Grófi ruhában a várfalak között

Antal Erika 2018. február 20., 16:15

Küküllővölgyi Leopold gróffal leginkább hétvégeken lehet találkozni a segesvári várban, illetve ahogy indul az idegenforgalmi szezon, egyre többször hétköznap délutánonként is. A grófi ruhát viselő turisztikai animátor civilben a Lőrinczi Zoltán névre hallgat, és az egyik iskolában dolgozik biztonsági őrként.

Korabeli ruhában mesél a történelemről Fotó: Facebook/Daniel Romeo Todea

Magyarul, románul, angolul, németül, franciául, oroszul, tucatnyinál is több nyelven köszöntik a Segesvárra érkező turistákat egy-egy fesztiválon vagy hévégenként a várban. A dobos, Dorin Stanciu és a grófi ruhában szolgálatot teljesítő Lőrinczi Zoltán igazi színfolt a középkori építmény falai között, ahol nem csupán a „legfrissebb hírekkel” látják el a turistákat, de a pontos időről, a várható időjárásról is tájékoztatnak, az eseményeket is beharangozzák, vagy elkísérik a csoportokat, mesélnek a város múltjáról.

Tizenegy évvel ezelőtt született meg az ötlete Lőrinczi Zoltánnak, hogy történelmi viseletet vegyen magára és úgy segítsen a turistáknak eligazodni Segesvár várfalai között, illetve a város múltjában. Három nyelven, magyarul, románul és angolul mesél a történelemről, de a francia, a német és az orosz sem idegen számára. Ezeken a nyelveken kívül még számos más nyelven is megtanult köszönni és néhány szót szólni. Például

koreaiul, héberül, kínaiul is meg tudja lepni a Segesvárra érkezőket.

Nem csupán anyanyelvükön köszönti a látogatókat, de az országról, annak földrajzi, vagy történelmi sajátosságairól is tud mondani egyet s mást – meséli Lőrinczi Zoltán turisztikai animátor.

Szerepvállalás a dobos mellett

A városnapokon, különböző fesztiválokon vagy hétvégeken Mária Terézia-korabeli grófi ruhát viselő férfi szívesen mesél hobbijáról, illetve a „grófi” történetéről. Megtudjuk, 2006 végén, 2007 elején olvasta, hogy szeretnék a várban felújítani a hagyományt és egy dobossal hirdetni az eseményeket.

„Régebb dobos járta a falvak, vagy városok utcáit, hogy kihirdesse ha valami fontos dolog történt. Az eseményekre figyelmeztette a lakókat, vagy tűzvészre, árvíz veszélyre, esetleg az adók befizetésére. Közhírré tétetik – így hívta fel a figyelmet pergő dobszóval kísérve”

– magyarázta az egykori dobos szerepét. A dobos mellé a segesvári polgármesteri hivatal egy alabárdost is keresett. „Jóformán azt sem tudtam, mi az az alabárdos, de érdekesnek tűnt, hát jelentkeztem. Annyi tudomásom volt, hogy az alabárd az valamilyen szúró-vágó, harci eszköz” – idézte fel a kezdeteket Lőrinczi, aki nem elégedett meg ezzel a szerepével, tovább szerette volna fejleszteni, hiszen ezt túl komolynak, mogorvának tartotta. Elhatározta, valamilyen vidámabb, rokonszenvesebb jelmezbe és figurába bújik, így lett belőle 18. századi osztrák gróf.

Grófi címet vásárolt a báró

„A történetemet szívesen elmesélem mindenkinek, akit érdekel. Román, magyar és angol nyelven szoktam ismertetni azt, hogy hogyan lettem gróf, miután báró voltam” – kezdi a sztorit a 18. századi osztrák grófi öltözéket viselő turisztikai animátor.

„Míg korábban egy 17. századi báró voltam, most már megfiatalodtam, alig 200 éves gróf vagyok”

– teszi hozzá viccesen, majd érdeklődésünkre elmondja, hogy Mária Terézi fia, II. József 1780 és 1790 között uralkodott, és mivel nagyon kiürült a császári kincstár, elhatározta, hogy jó pénzért nemesi címeket osztogat azoknak, akik erre vágynak. „Báróként volt már egy kis megtakarított pénzem, ezért gondoltam, grófi rangra emelkedem és kifizettem azt az összeget, ami ezt lehetővé tette” – meséli, hogy hogyan lett graf Leopold von Kokeltal aus Schässburg, vagyis magyarul Küküllővölgyi Leopold gróf Segesvárról. Saját grófi ruháról is gondoskodott, és korabeli nemesi viseletek alapján egy helyi varrónővel megvarratta azt, még egy parókát is fel szokott tenni, hogy még jobban idézze azt a kort, amelyet képvisel a segesvári várfalak között.

