Szükség van a női közösségekre
Míg régen kalákában vagy a kapu elé kiülve osztották meg élményeiket, ügyes-bajos dolgaikat egymással, napjainkban inkább klubtevékenységek keretében találkoznak a vidéki nők, asszonyok, hiszen ma is igény van arra, hogy közösségbe járjanak, tartozzanak valahová.
A Szépvíz Községbeli Nők Klubja azzal a céllal jött létre 2011-ben, hogy az itteni nőknek, anyáknak, háziasszonyoknak biztosítson kikapcsolódási, tanulási, szórakozási lehetőségeket. A klub teljesen nyitott, bárki bármikor csatlakozhat vagy kiszállhat, nem jár semmilyen kötelezettséggel, anyagi hozzájárulással. „Mi nők, érezzük jól magunkat itthon, figyeljünk oda egymásra, szakadjunk ki a mindennapi monotonitásból, értékeljük egymást” – fogalmazták meg alakulásukkor a küldetésüket.
{A}
Egy vidéki nő nehezebben tudja kihasználni a városban levő szórakozási lehetőségeket, éppen ezért tartották fontosnak, hogy helyben szervezzenek számukra ilyen alkalmakat – fogalmazta meg Szakács Adél, a klub ötletgazdája, vezetője. „A városban sok program van, délelőtti, délutáni, korosztályoknak megfelelően. Viszont ha faluról bemegy egy nő dolgozni, vásárolni vagy elintézni a dolgait, akkor valószínű, hogy nagyon igyekszik haza, hogy itthon is elvégezze a dolgát, mert jön a gyerek az iskolából, óvodából, és délután már nehéz visszamenni a városba. Én is, ha hazajöttem, hiába van valamilyen jó program, nem mindig jön össze, hogy visszamenjek, egyéb kötelezettségek vannak.
Hozzátette, noha nehéz kimozdítani a nőtársakat, igyekeznek személyesen megszólítani őket, és olyan programokat szervezni, amelyek érdekelhetik őket.
A kézműves foglalkozások, sporttevékenységek mellett különböző tematikájú előadásokat szerveznek, az utóbbi időben nőgyógyászati problémákról, az online biztonságról, vagy éppen az otthon tartandó gyógyszerekről tartottak előadást szakemberek.
„Ha el kell menni otthonról, már fel kell öltözni, nehezebben mozdulnak ki, főleg, akiknek kisgyerekeik vannak, munkába járnak és gazdálkodnak is. Kulturális rendezvényeket nem nagyon tudunk szervezni megfelelő helyszín hiányában, inkább lazább hangvételű előadásokkal próbáljuk megszólítani a nőket. Ha eljönnek, akkor mindig pozitív a visszajelzés, van rá igény, de meg kell győződjenek róla, hogy tényleg érdemes eljönni, találkozni. Amíg nem próbálják ki, nem jönnek el egyszer, kétszer, addig nem tudják, hogy miről maradnak le. Igaz, terjed szájról szájra is, de meg kell szólítani személyesen is őket.”
Rámutatott, ezek az alkalmak jó találkozási lehetőségek is, egymást is jobban megismerik ezáltal és mindennapi rohanásban egy kis megállást, megpihenést is jelentenek.
Ugyancsak 2011-ben alakult Szépvízen az idősebb asszonyokat megszólító Őszirózsa nyugdíjas klub. Tagjai között van 61 és 83 éves is. Aktív klubtevékenység zajlik, minden szerdán találkoznak, összeülnek, megünneplik egymás születésnapját, névnapját, közösen kirándulnak.
„Amikor nyolc-kilenc évvel ezelőtt nyugdíjas lettem, elgondoltam, hogy szeretnék valahová tartozni, és elkezdtem véleménykutatást végezni, hogy lenne-e igény egy klubra. Megkerestem a polgármestert is, aki támogatta az ötletet, így alakult meg a klub. Előzőleg a plébános kihirdette a templomban, hogy aki közösségbe kíván tartozni, azt szívesen látjuk. Így kezdődött” – mesélte Antal Szende, a klub vezetője. Elmondta, nagy vállalásaik nincsenek, sok a dédnagymama a klubtagok között, már nem szívesen vállalnak pluszfeladatot, így inkább a szabadidőtöltés megszervezésére fektetik a hangsúlyt. De ha valamelyik klubtag családjában gond van, azon próbálnak közösen segíteni.
Én azelőtt sem jártam, mert negyven évig dolgoztam, a munkahely mellett még gazdálkodtunk, nem szoktam rá a szomszédolásra. Most a tévé miatt nem szomszédolnak sokan. Ezelőtt, gyermekkoromban az emberek kiültek vasárnap délben a kapu elejébe, ott beszélgettek, ezt helyettesíti nekünk ez a klub. Sikerült annyira összekovácsolódni, hogy egymás baját, bánatát megosztjuk, és úgy érzi az ember, mintha rokonai lennénk egymásnak. Volt annak idején a kaláka, igaz, az a szórakozás mellett munkával is járt. Gondolkodtam azon, hogy valamilyen tevékenységet is végezzünk, de nem igénylik, fáradtabbak az emberek, inkább szórakozni szeretnének, híreket megosztani – nem pletykálni, mert azt nem engedem. De vannak olyan szenzációk, amelyekről egyikük-másikuk tudomást szerez, és az elmondja a többieknek” – magyarázta a klub vezetője. Ő is úgy látja, hogy egy vidéki nőnek kevesebb a szórakozási lehetősége, a városba pedig csak akkor jutnak el egy-egy előadásra, ha a fiatalok beviszik őket.
Antal Szende úgy véli, a nyugdíjasoknak az a szerepük, hogy a fiatalokat „két lépés távolságból” figyeljék, és ha tudják, segítsék őket.
„Egy idős asszony örvendjen a fiataljainak, örvendjen annak, ha a fiatalok megemlékeznek és felköszöntik, akár nőnap alkalmából. Természetes, hogy segítjük őket, ahogy tudjuk, például unokázunk. Idén éppen ezért szerveztük meg szerdán a nőnapozást, hogy a fiataljaink tudjanak menni a napján ünnepelni, és mi addig vigyázunk a gyerekekre. Feladatunk tehát féltve őrizni a fiataljainkat, távolról figyelni, lelkileg segíteni, imádkozni értük. És ahol több gyermek van egy családban, összetartani őket, hogy jó legyen a viszony közöttük.”