogy különleges növényeket termesztenek az eredeti élőhelyüket kisebb léptékben utánzó környezetben, egész pontosan egyenként kigondolt, házilag készített terráriumokban.
A vállalkozás nevének semmi köze a szótári jelentéshez, vagyis nem haletető, de nem is vadaspark. A skolasztika bölcsőjének tartott középkori szerzetesrenddel is csupán annyi a közös vonása, hogy egyszersmind a lelket művelik és kétkezi munkát végeznek az ötletgazdák: különleges növényeket termesztenek az eredeti élőhelyüket kisebb léptékben utánzó környezetben, egész pontosan egyenként kigondolt, házilag készített terráriumokban. Mindegyik a természet egy metszetét adja vissza.
A Prezsmereán Péter–Sebestyén Ágota párosnál mindkét beépített terasz olyan, mintha egy kertbe toppannánk. Szép rendben kaktuszok és bonszaiok sorjáznak, az egyik sarokban agavé lapul, amott meg indián sámánok bódítószerét, a meszkalint tartalmazó San Pedro nyújtózkodik.
Ágó lelkesen mesél a kezdetekről: „Négyéves koromig egy farmon éltünk, ahonnan megmaradtak színek, illatok, tehát egyfajta kötődés a földhöz. A szakmám eredetileg élelmiszermérnök, ahol alapkurzus volt a növénytermesztés, amúgy is mindig szerettem csíráztatni, palántázni. Még egy születésnapi kívánságom is az volt, hogy legyen saját botanikus kertem. Aztán amikor állapotos lettem, kezdtük rendezgetni a lakást, és vettem egy bonszait. Nem tudtam beazonosítani. Ráadásul hiába öntöztem lelkiismeretesen, két héten belül elpusztult. Dühített mindkét eset, kényszerpihenőn is voltam épp, elkezdtem hát utánaolvasgatni, majd kísérletezgetni. Aztán megszülettek az első terráriumok.” És előkerült egyik első munkája, egy kissé ormótlan darab, melynél még nem vette figyelembe a dőlésszöget, az átmérőt, az üveg vastagságát, és szilikonragasztóval illesztette össze az üveglapokat. Aztán egy piramis alakú terráriumot mutat, melynek oldalaira már rézfólia szalagcsík került, az üveget savval kezelte, hogy a szennyeződéseket eltávolítsa, majd miután a végleges vázat összeállította, megcinezte.
Az ólomüvegezés technikáját Youtube-videókról leste el,
és előkerültek a fiók mélyére süllyesztett geometria-kurzusanyagok is… „Főként a szükség diktált, mert egyre több növényem lett. Legtöbbjük szereti a folyamatos nedvességet, de képtelenség volna öntözni őket, főleg nyáron. Meleg, párás helyen azonban sokkal nagyobb a veszélye a gombásodásnak, baktériumok terjedésének”
Ágó fikuszokkal és pozsgásokkal kezdte a tálas kertészkedést, ezek a dísznövények felelnek meg ugyanis leginkább az itthoni lakáskörülményeknek.
„Rengeteg metódus van. Például lehet magról kezdeni, csak a szaporítás hosszas folyamat. Ellenben nem kell vagdosni, visszametszeni, sebet eltüntetni, és olyan lesz, amilyennek előre eltervezted. Ha nem egészséges a gyökér, vagy nem jól nő, vízszintesen kell és sugárban drótozni. A terráriumaink általában tető nélküliek, hogy a növények igényeiknek megfelelően nyeljék a fényt és levegőt. Teljesen zárt térben kevesen bírnák, talán az orchidea. A táptalaj mindig az ültetésre váró növényzettől függ. Csak steril földkeveréket használok, ha beteg, kidobom, szenet mindig teszek bele, az beállítja a PH-értéket, elszívja a bűzt. Szívesen használok cseréptörmeléket is aljzatnak, a savas földet kimondottan szeretik a citrusfélék, azáleák" – árul el néhány szakmai titkot a házigazda. Kérdésemre, hogy melyik a leggyakoribb merénylet, amit az átlagpolgár elkövet dísznövények ellen, jön is a kézenfekvő válasz: a túlöntözés, miáltal megfullasztjuk őket.
A kaktuszokat télen nem is szabad öntözni. Fűtőtestre tilos tenni a növényeket, amelyek a lakás leghűvösebb és legvilágosabb helyén érzik legjobban magukat.
A virágzásban lévőknek kevesebb vizet adjunk, mert akkor tovább gyönyörködhetünk bennük.
Máris térül-fordul, kezembe nyom egy kőre növesztettt minifát, egy fúziós bonszaion bemutatja a törzsösszenövés folyamatát, egy másik esetben a geometriai aranymetszést megközelítő Fibonacci-sorozat inspirálta, majd üvegkalitkában veszünk szemügyre egy stressz alatt növekvő növényt, aminek nincs helye terjeszkedni, de mivel mindenképp túl akar élni, még az ágain keresztül is ún. léggyökereket fog ereszteni. Ezek majd vastag törzzsé nőnek össze, hasonlatosan az indiai fojtogató fügéhez, az ún. banjánhoz, amely templomokat terít be, egész városokat lep el.
