Síléckarbantartás, avagy mit tegyünk, hogy jobban csússzon?
Beköszöntött a síszezon, előkerültek a garázsból, padlásról, sufniból a sífelszerelések, hogy tulajdonosaik hódolhassanak e téli sportnak. Azonban nem csak egészséges, szórakoztató és szép ez a sport, veszélyes is lehet, ha nem figyelünk néhány fontos dologra, ami a felszerelést illeti.
Szabó Gyárfás 21 éve foglalkozik síléckarbantartással. Műhelyét a célnak megfelelő gépekkel, műszerekkel, szerszámokkal szerelte fel, mint mondta, egy Dacia árát fizette értük.
A szezon kezdetén
„Sokan nem tudják, de a sílécet meg kell élezni. Olyan, mint a háziasszonynak a kés: ha nem vág, akkor kínlódik. Kimennek a pályára, látják, hogy a mellettük levők könnyedén mennek, az ő lécük meg vagy tapad a hóban, vagy – ha jeges a pálya – csúszik ki alóluk. Nem tudják, hogy a léceket is szervizelni kell. A sízés és általában a téli sportok veszélyesek.
– hívja fel a figyelmet a szakember, aki szerint a sílécnek is, a bakancsnak is van egy súlypontja, ezek kell találjanak, a léc éle rendben kell legyen, megvannak a feltételek, hogy hogyan kell szállítani, tárolni és ezeket be kell tartani.
Rámutatott, mielőtt valaki felkötné a sílécet a lábára, ellenőrizze, hogy kotyog-e, hogy a tárolás ideje alatt történt-e a léccel valami, mennyire rozsdásodott meg és az előző szezonban mennyire koptak meg az élek. Jó, ha beviszik a léceket egy szervizbe, hogy ott átvizsgálják, beállítsák a kötéseket a testsúly és a síző tudása szerint. Ha nincs megfelelően beállítva, menet közben kicsatolódhat, mindenképp nagyobb az esélye a baleseteknek.
A léceket sízés után szárazra kell törölni, az autó belső terében kell szállítani. Amennyiben az autó tetején szállítjuk a léceket, tegyük zsákba.
Nem csak az acélkantnik rozsdásodnak, hanem a kötésekben is olyan ötvözetek vannak, amelyek oxidálódnak. Ez befolyásolhatja a ki- és bekötést. Ha csak az autó tetején van helyünk a lécek szállítására, akkor be kell csomagolni őket, zsákba kell tenni”– hangsúlyozza Szabó Gyárfás.
A tárolás kapcsán szóba kerül, hogy mi a teendő szezon végén a lécekkel: szárazra kell törölni, be lehet kenni szilikonbalzsammal. Lehetőleg
ne tároljuk meleg vagy nedves helyen, a legmegfelelőbb, ha száraz helyen tartjuk őket.
A síléc karbantartásának egyik fontos mozzanata a waxolás. A wax a csúszóréteget puhán tartja, így a jégen, vagy kavicson könnyebben átcsúszik. Ha száraz, kiszakíthat belőle, mélyebben megkarcolhatja az érdes felület. Egy szezonban kétszer-háromszor kell waxot alkalmazni, attól függően, hogy mennyit síel vele a tulajdonos. A mai sílécek műanyag talpúak, egy speciálisan erre kifejlesztett anyagból. A köves, jeges pályán a műanyag talp könnyen megsérül. A kisebb sérülések javító gyertya segítségével is orvosolhatók. Ha nagyobb a sérülés, a talpat tisztítás után az eredetivel megegyező anyaggal töltik fel. A talp feltöltése és a kantnik élezése után következik a végső csiszolás, majd a waxolás.
„Én 1956-ban kötöttem legelőször sílécet a lábamra. A Márton Áron Gimnáziumban a megboldogult Raffain tanár úr volt az osztályfőnököm. Bentlakó voltam, egyik hétvégén nem mentem haza, a tanár úr benézett a hálóba, kérdezte, tudok-e sízni. Elvitt a lakására, adott egy katonai kincstári sílécet és mondta, menjek ki Somlyóra s tanuljak meg síelni. Én akkor megfogtam a sílécet és azóta bolondja vagyok a síelésnek” – meséli Gyráfás. Emlékszik, azok a lécek még kőrisfából készültek, csak utána kezdték gyártani a régeni léceket.
