Politizálni a fősodorral szemben: Bernády és különutas pártja
Nem hagyta abba a politizálást Bernády György, Marosvásárhely legendás polgármestere azután sem, hogy másodszor is elköszönt városvezetői tisztségétől. A nevével fémjelzett tömörülés a fő iránnyal szembemenve politizált, megpróbálva ismét magyar irányítás alá helyezni a várost.
Bernády 1927-től elsősorban nézetkülönbségek miatt már nem volt tagja a két világháború közötti időszak magyar képviseletét ellátó romániai Országos Magyar Pártnak (OMP), „különutasként” volt kénytelen boldogulni a politikai életben. Így egy ellenzéki regionális szintű párt létrehozásán gondolkodott, amely társadalomszervezési kísérlet is volt egyben. Az 1930-as közigazgatási választásokra az OMP marosvásárhelyi tagozata a Nemzeti Parasztpárttal kötött választási egyezséget (a közös lista vegyes, román és magyar jelöltekkel indult). Az ezzel szembeni elégedetlenséget használta ki Bernády új pártépítéséhez. A másik tényező, amelyet kihasznált, az a városi munkásság problémáinak a tematizálása volt.
Az 1929-es nagy gazdasági válság következményeként több gyár, nagyvállalkozás tönkrement, a válság sújtotta évek után némi fellendülés következett, melynek eredményeként konszolidálódni látszott az a kispolgári és munkásréteg, amelynek szavazataira Bernády számíthatott az új pártja, a Magyar Polgári Demokrata Blokk (MPDB) megszervezésével.
Bernády tulajdonképpen a „nemzetiségi kártyát” próbálta oly módon kijátszani az OMP ellen, hogy miközben színmagyar listát, illetve a városi magyarság elsőbbségét hirdette,
próbált odafigyelni azokra a szociálisan érzékeny tömegekre, amelyeket az OMP „polgári elitizmusa” miatt elhanyagolt. Ugyanakkor hasonló taktikával Bernády a másik oldal, a városi baloldali mozgalom vitorláiból is igyekezett a saját javára kihalászni a szelet.
{A}
Bernády számára fontos volt egyrészt, hogy egy ideig titokban tartsa a szervezkedését, másrészt pedig úgy állítsa be későbbi pártját, mint egy spontán, (mondhatni civil) alulról jövő kezdeményezés, amely a város szociáldemokrata munkásságát, a kisiparos polgárságát tömöríti, és melynek elsődleges célja a város magyar vezetésének visszaállítása. A Magyar Polgári Demokrata Blokk (MPDB) megalakulását 1930. március elején harangozta be a sajtó. A szervezet élén ekkor Petry Zsigmond elnök, Kassai Imre főtitkár álltak, akik a Blokk alapítói és követőik társaságában keresték fel lakásán Bernádyt, hogy kérjék fel pártjuk listavezetőjének.
A nyilvánvalóan színlelt meglepődést és meghatottságot eljátszó Bernády az őt támogató sajtó számára a következő napokra anyagot szolgáltatott, amikor közölte, hogy elvállalta a felkérést.
Bernády minden bizonnyal tudhatott a kezdeményezésről, hogyha nem is az ő kérésére történt volna meg, akkor is több cikkében utalt arra, hogy saját csoportosulása volt. A sajtóban különféle reakciókat váltott ki a Bernády Blokk megjelenése. Elsősorban a felháborodás volt érzékelhető, mivel az OMP ellenében indult. Az OMP-t támogató lapok általában hibás lépésként, valamint baloldaliként állították be a szervezetet.
A választási eredmények alapján az OMP–Parasztpárt a szavazatok 50 százalékát tudhatta magáénak, 16 jelöltet delegálva a városi tanácsba (melyből 9 magyar), a Bernády Blokknak 20 százalákos eredménnyel 7 tanácsost sikerült bejuttatnia, harmadik helyen végezve. A Simó Géza által vezetett Dolgozók Blokkjának 9 tanácsosi hely jutott a városi tanácsban.
A választási eredmények kihirdetése után az MPDB kimondta további fennmaradását és működésének folytatását, mint a város gazdasági, politikai tömörülése. Bernády sajtóközleményében tudatta (és ezúttal nem tagadva, tudatosan felvállalta irányítását), hogy minden negyedik szavazatot a blokkénak tartott. Továbbá megköszönte a magyar városi és falusi munkásság és polgárság támogatását.
