Kilépni érzelmi mocsarunkból. Hogyan segíthet a családon a terapeuta?

Hajnal Csilla 2018. január 22., 17:03

Ha mi nem tudjuk megoldani a saját családi problémáinkat, akkor egy kívülálló sem fog tudni segíteni rajtunk – gondolják sokan. Pedig ez egyáltalán nem igaz, legtöbbször ugyanis túlságosan benne vagyunk érzelmileg a saját „mocsarunkban”, ezért sem látjuk a kiutat.

Ha a családban valaki változik viselkedésben vagy hozzáállásban, akkor az egész család változik Fotó: Pixabay.com

A családterápia egy rendszerszemlélet, azaz ha a családban valaki változik viselkedésben vagy hozzáállásban, akkor az egész család változik. Ilyenkor általában a nők azok, akik a kezükbe veszik a gyeplőt, mert érzik, hogy valami nem megy, és ők azok is, akik keresnek egy szakembert.

Az  a legjobb ha a házastársak együtt jönnek el,

de van, hogy csak az egyik fél jön, bár az az ideális, ha sikerül a másik félt is behívni – magyarázza Kocsis Tünde családterapeuta marosvásárhelyi kabinetjében, amely egyáltalán nem hasonlít az amerikai filmekben látott bőrkanapés pszichológusi rendelőkhöz, ahol a páciensnek csecsemőkoráig kell visszamennie az időben. A város főterén egy polgári lakás legfelső emeletén jártunk, amely egy polgári család szalonjára emlékeztetett. A szakember bevallotta, szükség van még egy-két bútordarabra, de a leglényegesebbek így is megvannak: három szék, kisasztal, rajta Dixit-kártya, lapok, ceruzák, gyurma. „A családterápia lényege, hogy az itt és mostban kell segítsünk a családon, hogy a jelenben tudjanak működni. Ha odajutunk a terápia során, hogy a gyerekkori családi történések befolyásolják a mostani családot, akkor csak addig nyúlunk vissza, ameddig feltétlenül szükséges. Az egyéni terápia általában 50 perc, legtöbb egy óra, párban pedig másfél óra, tíz-tizenkét, de adott esetben 18 alkalmas is lehet egy terápia hossza, a kereteket pedig mindig betartjuk.

Egyedül hetente egyszer, párban két hetente jönnek, de a valódi terápia nem az üléseken történik, hanem a két időpont között, hiszen kell hagyni időt hogy leülepedjen mindaz, ami itt történt”

– meséli a szakember.

Fontos, hogy együtt akarjanak maradni

Sokszor halljuk azt, hogy egy kívülálló úgysem tud segíteni a családi problémákon. Ennek mond ellent a családterápia lényege, hiszen aki benne van érzelmileg, lelkileg, az nem látja a kiutat, ezért egy idegen terapeuta, aki érzelmileg nincs benne, nem részrehajló, objektíven látja a helyzetet, jobban tud segíteni. Fontos, hogy meg legyen a párban az az akarat, hogy együtt szeretnének maradni.

Nem az a fő cél, hogy tűzön-vízen át együtt maradjanak,

van amikor annyira elidegenednek, esetleg fizikai vagy szóbeli bántalmazások is vannak a családban, amikor már a fő cél az, hogy tudjanak szépen elválni, hogy ne sérüljenek, főleg a gyerek ne sérüljön – mutat rá a szakember.

Lehet egyéni, de páros, csoportos terápiára is járni Fotó: Pixabay.com

„Érdekes, mert sokszor már csak attól is motiváltak lesznek, ha segít az ember nekik arra rájönni, hogy ha én ezt mondom, ettől a másik hogy érezheti magát, ugyanis sok párnál nincs kommunikáció. Van, aki abban a hitben él, hogy ő nem is kell mondjon semmit, mert a másik kitalálja, ebben segít a kommunikáció, a konfliktuskezelés. Nekünk semlegesnek kell maradnunk, bármennyire nehéz, nem lehet egyik vagy másik mellé állni a szakembernek. Sok pár jön úgy, hogy tudják, hogy a másik a hibás, nekünk pedig el kell mondanunk, hogy ezt ketten csinálták, ötven-ötven százalékban, mert együtt élnek egy kapcsolatban, a csaladterápiának pedig ez a lényege, hogy erre a kapcsolatra fókuszálunk, nem pedig külön-külön az emberre” – teszi hozzá a családterapeuta.

