Nemzeti kultúránk megőrzéséért mindent meg kell tenni – ennek a felismerésnek a jegyében hozták létre Budapesten 1988-ban az Erdély Művészetéért Alapítványt, amely köré tömörült baráti kör az erdélyi hagyományos kulturális kincsek megőrzését, megismertetését tekintette és tekinti feladatának.<
A budapesti Falk Miksa utcában sorakozó régiségboltok és galériák között található az Erdély Művészetéért Alapítvány E-Galériája is, ahol nemrégiben kettős jubileumot ünnepeltek: az alapítvány harmincéves fennállását és a csíki Csomortáni-Gál László képzőművész negyvenedik születésnapját.
{A}
„A harmincéves Erdély Művészetéért Alapítvány egész évben ünnepel, ennek az az ünnepségsorozatnak az első eseménye a Csomortáni-Gál László alkotásaiból rendezett kiállítás. Úgy gondoltuk, hogy ez egy
– magyarázta Kulcsár Edit a megnyitó után, amelynek végén Tolcsvay Béla énekelte el születésnapi jókívánságait. Beszélgetésünkkor a kezdeteket is felidézte:
Egyik kedvenc festőművészünk Páll Lajos, a korondi költő-festőművész hatalmas életművel rendelkezett, rendszeresen látogattuk, és elhatároztuk, hogy rendezünk egy olyan kiállítást, amelyre a Budapesten levő képeit összegyűjtjük. Azért csak ezeket, mert '88-ban átjárhatatlan volt a határ képekkel, mi ki is voltunk tiltva Romániából. Páll Lajos kiállítását a Muzsikás együttessel nyitottuk meg, és az elmúlt harminc évben nem távolodtunk el ettől a vonaltól, most a Misztrál együttes ugyanazt csinálta, mint annak idején a Muzsikás.”
Az alapítvány 1991-ben nyitotta meg a Vármegye Galériát, az első kiállításon Zsögödi Nagy Imre válogatott alkotásait lehetett megtekinteni.
Az E-Galériát 2011-ben Petrás Mária kiállításával nyitották meg, állandó bemutatkozási lehetőséget kínálva az erdélyi művészeknek. Csomortáni Gál Lászlót harmadik alkalommal hívták meg, hogy alkotásait mutassa meg a budapesti közönségnek.
„Csomortáni-Gál László művész urat a jó sorsa székelynek teremtette, amit ő növekvő hálával, alázattal és örömmel él meg.
Vannak, akik minderre azt mondják, hogy ez egy reménytelen múltba révedés. László barátunk csak mosolyog, és azt mondja, ez tulajdonképpen a reményteljes jövő. Csomortáni-Gál László egyénisége azért vonzó és művészete azért értékes, mert nála az esztétika és az etika, a sors és a jellem, az ihlet és a tehetség, az alkotás és az élet egymástól szétválaszthatatlanok. Fára festett művei az elfojthatatlan magyar életösztön és a megtörhetetlen székely életerő kézzel fogható bizonyosságai” – fogalmazott Veres László, a Magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke.
{P11}
Csomortáni-Gál László rámutatott, látásmódjának kialakításában a legmélyebb nyomott egyetemi tanára, Bone Rudolf és Beczásy Antal festőművész hagyták. Alkotásaiban többszáz éves faanyagot, deszkákat használ, melyek leomlott épületek és régi bútorok maradványai. „Ezekre a »mesefákra« ráhangolódva a népművészet formanyelvén festem meg a pozitív és negatív formák egyenértékűségén alapuló úgynevezett fényüzeneteket” – vallja.
A mostani kiállításra, amely március másodikáig tekinthető meg, az elmúlt tizennégy év terméseit hozta: