E mint erdélyi – harminc év a határon inneni művészekért

Péter Beáta 2018. február 13., 15:33

Nemzeti kultúránk megőrzéséért mindent meg kell tenni – ennek a felismerésnek a jegyében hozták létre Budapesten 1988-ban az Erdély Művészetéért Alapítványt, amely köré tömörült baráti kör az erdélyi hagyományos kulturális kincsek megőrzését, megismertetését tekintette és tekinti feladatának.<

Csomortáni Gál László az E-Galéria előtt. Állandó bemutatkozási lehetőség Fotó: Salamon Zoltán

A budapesti Falk Miksa utcában sorakozó régiségboltok és galériák között található az Erdély Művészetéért Alapítvány E-Galériája is, ahol nemrégiben kettős jubileumot ünnepeltek: az alapítvány harmincéves fennállását és a csíki Csomortáni-Gál László képzőművész negyvenedik születésnapját.

{A}

 „A harmincéves Erdély Művészetéért Alapítvány egész évben ünnepel, ennek az az ünnepségsorozatnak az első eseménye a Csomortáni-Gál László alkotásaiból rendezett kiállítás. Úgy gondoltuk, hogy ez egy

méltó kortárs kiállítás lesz ezt az ünnepi évfolyamot beindítani”

– magyarázta Kulcsár Edit a megnyitó után, amelynek végén Tolcsvay Béla énekelte el születésnapi jókívánságait. Beszélgetésünkkor a kezdeteket is felidézte:

„1988-ban már létezett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, és minket bosszantott, hogy egy erdélyi művész sem vesz részt ezen.

Egyik kedvenc festőművészünk Páll Lajos, a korondi költő-festőművész hatalmas életművel rendelkezett, rendszeresen látogattuk, és elhatároztuk, hogy rendezünk egy olyan kiállítást, amelyre a Budapesten levő képeit összegyűjtjük. Azért csak ezeket, mert '88-ban átjárhatatlan volt a határ képekkel, mi ki is voltunk tiltva Romániából. Páll Lajos kiállítását a Muzsikás együttessel nyitottuk meg, és az elmúlt harminc évben nem távolodtunk el ettől a vonaltól, most a Misztrál együttes ugyanazt csinálta, mint annak idején a Muzsikás.”

Az alapítvány 1991-ben nyitotta meg a Vármegye Galériát, az első kiállításon Zsögödi Nagy Imre válogatott alkotásait lehetett megtekinteni.

Az E-Galériát 2011-ben Petrás Mária kiállításával nyitották meg, állandó bemutatkozási lehetőséget kínálva az erdélyi művészeknek. Csomortáni Gál Lászlót harmadik alkalommal hívták meg, hogy alkotásait mutassa meg a budapesti közönségnek.

Sokszáz éves faanyagra alapozza munkáit Fotó: Salamon Zoltán

„Csomortáni-Gál László művész urat a jó sorsa székelynek teremtette, amit ő növekvő hálával, alázattal és örömmel él meg.

A műholdak és ballisztikus rakéták korában három gyermekes családjával egy elektromos áram nélküli csíkcsomortáni falusi házban élnek, és háztáji kecsketejet isznak.

Vannak, akik minderre azt mondják, hogy ez egy reménytelen múltba révedés. László barátunk csak mosolyog, és azt mondja, ez tulajdonképpen a reményteljes jövő. Csomortáni-Gál László egyénisége azért vonzó és művészete azért értékes, mert nála az esztétika és az etika, a sors és a jellem, az ihlet és a tehetség, az alkotás és az élet egymástól szétválaszthatatlanok. Fára festett művei az elfojthatatlan magyar életösztön és a megtörhetetlen székely életerő kézzel fogható bizonyosságai” – fogalmazott Veres László, a Magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke.

{P11}

Csomortáni-Gál László rámutatott, látásmódjának kialakításában a legmélyebb nyomott egyetemi tanára, Bone Rudolf és Beczásy Antal festőművész hagyták. Alkotásaiban többszáz éves faanyagot, deszkákat használ, melyek leomlott épületek és régi bútorok maradványai. „Ezekre a »mesefákra« ráhangolódva a népművészet formanyelvén festem meg a pozitív és negatív formák egyenértékűségén alapuló úgynevezett fényüzeneteket” – vallja.

A mostani kiállításra, amely március másodikáig tekinthető meg, az elmúlt tizennégy év terméseit hozta:

„Abból kifolyólag, hogy félútról visszanézek, próbáltam egy olyan válogatást hozni, ami tizennégy év időszakából való, átlépegettem azokat a fontosabb témákat, amelyek foglalkoztattak.”