Biodivat: „természetes” tévhitek az élelmiszerfogyasztásban
Nagyon menők a biotermékek, de vajon tényleg jót teszünk vele, ha ezeket vásároljuk? Van néhány tévhit, amelyet érdemes eloszlatni. Ebben lesz segítségünkre András Csaba, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje.
Divatosak lettek a biotermékek, ezért sokan vannak, akik a fogalomra „rátelepedtek”, olyanok is, akik nem annyira lelkiismeretesek, és nagyiparilag szeretnének biotermékeket előállítani. Márpedig ez némileg ellentmondás: biotermékre több időt, energiát és pénzt kell fektetni, alacsonyabb a hatásfok, kisebb a mennyiség, így az előállítható profit is alacsonyabb, miközben az ár magasabb. A biotermékek utáni kereslet növekedésével arányosan ugyanakkor a róluk szóló tévhitek is egyre jobban terjednek.
Téveszmék és félretájékoztatás az élelmiszerfogyasztásban című, a Science Espresso sorozat keretében megtartott előadásában András Csaba néhány ilyen hiedelemről rántotta le a leplet. Az egyik gyakori tévhit, hogy a biotermékek sokkal táplálóbbak volnának.
Tápanyagérték szempontjából azonban nincs különbség a bio- és a nem bio élelmiszer között.
A tanársegéd szerint abban lehet különbség, hogy milyen fajta terményt állítanak elő bio módszerekkel. Vannak ugyanakkor más szempontok is: ezek a termékek olyan technológiákkal készülnek, ami alatt semmiféle kémiai beavatkozást nem szenvedtek. De mi az a kémia? Sokan félnek tőle, a kemifóbia eléggé elterjedt jelenség. Ami természetes, az mind jó, ami nem természetes, az mind rossz, véljük. „De elég érdekes lenne szintetikus gyógyszerek nélkül élni, az átlagéletkor folytonosan nő, ez nagyrészt a gyógyszereknek tudható be” – fejtette ki András Csaba.
Vannak persze természetes alapú gyógyszerek is, sokak elképzelésével ellentétben ilyenek például az antibiotikumok is, úgyhogy a helyzet nem egyszerűen fekete vagy fehér. Létezik egy másik dogma, hogy a természetes vitaminok a hatásosak, a mesterségesek azok nem. Holott kizárólag a kémiai összetételétől függ, hogy valami hatásos-e vagy sem. A természetes, szintetikus vagy félszintetikus hatóanyagok kémiai szerkezete tökéletesen azonos, mutatott rá a tanársegéd. Az viszont igaz lehet, tette hozzá, hogy
a gyümölcsökben, zöldségekben található természetes vitaminok hamarabb felszívódnak,
mert ezek már benne vannak egy biológiai mátrixban, amiből sokkal könnyebben átmegy a szervezetünkbe a molekula, mintha kapszulából vennénk be. De manapság a gyógyszerkutatók már sokat tanultak a természettől, és kifejlesztettek olyan beburkolási módszereket, amelyek segítségével könnyebben oldódnak az amúgy nehezebben oldódó anyagok is.
Ahhoz, hogy a termékek bio minősítést kapjanak, előállításuk során nem szabad műtrágyát, mesterséges növényvédő szereket alkalmazni, a területet, ahol a terményt előállítják, a minősítés érdekében évekig monitorizálni kell, ami idő alatt lehet rajta bio módszerekkel termeszteni, de nem lehet még ilyen minősítéssel ellátni, árusítani az ebből előállított terméket.
A fogyasztók között terjedő tévhitekhez jelentősen hozzájárulnak a különböző marketingfogások és az olyan állítások, amelyek igazságtartalma megkérdőjelezhető. Ilyen állítás, hogy a bio élelmiszer előállítása során semmilyen mesterséges adalékanyag nem kerül a készülő termékbe. Ez azonban nem feltétlenük igaz, a
bio minősítés ugyanis sokszor a felhasznált alapanyagokra vonatkozik.
Sokszor azt hangsúlyozzák, hogy a termelés teljes folyamata ellenőrzött: ez igaz, de nem csak a bio termékekre. Aki ezt hangsúlyozza a biotermékek esetében, az tulajdonképpen egy marketingfogást alkalmaz.
Abban azonban nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a hagyományos, nem bio peszticidek (növényvédőszerek) alkalmazása káros: ezek ugyanis nem szelektálnak, perzisztenciájuk magas, a táplálékláncban dúsulnak. Azokat a méheket is el tudják pusztítani, amelyek az ökoszisztéma alaptevékenységét, a beporzást végzik. Vannak helyek már például Kínában, ahol a beporzást emberek végzik, érdekes, hogy ezzel ellentétben a kínai méztermelés meg folyamatosan növekszik, fogalmazott András Csaba.
