Vezetéknév-áldozat: erős elvárások, változó trendek

Manapság lazább a vezetéknév házasságkötés utáni alakulása, mint korábban. Régen magától értetődő volt, hogy a nő, mintegy alárendelve magát a férfinak, felveszi annak nevét. A családjog értelmében a házasulandóknak közösen dönteniük kell a névváltoztatásról.

„Gondolkodtam azon, hogy megtartsam lánykori nevemet, az mégsem olyan elterjedt, mint a férjem vezetékneve. Szóba került az is, hogy vegyük fel egymásét. Aztán végiggondoltunk, hogy nálunk még nem olyan elterjedt, hogy az anyát így hívják, az apát meg úgy, és a gyerekeket ez később kényelmetlen helyzetekbe sodorhatta volna. Férjem átélt hasonlót, igaz, azért, mert a szülei elváltak, és ő az apja nevén, de az anyjával élt. Az elsődleges szempont mégis az volt, hogy látsszon, egy család vagyunk” – magyarázta Réka.

{A}

Gabrielláéknál viszont veszekedést szított az, amiért nem váltott asszonynévre: „A legfőbb érvem az volt emellett, hogy szépen ki van találva a nevem, gyönyörűen összeválogatva, és nem szívesen váltam volna meg tőle.

Még arra hajlandó lettem volna, hogy a kölcsönösség jegyében vegyük fel egymásét, de abba végképp nem ment bele. Gyerekünk születésekor egy hónapig tartott a huzavona, végül csak az ő nevét viseli.” Arra is akad példa, hogy a lánykori név miatt annyit csúfolták az illetőt, hogy alig várja, megszabaduljon tőle. Egy, a nevét nem vállaló hölgy esetében ez történt, férjhezmeneteléig tűrnie kellett a pajzán megjegyzéseket. 

Ferencéknél a fordítottja történt, a férj akarta mindenképp elhagyni a nevét: „Román hangzású volt a nevem, ezért könnyen megváltam tőle. Feleségem egy ismert családból származik, az irántuk való tiszteletből vettem fel a nevüket, és persze gondoltunk gyerekeink jövőjére is.”

Zsuzsáék a névkettőzés mellett döntöttek, mégpedig a férj javaslatára,

„merthogy mindkettőnknek rövid a vezetékneve, az övé kissé közönségesebb, az enyém viszonylag ritkább és nemesi eredetű, tehát mi lenne, ha összevonnánk, teljesen egyedi lenne. Én el is rendeztem a papírokat, és amikor a házasságkötésre sor került, egy kissé megszeppent, a szüleivel ugyanis nem beszélte meg. Kérdezték tőlem is, hogy csak nem szégyellem az ő nevüket? Nekem egy bátyám van, elvileg ő két fián keresztül vitte volna tovább a vezetéknevünket, de egyikük meghalt fiatalon, a másik pedig nem nősült meg. Úgyhogy ez utólag az én küldetésem lett, két fiam és kisunokám révén átöröklődött a családom neve.”

Feleki Ildikó anyakönyvvezető úgy látja, hogy a hagyománytisztelők még mindig többen vannak, vagyis amikor a nő asszonynévre vált. Népszerű még a közösített név, amelynek nincs megszabott sorrendje, inkább a hangzástól függ, de az a gyakoribb, hogy a férfi ragaszkodik neve elsőbbségéhez.

A harmadik lehetőség, hogy mindenki megtartja saját nevét.

Ilyenkor az egyetemi végzettség áll a háttérben, hogy a pár hölgytagja diplomáját lánykori nevén szerezte, és ebből kifolyólag nem szeretne nevet változtatni. Cégtulajdon esetén is gondot okozhat a név- és ezáltal az iratcsere. Gyakori eset még, hogy a korábbi házasságból gyerek van, akivel egy néven szeretne maradni a nő. Elenyésző számban ugyan, de arra is van példa, hogy a férfi venné fel a feleségjelölt családnevét, vagy a jobb hangzás érdekében, vagy mert valamiért nem szereti a sajátját.