Örmény kincsek nagy dobozban: feltámasztanák Görög Joachimot

Az örmény plébánia melléképületében, nagy szekrényben lapult évekig egy olyan doboz, amelynek értékét talán még most, hogy előkerült sem lehet felbecsülni. Tartalmaz rengeteg régi fényképet, dokumentumot, köztük Görög Joachim számos kéziratát. Gál Hunor plébános feltámasztaná az egykori egyház

Örök titok marad, hogy került a doboz a garázsba. A lényeg, hogy a jelenlegi örmény plébános rábukkant, és nagy meglepetéssel mutatta tartalmát. „Tavaly télen kerestem valamit a garázsban, s ott találtam meg Sahin Bertalan, az utolsó Róma által kinevezett, de soha be nem iktatott örmény kormányzó munkakönyvét. Kezdtem keresgélni a szekrényben, s rátaláltam egy nagy dobozra, melyből sorban kerültek elő fényképek, személyes iratok, kinevezések... Többek között feltárult akkor és ott előttem Görög Joachim életútja is” – mondja Gál Hunor plébános.

A méretesebb dobozból kerültek elő fényképek arról, hogyan fogadták az első világháború kitörését Gyergyószentmiklós piacterén, milyen volt egy hajdani majális a Szent Anna kápolnánál, amikor ismerkedni és imádkozni jártak oda. Iskolás, óvodás csoportképek apácákkal, papokkal pózolva... Számos fényképen jelennek meg egyházi elöljárók, köztük Görög Joachim gyerekként és felnőttként, különböző személyiségek, például Károly király társaságában. A képek mellett kéziratok: Görög prédikációi, ünnepi beszédei, levelezései. Ő nem vezette a Domus Historiát, de a doboz tartalma, illetve az, amit mások írtak róla, teljes képet adhatnak életútjáról – ezt feltételezi Gál Hunor lelkipásztor, és annak módját keresi, hogy a meglelt érték legyen közkinccsé tehető.

A cikornyás kéziratokat már forgatta annyit, hogy viszonylag folyékonyan tudja olvasni, ez viszont még kevés.

De mit tudunk a szenátorról, arról, aki Kossuth Lajos temetésén mondott beszédet, és sejtjük-e, miért éppen ő érdemelte meg, hogy a gyergyószentmiklósi örmény temetőben sírhantja fölé az egyetlen mauzóleumot emeljék?”

Prédikációi ma is aktuálisak. Gál Hunor elmondta, volt eset, hogy részeket idézett tőle a szentmiséken. Gyakran belefoglalt beszédeibe történelmi tényeket, a Titanic elsüllyedéséről is szólt. Silabizáljuk az egyik ívet: „Midőn Nagy Sándor, a világhódító macedon fejedelem betegségben szenvedett, barátai sajnálkozván fejezték ki előtte, hogy vele is meg kellett történnie ennek. Nagy Sándor azonban így szólt: barátaim, sok jót hozott nekem a betegség, mert megintett, hogy én is ember vagyok, mégpedig halandó...”

Mindenkihez szólt, magáról is beszélt.

Banális betegség vetett véget életének. A Domus historiában utóda, Vákár József plébános írta: „Végtelenül fájó, hogy a jubileum utolsó ünnepeltetése volt az életében a férfikora szép teljében lévő Görögnek. 1928. február első napjaiban influenzás tünetei voltak. Közben egy szálkaszúrással sebezte meg bal hüvelykjét. Nem törődött vele, kicsinységnek tartotta. Pedig az infekció már testébe, vérébe hatolt. Bár lázasnak érezte magát, mégis megjárta Maroshévízt, hogy lelki vigaszt vigyen egy súlyos betegnek. Holott ő maga is akkor már végzetesen súlyos beteg volt. Részt vett ilyen állapotban a helyi Szociális Misszió estélyén, sőt prológot mondott. Itt már a közösség is tapasztalta, hogy Görögnél a szokott jókedv helyét bizonyos lehangolt nyomottság váltotta fel. Nem csoda, ekkor már a halál jegyese volt (...) emberi erő és tudás nem segített rajta.”