Mikor forduljunk szakemberhez?

 „Vannak olyan helyzetek is, amikor a gyereknek lesznek tünetei, lóg a suliból, nem tanul, bepisil, ilyenkor mozgósul az egész család. Általában úgy jönnek a szülők, hogy itt van, javítsd meg, és külön folyamat meggyőzni a szülőt, hogy ez miről is szól, hogy a gyerek csak a tünethordozó. De mivel a saját gyerekéről van szó, általában sikerül meggyőzni őket. Eleinte jön mindenki, aztán csak a pár, a családban ugyanis vannak alrendszerek – gyerekek, szülők, nagyszülők. Az alrendszereket is lehet külön hívni, vagy csak a lányokat, vagy külön a fiúkat, attól függ, hogy miért jöttek. A legfontosabb a titoktartás, és amikor külön ülések vannak, azoknak olyannak kell lenniük, hogy később a többi családtag előtt is el lehessen mondani, de van olyan személy, akinek könnyebb, ha egyedül jön” – részletezi a családterapeuta. Mint mondja, a határok sokszor összemosódnak, amikor a gyerekek bekerülnek a felnőttek alrendszerébe, ez jó nekik egy ideig, aztán megjelennek a tünetek, ilyenkor a családszerkezetébe kell beavatkozni, és segíteni ezt helyreállítani.

Számos oka van annak, amiért felkeresik a szakembert, van amikor tragédia történik, vagy bármi olyan, ami kibillenti a családot az egyensúlyból,

ha például kisbaba születik, vagy amikor el kell engedni a gyereket oviba, vagy amikor a szerepeket – például feleség, anya szerep – nem tudják egyeztetni, esetleg amikor megjelenik a harmadik – mondja a szakember.

A gyerek sokszor tünete lesz a problémáknak Fotó: Pixabay.com

Változó, hogy kik fordulnak hozzá – mint mondja – egy időben huszonévesek keresték, akik nehezen váltak le a szülőről, most van egy olyan hullám, hogy olyan párok keresik, akiknél kisbaba született, és azt gondolták a szülők, hogy a baba megoldja a párkapcsolati konfliktusukat, vagy olyanok is jönnek, ahol megjelenik a harmadik.

„Az ötvenesek kevésbe jönnek, ők azok, akik inkább attól félnek, hogy valaki beleszól az életükbe.

Ha nyugdíjba mennek, össze vannak zárva, egyből megjelenik az üres fészek szindróma, de közülük kevesebben fordulnak szakemberhez. Inkább a harminc-negyvenes korosztály keresi fel a családterapeutát problémával” –  magyarázza Kocsis Tünde.

Milyen módszerekkel dolgozik a családterapeuta?

A szakembertől megtudjuk, a terápia elején van pár kérdés, amivel feltérképezik, hogy mi is a probléma, ezután megegyeznek egy célban, annak függvényében derül ki, hogy mennyire motiváltak, mennyire dolgoznak a cél megvalósításán.

A családterápia nemcsak beszélgetésből áll, lehetnek benne rajzolások, gyurmázások, játékok, szobor készítés a családtagokról, de számos más módszert is be lehet vetni. Ezeket minden esetben az adott családhoz, személyhez igazítják, és azért hatékonyak, mert az érzelmek, viszonyulások, családi minták egy más módon való kifejezését teszik lehetővé.

„Sokan meg is lepődnek, hogy itt gyurmázunk, kövekből helyzeteket rakunk ki, kisgyerekkel bábozunk. Ez azért is jó, mert ilyenkor nem tudja annyira kontrollálni magát a személy, hogy mit is mondjon, és előjön a lényeg anélkül, hogy észrevenné magát.

Előbb tehát rajzolunk, gyurmázunk, és aztán kezdünk el beszélgetni az alkotásáról, és észre sem veszi, hogy mennyi mindent mondott el magáról, anélkül, hogy én kihúztam volna belőle” – meséli a szakember.  