„A hatvanas évek végén jött egy illető Svédországból és itt hagyta a síléceit nekem. Nagy, 2 méter 10 centis lécek voltak, nagyon örvendtem nekik. Azoknak már műanyag volt a talpuk. A régeni léceknek a kantnik csavarokkal voltak felrakva. De azokat nem kellett fenni, csak csúszni kellett velük. Szintén Régenben készítették a bakancsokat, szép barna-piros bőr bakancsok voltak. Nem volt külön futóléc, hanem megengedte a bakancs, hogy mozogjon benne a láb. Sokáig megvolt a régi bakancsom, nemrég ajándékoztam el valakinek. Utána jöttek a modernebbnél modernebb bakancsok, lécek. Most már hoznak hozzám olyan léceket is, hogy szereljem fel a kötést rájuk, hogy több mint ezer euróba kerülnek. Vannak, akik meg tudják engedni magunknak, hogy Svájcból hozassák a lécet, Olaszországból a kötést rá”– mesélte, miközben két sílécet helyez az egyik gépre.
A műhely forgalma leginkább karácsony előtt nő meg, olyankor sokaknak és azonnal kell a lécjavítás. Elsőként megnézik, hogy a kötés megfelelően van-e beállítva, majd a léc talpát vizsgálják meg, jöhet a gépi munka. „Ezt a gépet huszonegy éve hoztam, a síléceknek megfelelt, de közben megjelentek itt is a snowboardok, nem lehetett jó minőségű szervizelést végezni, így a gép egyik felét átalakítottam kibővítettem. Még a márkáját is visszaírtam rá, hogy Wintersteiger. A másik gép élezi. Amikor a talp megfelelő méretre van csiszolva, akkor jön az élezés. Attól függően, hogy kezdő, vagy haladó sízővel, netán sportolóval van dolgom, 86-90 fokban fenem az éleket. Ha kezdő, akkor 90 fokban kell. Amikor már egy rendet lecsiszoltam a talpából, következik a feltöltés. Egyik gépen 350 °C fokon végigmegy, egy rendet ráönt – összehegeszti a régi talpat egy új réteggel – , a felesleges anyagot legyalulom, utána tovább csiszolom”– avat be a részletekbe Szabó Gyárfás.
Amikor egy réteget lecsiszolt, jöhet a waxolás, de nem mindegy, hogy milyen wax kerül a lécre.
Tekintettel arra, hogy éppen milyen az időjárás, hány fok van, különböző waxokat használ.
A sportolók léceire gyors waxot szokott alkalmazni – magyarázza, majd elárulja azt is, hogy sokáig ő volt Miklós Edit síléceinek a szervizelője. „Most már külön waxolója, külön élezője van a léceinek, nem úgy van, hogy Gyafi bácsi megcsinálja”– mondja mosolyogva.
Azt tanácsolja, hogy ha a lécet könnyen irányíthatóvá akarjuk tenni, lényeges a kantni megfelelő élezése. A sílécet mindig készíttessük elő egy túra előtt, de ki kell próbálni, hogy hogyan működik a léc fenés után. Senki nem akarjon jobban sízni, mint ahogy tud. A pályán vigyázzunk egymásra, és egy kicsivel legyünk mindig óvatosabbak, mint amennyire tudunk sízni – ajánlja a szakember, aki 76 évesen maga is rendszeresen jár a Csík környéki pályákra. „Amikor kimegyek a pályára, elsőként megpróbálom, hogy a bokáim hogy bírják, hogy a testem hogy viszonyul az egészhez. Az én koromhoz és tudásomhoz viszonyítva kielégítőek a környékbeli pályák. Nem azért megyek, hogy fitogtassam a tudásomat, hanem kikapcsolódni, friss levegőn lenni, mozogni.”