– mondja. Aztán kitér a hagyományos bonszaiozás részleteire, ahol fontos a szín- és térrendezés, ugyanakkor a kísérő- vagy ún. hangsúlynövény, amelyet külön tálban kell elhelyezni, és nem mindegy, hova kerül a bonszaihoz képest. A kövekre és ágakra szintén szabályok vonatkoznak. Sokféle stílus van, lehet seprűszerű, erdő, köves kompozíció, méreteik alapján is váltakoznak az elnevezések. A természetben történő fagyűjtést jamadorinak hívják, és a minél ütöttebb-kopottabb, szélsőséges időjárás és egyéb viszontagságok során edződött fák a legkeresettebbek. Egyébként az ókori Kínából ered, a gyógyítók ilyen módon szállították növényeiket. A törzseket állat- vagy misztikus figurák formájára alakították. Japánban a 7–9. században lett divatos a bonszainevelés.
Ezt már a konyhában hadarja, mert közben zajlik az élet, hazajön a férj, felébred a gyerek, tisztába teszi, megeteti, még az én ölemben is kiköt a baba, miközben Ágó folyamatosan mesél. Hogy mások hasonló munkáit is befogadja a bolt, hogy nem akar lerakatokkal szerződni, mert nála egyedi termékek lesznek. Bizonyítékképpen elő is veszi a gyárból rendelt agyagcserepeket, melyek mindegyike sorszámmal ellátott, és nincs két egyforma mintázatú. Itthon nincs piacuk a bonszaiedényeknek, nehezen beszerezhetők, ezért is mutogatja büszkén az interneten rendelt japán kézműves kerámiákat, és megnyugtatom, hogy még az a néhány kommersz kínai gyártmány is egészen ízléses. Aztán a vállalkozás jövőbeni szolgáltatásait sorolja, és az ötlettár, ha a témánál maradunk, igen termékeny: élőnövény-szobrászat, azaz formanyírás, lakberendezés növényekkel, faültetési akciók, irodai növényápolás,
Ugyanakkor irodahelyiségekbe falra szerelhető fiókos virágtartókat, mozgatható élő paravánokat terveznek, amolyan elektromos hidrofonikus rendszereket, melyekben a víz folyamatos körforgása zajlik, mindez rákötve egy telefonos applikációra, hogy távolról is irányítani, szabályozni lehessen az áramellátást. Felkérésük van egy klubterem dekorációjára, ez esetben skandináv mintára szárított, megfestett zuzmót fognak a falra építeni.
Ágó egyedüli magyarként és nőként tagja az egyetlen hazai bonszaiplatformnak a Facebookon. A csoporttagok mind férfiak és értelmiségiek, professzorok, katonatisztek vannak közöttük. Az itt megismert Mircea Ruba és Florin Fluieraş bonszaiszakértőkkel oktatóvideót is forgattak: a dokumentumfilm-sorozat első része a mifelénk még ismeretlen világba vezet be. „Fontosnak tartom a népszerűsítést. Olyannyira új ez a terep, hogy idén tartották az első bonszaikiállítást az országban, Temesváron. Nem ismerik az emberek, nem tudják, milyen jó szórakozás, felér egy terápiával, saját lányomon tapasztalom, milyen jó hatással van a gyerekekre. Azóta nem megy el egy növény mellett sem, rácsodálkozik, és nem megkopasztja" – magyarázza Ágó, akinek eltökélt szándéka, hogy Romániát bejuttatja az Európai Bonszai Ligába, melynek kezdő lépcsőfoka egy hazai egyesület alapítása lenne.
Közben a férj, Peti is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Az ő reszortja az üvegvágás és a bonszaibútorok készítése. Mutatja is az üveglapokat, egy szabályos kör alakút például kézzel vágott ki, persze vannak gépei is, és járni fog egy üveges bácsihoz, amíg van, kitől elsajátítani a szakmát. Érdemes megemlíteni, hogy kimondotan kidobásra ítélt ablaküvegeket hasznosítanak újra. Saját műhelyt rendezett be a pincében, ahol most rendetlenség van és még több kaktusz, köztük három és fél méteres is. A gyűjtemény alapja – több mint kétszáz példány – egy 86 éves, Szatmár megyei tájépítésztől szállt rájuk. Túl vannak már az első szüreten, néhány termés ugyanis kiváló csemege. Tavasszal egy fűtött üvegházat készülnek építeni, nyitott tetővel, hogy a méhek tehessék a dolgukat. Házigazdáim megajándékoznak néhány kaktuszmaggal, meg hozzá persze ültetési, nevelési tanácsokat is kapok.
Még szerencse, hogy egyikünk sem babonás, különben illetlenség volna, barátságunk megrontója, balszerencse hozója
– viccelődünk búcsúzóul.