Történelem, földrajz, nyelvek

„Mindig szerettem a földrajzot és a történelmet, ezért most ebben a viseletben némi történelem- és földrajz órákat tartok az érdeklődőknek” – mondja új foglalkozása, vagyis hobbija lényegét Lőrinczi Zoltán. Ez azt jelenti, hogy aki meg szeretne ismerkedni a múlttal, annak szívesen mesél Segesvár történetéről, akárcsak Erdélyről, vagy az egykori Osztrák Birodalomól, sőt még Európáról is. Erre folyamatosan készül, tanul, olvas, újabb és újabb történelmi tárgyú könyveket, folyóiratokat néz át, állandóan keresi az újabb és újabb tudományos közleményeket. Ahogy a földrajzi ismerteteit is rendszeresen bővíti.

Lőrinczi Zoltán mint Leopold gróf vezeti a turistákat Fotó: Facebook/Daniel Romeo Todea

„Ha jön egy turista, meg szoktam kérdezni, hogy honnan érkezett. Ő megmondja azt az országot ahonnan jött, akkor nekem tudnom kell, hogy az hol található, mik a jellegezetességei, érdekességei. Nem sülhetek fel, hogy azt sem tudom, hol van. Aztán ha még köszönni is tudok, illetve néhány mondatot az anyanyelvén mondok, akkor kerekedik el a szemük, csodálkoznak és boldogok” – idézi fel a meglepett látogatókat, akik közül sokan érkeznek Dél- és Észak Amerikából, Ázsiából, a Fülöp-szigetekről, de még Ausztráliából is. Legutóbb Leopold gróf amikor arra gondolt, hogy bővítenie kellene az idegenynyelv-tudását, valaki azt javasolta, tanuljon kínaiul. Így aztán nem csak a kínai nyelvvel kezdett ismerkedni, de előtte természetesen Kínával kapcsolatos tudását mélyítette el, elolvasott mindent, amit megtalált a távolkeleti országgal kapcsolatosan. Koreai nyelven is megtanult néhány szót, mondatot összefűzni, köszönni. „Az idegennyelv-tanulás is a hobbijaim közé tartozik” – magyarázta.

Biztonsági őr és idegenvezető

Leginkább hétvégeken lehet a grófi ruhát viselő turisztikai animátorral találkozni a segesvári várban. Illetve ahogy indul az idegenforgalmi szezon, egyre többször hétköznap délutánonként is. Civilben az egyik iskolában biztonsági őrként dolgozik, ahol ismerik és elismerik a passzióját, ha úgy van a várbeli program, akkor „elengedik”, hogy ott legyen és vezesse a tursitákat, előadást tartson nekik, ismertesse a városuk történetét, népszerűsítse a turizmust, a várost, a megyét, Erdélyt. De az sem ritka, hogy a diákokat kíséri például az Iskola másként hetében a várba, ahol aztán magyaráz nekik, mintegy élő történelem- és földrajz órákat tart . A gyerekek pedig nyitottak és érdeklődnek, szívesen hallgatják a színes és emlékezetes, különleges tanórát.

„A történelem olyan, mint egy szép nagy mese. Hozzá kell olvasni, helyszíneket és dátumokat megjegyezni, összeegyeztetni”

– magyarázza a „gróf”, aki a könyvek, folyóiratok mellett nem szégyell a tanároktól, vagy a történészektől sem segítséget kérni. „Sok történelem tanár van, aki szívesen elmagyaráz valamit, amit nem ismerek, csak kérdeznem kell” – mondja Lőrinczi Zoltán, aki szenvedélyének tartja a turisztikai animátorságot, ami olyan számára, mint egy pszichoterápia, jó érzéssel, elégedettséggel tölti el, és szórakoztatja is ugyanakkor. Szeret ismerkedni, szeret az emberekkel beszélgetni, mesélni nekik mindarról, ami őt is érdekli.  

Néhány alkalommal Marosvásárhelyen is megfordult a segesvári turisztikai animátor, városnapokon a vár bejáratánál fogadta a közönséget. Ha hívják, szívesen jön, mondja.