Marosvásárhelynek volt egy sörgyára, egy sörháza és egy Sörház utcája is, amiből mára csak az emlékek maradtak – ezt próbálják feleleveníteni az Örökségünk őrei projekt során az Elektromaros Gimnázium 11. F. osztályának diákjai, az Effes őrök.
Az egykori sörgyárról, annak tulajdonosáról, Bürger Albertről, az általa biztosított munkahelyekről, szociális juttatásokról, szolgálati lakásokról gyűjtötték össze a fellelhető dokumentációt a tizenegyedikes tanulók, azt a célt tűzve ki maguk elé, hogy megismertetik a város lakosságával, a Marosvásárhely múltja iránti érdeklődőkkel. Bár az egykori sörháznak ma csak az emléke él, az Effes őrei ezt az emléket elevenítik fel, amikor régi,
korabeli képeslapokat, fotókat tanulmányoznak, a jelenlegi Sörház tulajdonosával interjúznak,
a helyszínt körbejárják, fényképeznek, fotóversenyt szerveznek, címert készítenek, vagy naptárat adnak ki a saját címerükkel.
Marosvásárhelyen a sörfőzés története a 19. századba nyúlik vissza, mivel adott volt a Maros, illetve a város erületén található kutak, források, a komló is megtermett, volt mire alapozniuk a sörfőzdéknek. A tizenegyedikes diákok kinyomozták, hogy az 1850-es években a Maros jobb oldalán működött egy sörfőzde, amit Kraft Károly vásárolt meg, majd költöztetett át a város felőli oldalára, arra a területre amely most az egykori Bürger-házzal, a volt Aranykakassal szomszédos.
Bár korszerűsítette és bevezette az ipari termelést, a gyár mégis csődbement 1885-ben. A következő évben vásárolta fel a sörgyárat Bürger Albert, aki tovább bővítette, modernizálta a létesítményt, jól működő gyárrá fejlesztette, a nagy beruházásoknak köszönhetően munkahelyeket teremtett, alkalmazottainak pedig lakást is biztosított. A sörgyár piacvezető lett, a tulajdonos több mint kétszáz embert foglalkoztatott, több mint kétszáz családnak biztosított megélhetési lehetőséget.
A századfordulóra elérte az évi százezer hektoliteres kapacitást.
Az Effes őrei elnevezésű csapat nemrég egy előadást mutatott be a témáról, ugyanakkor olyan kreatív ötletek összegyűjtésén dolgozik, amivel népszerűsíteni tudják projektjüket, ezáltal pedig a város múltjának egy szeletét. Siklósy Szabolcs, a csapat tagja a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, először az Aranykakast szerették volna örökbefogadni, a Sörház a B-tervben szerepelt. Mivel az Aranykakasra több jelentkező is volt, végül ezt a lehetőséget ragadták meg és dolgoznak rajta, minél több információt, érdekességet ismertetve az érdeklődőkkel.
– magyarázta lapunknak a tizenegyedikes diák.
A csapat tagjai Selyem katalin osztályfőnökkel az élen sokat dolgoznak, régi történeteket keresnek, interjúkat készítenek, a helyszínen is dokumentálódnak. Nemsokára egy versenyt is hirdetnek, amelynek szerencsés nyertese a Jazz klubba szóló kétszemélyes belépővel gazdagodik.
A csapat megkereste Demeter Józsefet Dömét is, akivel interjút készített és aki elmagyarázta nekik, hogy a mostani Sörház nem az egykori Bürger-féle sörház. Bár sokan úgy tudják, hogy egykor ennek a helyén állt a híres sörfőzde, az információ téves – magyarázta lapunk megkeresésére is Döme.
A mai Sörház tulajdonosa elmondta a tanulóknak is, hogy Bürger Albert gyára és pincéje jóval távolabbi telken állt egykor, az a pince, ahol most a népszerű klub működik egykor az 1940-es években létesült Hangya-szövetkezeté volt, tehát nem műemlék és nincs köze a sokat emlegetett, még a 19. században épített üzemi létesítményhez.
Az eredeti gyárépületet még a '30-as évek végén, miután teljesen csődbe jutott, lebontották,
abból nem maradt meg semmi.
A Bürger-féle sör egyik kupája a Maros megyei múzeum egyik tárlójában, a Kultúrpalotában berendezett kiállításon látható. Sörösüvegei, poharai közül valószínüleg még őrizgetnek néhányat a marosvásárhelyiek, ahogy Bürger Albert emléke is él a város közösségi emlékei között.
– fogalmazott Demeter József az őt interjúvoló diákoknak. Hiszen nem csak munkahelyeket teremtett, de figyelt is az alkalmazottaira. A tisztviselőinek épített lakások most is állnak az egykori Sörház utcában, az Aranykakast elhagyva, egy eléggé ütött-kopott, földszintes sorház látható, egykor stílusos kapubejáróval.
A gazdasági világválság az 1930-as években Marosvásárhelyre is begyűrűzött, ennek következtében a Bürger-féle sörgyár is csődbement, Bürger Albert pedig 1937-ben elhunyt. Nem Marosvásárhelyen nyugszik, hanem Boroskrakkón, ahol a család egykori birtoka is állott.