A kisbaba megszületése után sok pár terapeutához fordul Fotó: Pixabay.com

„Cirkuláris kérdéseket kell feltenni, ha például valaki mond valamit, az elindít valami egyebet, és érdekes megfigyelni, hogy kire hogyan hat az, amit elindított. Fontos, hogy beleérezzenek a másik helyzetébe. Van egy viselkedési lánc, minta, ami mindig elindul. Az a kérdés, hogy ki nyomja meg azt a bizonyos piros gombot. Igazából az a fontos, hogy megtaláljuk ezt a viselkedési mintát, ezt a mókuskereket, amit építenek hosszú ideje, és ezt nem lehet lerombolni egyik napról a másikra, ezt egy gyógyszer nem oldja meg. Idő kell ehhez, és az alap, hogy együtt akarjanak maradni” – teszi hozzá.

Egy-egy terápia során

nem csak az a fontos tehát, hogy mit mondanak, hanem az is, hogy melyik széket választják, ki mellé ülnek le,

ha hozzák a kisbabát, akkor ki hozza, ki veszi fel, illetve ki kire néz, jelzés az is, ha a szakember kérdez valamit a férjtől, és a feleség válaszol. Hozzáteszi, van, hogy szorongva ülnek az elején, de egyre lazábbak lesznek, és általában felszabadultabban mennek el, érdekes látni, hogy sokszor észreveszik, ha elhangzik egy jó kérdés.

Ha elromlik a hűtő, lecserélem

Tény, hogy ma sokkal több válás, csonka család, egyedülálló férfi és nő van, mint mondjuk száz évvel ezelőtt. Kocsis Tünde szerint ez a tény is a jelenlegi fogyasztói társadalmat tükrözi.

„Ha elromlik a hűtő, veszünk újat, a kapcsolatokkal is ez van, nem megy, szerzünk egy újat.

Annyi minden van, hogy nem teszünk erőfeszítést semmiért, a kapcsolatért sem. Ha eljönnek pszichológushoz, azt gondolják, itt megkapják a tutit, és mehetnek is. Meglepődnek, ha elmondom, hogy kell jönni hetente, kéthetente, megijeszti őket, hogy dolgozni kell ezen” – fejtette ki a pszichológus, aki szerint más a felelősségvállalás is ma, aminek a mamahotel-jelenség is az oka, azaz hogy még 30-40 évesen is a szüleinél él egy felnőtt, amiért persze nem csak a gyerek a felelős, hanem az anya is. Ha egyszer ki van szolgálva a gyereke, akkor minek keressen magának valakit, akkor minek törje magát?

Fontos, hogy mindenki megkapja szerepét az új családban Fotó: Pixabay.com

De ugyanígy a gyerekvállaláshoz, -neveléshez is felelősség kell. Ez már az a generáció, amely a forradalom után született, sok esetben a szülők nem voltak velük, dolgoztak, tehát érzelmileg üres tartállyal indultak el. Ugyanakkor a szerepek is változtak, a férfiak el vannak nőiesedve, a nők azt gondolják, hogy mindent meg tudnak csinálni, akkor minek legyen férfi az életükben? Ma el tudják tartani magukat. „Régen mindenki tudta a szerepét, a helyét. Ma eljönnek hozzám fiatal párok, és nem tudják, hol a helyük, mi a szerepük. Hozzák a saját mintáikat otthonról, ha pedig eljönnek ide, kapnak egy külső segítséget, hogy hogyan is lehet egyeztetni a két mintát” – mutat rá a terapeuta.

Ezzel pedig el is jutottunk a kapcsolatok lényegéhez:

mindkét fél hoz a saját családjából valamit, és az a dolguk, hogy összegyúrjanak, kialakítsanak egy sajátot is a kétféle mintából, ami az új, a „mi” családunkról szól.

„A család egy rendszer, ahol a lényeg, hogy megtaláljuk azt, ami csak a mi családunkra jellemző. A szülőknek is vannak elvárásai, és mivel minden fiatal felnőtt lojális a családjához, kell találni valamit, ami mindenkit kielégít, de a kis családnak is jó. A saját működésüket tudják kialakítani, ehhez nincs egy módszer, hisz minden család más, ezért minden család meg kell találja a sajátját. Összehangolódás, csiszolódás, és egy rutin kialakítása a fontos. Kell tehát egy program, hogy reggel ki költi a gyerekeket, ki pakol, ki hozza, ki viszi őket, ki mondja a mesét, ki füröszt, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok” – fejtette ki beszélgetésünk végén Kocsis Tünde.