Családoknak tökéletes. A Havas Bucsin sípályáján voltunk
A haladóknak már kissé unalmas lehet, de a kezdők és családosok, kisgyerekesek tökéletes téli kikapcsolódásra alkalmas terepe a Havas Bucsin. A sípálya hosszú és nem túl meredek, a szánkózóknak pedig külön pályájuk van. Aki nem tud sízni, leckéket is vehet a Bucsinon.
Vasárnap reggelihez hasonló gyér autóforgalom volt, csak a Vásárhely környékén levő sűrű köd nehezítette némiképp a haladást. A hét közepére esett szabadnapot kihasználva elhatároztuk, hogy elmegyünk rendes telet és havat nézni, s kipróbálni hogy csúszik a szánkó, a sí. Ehhez pedig a havas Bucsin tökéletes terepnek bizonyult. Itthon, Marosvásárhelyen -8 Celsius fokot mutatott a hőmérő, az internet a Havas Bucsinra -13-at jelzett. Időben és egyszerűen megérkeztünk, szinte alig találkoztunk autókkal, a rendőrök azonban már reggel szolgálatban álltak, két helyen is mérték a sebességet.
A bogdáni letérőnél is gyülekeztek már az autók, s a Havas Bucsin parkolójában is több tíz állomásozó autó jelezte, hogy volt, aki korábban kelt, s már tíz óra körül célba ért.
A korán érkezésnek több előnye is van, hiszen a pályákhoz közelebb levő helyen lehet parkolni, illetve nem kell sorban állni a sífelvonónál.
Mi először a szánkópályát próbáltuk ki, ahol akkor még csak két „pánkóval” (felfújhatós kerek gumiszánkó) simították a terepet, s igen hálásak voltunk érte, mert a hagyományos szánkó a frissen hullott hóban bizony besüllyed, elakad. Pár csúszás után elhatároztuk, hogy közelebbről megnézzük, hogy milyen a melegital kínálat. Lehetett választani a tea, kávé és forralt bor között, s még helyet is lehetett kapni a benti melegedőben. Odakint még sötét felhők borították az eget, s nyoma sem volt a napsugaraknak. Az égig érő fenyőfákra vastagan rátelepedett a hó és minden a természet nagyságáról mesélt.
Dél körül kezdtek tömegesen érkezni az emberek, nagyon sok kisgyermekes család, hozzánk hasonlóan kihasználta a munkahelyi és az iskolai szabadnapot, hogy élvezze az igazi telet. nem csoda,
a Havas Bucsin pályát a hozzáértők könnyű, családi pályának nevezik.
S ha szétnéztünk, akkor láthattuk, hogy nagyon sokan gyerekeiket tanítják, velük együtt siklanak le az 1200 méteres pályán. Egészen kicsi 3-4 éves gyerekek is voltak sílécen, de olyan szülő is, aki egyszerre két gyerekével siklott, ő maga menetiránynak háttal, két gyerekével szemben.
A helyszínen bérelni is lehet felszerelést,
egész napra a sífelszerelés 40 lej, a bakancs és snowboard szintén annyi, a szánkó 10 lej.
Aki a helyszínen szeretne megtanulni sízni, annak jó hír, hogy több oktató is fogad tanítványokat, az órabérben helyben lehet megegyezni. Gyerekek oktatására egy külön kis elkerített rész is van a pálya mellett, ottjártunkkor is több, mint tíz apróság próbált meg megállni síléccel a lábán, majd megtanulni siklani.
A felvonó felnőtteknek egy egész napra 60 lej, gyermekeknek, nyugdíjasoknak 45 lej, s lehet csak pár alkalomra érvényes kártyát is venni. Három éve közös bérletet is lehet váltani, amelyet a Havas Bucsinon, a homoródfürdői Lobogón, a Bogdánon és a csomafalvi sípályákon lehet használni, egy szezonra felnőtteknek 750 lej, gyerekeknek 560 lej.
A Havas Bucsin pályát nagyon sok marosvásárhelyi és Maros megyei látogatja, azért is, mert majdnem ez van legközelebb városunkhoz, megyénkhez, ha leszámítjuk a meredekebb szovátait. A bucsini enyhébb lejtő, családi pálya. A hivatalos ünnepnapot használta ki Kis Márta is, aki három gyermekével és férjével jött Vásárhelyről sízni. Mint mondta, valahányszor télen van egy kis szabadidejük eljönnek a Bucsinra sízni.
− mondja Márta, s közben kiosztja az otthonról hozott szendvicseket, s a termoszból meleg teát, kávét tölt. Hozzájuk hasonlóan dél körül a pálya mellett levő menedékház teraszán nagyon sokan otthonról vagy helyben vett szendvicseket falatoznak, meleg italokat kortyolgatnak. Messzire érződik a frissen sütött lángos illata. Aki ebédelni szeretne, megteheti azt is, van ugyanis napi menü elfogadható áron a pár éve épült vendéglőben.
Közben a sötét felhők eltűntek és sziporkázó napsütés melengette a sízőket és pihenőket egyaránt. A napsugarak fényében még gyönyörűbb volt az egész térség, s hótól roskadozó fenyőfák és az alig felismerhető, egyforma öltözékben levő emberek.
Bár legtöbben sisakot, maszkot és napszemüveget viseltek, mégis sok távoli és közeli ismerőssel találkoztunk.
Aki csak gyermekét kísérte el, s nem sízett vagy szánkózott, annak biztos akadt valaki, akivel beszélgethetett, s jó volt látni, hogy milyen sok helyen kisebb nagyobb csoportokban közös emlékeket felidézve, közös terveket szőve pihennek az emberek. Telefonjel nincs, így a technikát mellőzve kell kapcsolatot ápolni, kikapcsolódni.
A Havas Bucsin pályán, csakúgy, mint a legtöbb közeli pályán hétköznapokon, a téli és a két félév közötti vakációkban, valamint hivatalos ünnepnapokon működtetik a felvonót. Aki itt szeretne siklani, jó, ha tudja, hogy
pénteken 11-17 óra között, szombaton és vasárnap 10-17 óra között indítják be a szerkezetet
és hosszabb ideig legközelebb február 2-11. között fog működni a két iskolai félév közötti vakációban.
Még sötétedés előtt elindultunk hazafele, szintén hétvégi forgalom volt az utakon, szűk másfél óra alatt itthon is voltunk. Parajd után gyorsan fogyott a hó, Makfalvánál már csak a szántóföldeken levő fehérség utalt arra, hogy tél van. Itthon már csak bokrok alatt, parkokban lehet elvétve a hét elejei havazás nyomait fedezni. Egyetértettünk abban, hogy aki igazi telet akar látni, annak érdemes kiruccanni legalább a Bucsinra.