Léteznek azonban biopeszticidek is: a tudomány egyre érdekesebb anyagokat fejleszt ki.
Egy ausztráliai pókfajta toxinjából például kiválasztottak egy olyan fehérjét, egy nátriumcsatorna-gátlót, amelynek toxinja nagyon szelektíven, csak a rovarokra hat. Az emlősökre nincs hatással, a méhek tolerálják. Továbbá különböző illóolajok is használhatók arra, hogy a növényeket megóvják a kártevőktől.
Különösen fontos, hogy bio alapon tevékenykedjük, amikor például hatóanyagokat vonunk ki a növényekből – illóolajokat, zsíros olajokat, színezékeket, stb. –, a termékben ezeket sok százszoros vagy ezerszeres koncentrációban kapjuk meg, mint ahogy eredetileg a növényben volt. De hogyha a növényben olyan peszticidek vannak, amelyeknek nem kívánt hatásuk is van, ezek is ugyanolyan mértékben felerősödnek. Nagyon oda kell figyelni tehát, hogy jó helyről vagy megfelelő időben gyűjtsük be ezeket a növényeket, amelyekből kivonatokat akarunk készíteni.
Divatos mostanában keresni – mint egészségesebb alternatívát a fehér lisztre – a teljes kiőrlésű lisztet. A gond ezzel az, hogyha az ehhez használt gabona nem megfelelő minőségű – attól függetlenül, hogy bio vagy sem – akkor különböző toxintermelő fonalas gombák telepednek meg főleg a héjára vagy a mag felszínére.
Ez a toxin ráadásul hőtűrő, felhalmozódik az emberben, rákkeltő hatású.
S minél nagyobb a koncentráció, annál inkább megnöveli a rák megjelenésének valószínűségét, főleg a májban, figyelmeztetett az előadó. De ha megszabadulunk a maghéjtól – márpedig a teljes kiőrlésű lisztben ugye benne marad –, akkor a veszélyes alfatoxinok nagy részétől a gombával együtt megszabadulunk. És az alfatoxin csak az egyik azon toxinok közül, amelyeket a különböző gombák termelnek.
A fűszereket sokszor gammasugárzással kezelik, ami egy nem invazív beavatkozás, a fűszerek pedig ennek köszönhetően hosszú ideig megőrzik beltartalmi értéküket.
– ironizált András Csaba. Ez az elektromágnáses sugárzás a bakteriális, mikrobás fertőzést csökkenti, de ettől is félnek az emberek, holott a sugárzásból semmi nem marad benne az élelmiszerben, ugyanúgy, mint ahogy a mikrohullámból sem, amivel az ennivalót melegíteni szoktuk.
De mi a helyzet a trágyázással? Sokan ismerik a műtrágyázás előnyeit, az emberiség élelmezésében meghatározó szerepe van. A hátrányaival azonban talán kevésbé vagyunk tisztában. Az egyik közvetlen hátránya a műtrágyát előállító üzemek környezetszennyezése: a marosvásárhelyiek sokat tudnának mesélni erről a témáról. Pedig a közvetlen károsító környezeti hatást egy viszonylag egyszerű, de nem olcsó technológiával meg lehetne gátolni.
De nem csak a műtrágya gyártásának, magának a műtrágyázásnak is van környezetkárosító hatása, amennyiben túlzott mértékben használjuk: ha a haszonnövény nem használja fel a műtrágyában levő tápanyagot, ez bekerül a talajvízbe, s felléphet az eutrofizáció, vagyis az élővizek elalgásodása.
De ne gondoljuk, hogy a természetes trágyázás sokkal jobb volna: ha az állati ürüléket használjuk a talaj tápanyagokkal való feldúsítására, akkor üvegházhatású gázokat szabadítunk a légkörbe, például a metánt, ami nyolcszor erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid. Új-Zélandon például az összes üvegházhatású gáz 47 százaléka az állattenyésztésből származik.
Ezek alternatívája a biotrágyázás lehet, amelynek során olyan mikroorganizmusokat helyezünk a talajba és a növények felszínére, amelyek elősegítik a tápanyagok felszívódását és a cellulózbontást, ami a talajban majd újabb szénforrásokat tesz hozzáférhetővé. Ez egy innovatív és sokat kutatott terület, de éppen ezért még nem igazán hozzáférhető.
És mi a helyzet az adalékanyagokkal, az úgynevezett E-számokkal? András Csaba szerint
az sem feltétlenül igaz, hogy minél több adalékanyag van egy élelmiszeripari termékben, annál károsabb az egészségre.
Sok adalékanyag ráadásul természetes eredetű, növényekből vonják ki őket. Az adalékanyagok előfordulása inkább a termékek minőségével van összefüggésben: minél frissebb, adalékmentesebb egy termék, annál jobb alapanyagokat használtak fel hozzá.