A Bernády Blokk céljait, programját az 1931–32-es évek folyamán, elsősorban a választások előtti felkészüléskor határozták meg markánsabban. Általában a Blokk szerepét Bernády az OMP-vel való viszonyulás mértékeként határozta meg, hosszú távon a kibékülésig, illetve mely szerint a városi magyarság képviseletét egy egységes szervezetbe kell tömöríteni, de leszögezett néhány teljesítendő pontot. Tervei szerint a Blokk nem foglalkozott és nem is fog „ún. nagy, vagy országos politikával” és kisebbségi politikával sem, csak ami Vásárhely „városi nemzeti jellegét, hovatartozandóságát, közigazgatásai és gazdasági kérdéseit érinti”. Bernády elképzelése szerint a város magyar jellegének és Székelyföldhöz való tartozásának kiemelésével
a Blokk azon kellene dolgozzon, hogy a magyarság számarányának megfelelően képviselve legyen a városi tanácsban, a város élén magyar ember álljon, a városi tisztikarban és városi alkalmazottak sorában a magyarság számarányának megfelelően legyenek alkalmazva.
A MPDB további célja volt, hogy a somostetői Polgári Lövöldét rendbe hozzák, hogy a városi lakosok a háború előtti hangulatot idéző helyszínen kikapcsolódhassanak.
A Párt célkitűzésként jelölte meg a polgári öntudat állandóan való ébren tartását, a polgárság egy zárt sorba való tömörítését, hogy „önérzetes fajáért” és városáért dolgozó polgári társadalommá alakuljon.
Amint ezek a célok teljesülnek, Bernády számára nincs miért tovább fenntartani a Blokkot. Szerinte a Blokk létrehozásának fő oka az OMP és a Nemzeti Párt közötti paktum volt, ami veszélyeztette a város magyar polgárainak az érdekeit. A két párt közötti békülési szándékát az is jelezte, hogy nem avatkozott be túlságosan a Blokk vezetőségi ügyeibe, egyfajta „szürke eminenciásként,” inkább a háttérben munkálkodott. Ebből fakadóan a szervezet adminisztrációs és egyéb tevékenységeit a Blokk tulajdonképpeni vezetősége látta el, elsősorban (az 1932 júniusában bekövetkezett haláláig) Petry Zsigmond, őt pedig Jakab Béla, Kassay Imre és Krón Ernő segítették aktív tagokként.
Az újonnan alakult párt hivatalos irodát nyitott a Bolyai u. 2. szám alatt, a Transsylvania szálló épületében. A Bernády Blokknak az OMP-vel való kibékülése az egyik vagy másik fél személyes sértettsége miatt akadozott, és ez gyakorlatilag három évig tartott. Az ún. „békekötés” valódi okai részben tisztázatlanok. A közlemények szerint a városi fiatalság vette kézbe a tárgyalás folyamatait, az egyezség körülményeiről, feltételeiről pedig szintén nincs ismeretünk, csupán az ünnepélyes aktusról: a fiatalság a béketárgyalások után felkereste Bernádyt. Felkérték, hogy lépjen vissza az OMP-be.
(a tollat pedig a Polgári Párt a Református Kollégium díszszekrényébe helyezték, megőrzésre az utókor számára). 1933. június 20-án a Polgári Párt közleményben jelentette be megszűnését, illetve egybeolvadását az Országos Magyar Párttal.
Bernády György politikai tevékenysége és a Magyar Polgári Demokrata Blokk létezése megosztó tényezőként volt feltüntetve. De végeredményben a város magyarságát akarta egy párt alá terelni, igaz, hogy konfliktusok és személycserék árán. Bernády társadalomszervezői kísérlete nem maradt következmények nélkül, sikeresnek tekinthető, hiszen
felhívta a figyelmet azon kisiparos és munkás lakosság integrálására (az OMP-be utólag), akiket az addigi magyar politikai diskurzus nem vett figyelembe,
valamint igényeikkel addig csupán a baloldali mozgalmak foglalkoztak. Megfigyelhető, hogy Bernády pártalapítása tulajdonképpen egyben szemléletváltás is az akkor már gazdaságilag hanyatló nagypolgársággal, de az OMP arisztokrata többségű vezetőségének elitizmusával is. Kísérlete tehát, ha a fő sodorral szemben is történt, nem volt sikertelen és hiábavaló.