Egészségügy a kezdetekben: pestisjárvány miatti intézkedések

Laczkó-Szentmiklósi Endre 2018. április 06., 16:00

Hogyan birkóztak meg a kórral, milyen intézkedéseket tettek a világméretű pestisjárványok idején a székelyföldi hatóságok? Ebbe kapunk betekintést a gyergyói egészségügy kezdeteiről szóló, az április 7-ei egészségügyi világnap alkalmából született írásunkból.

Korabeli reklám, Korbuly Miklós gyógyszerészt idézi (Nyisztor Miklós gyűjteményéből)

Az első egészségügyi rendelkezés Gyergyóban az 1633-as pestisjárványhoz kötődik, ami hétszáz halottat követelt. Ekkor rendelték el, hogy a koporsót már otthon fedelezzék le, és a temetési szertartás alatt ne vigyék be a templomba.

A pestis a középkor emberének réme volt.

Évszázadokon át az okát, megelőzését, gyógyítását nem ismerték. Meg kellett várni, amíg a vidéken a pestis „kitombolja” magát. Akinek nagyon jó immunrendszere volt, ha el is kapta a betegséget, keserves kínok után meggyógyult. Erre sok példa volt. Egyetlen módszer létezett, amellyel védekeztek, de amelynek eredményességét a mai orvostudomány még nem igazolta (de nem is cáfolta): egy gyógynövény, a fehér üröm (artemisia absinthyum) elégetésével való füstölés a lakásban.

Az 1708-as pestis után a Kormányszék orvost küldött Gyergyóba Lamperth Károly (Carolus Lamperthus) személyében. Jelenlegi adataink szerint ő az első orvos Gyergyó történelmében. A széki hatósággal kötött szerződés szerint fizetése évi 100 arany volt. Teljes ellátást, szolgát és szakácsnőt is kapott. Gyergyószentmiklósi lakhelye mellett időnként köteles volt meglátogatni a szomszédos községeket is.

A legpusztítóbb az 1717–1719-es pestisjárvány és éhinség volt. Gyergyószentmiklóson 743, Újfaluban 474, Ditróban és Remetén 668, Alfaluban és Csomafalván 390, Tekerőpatakon és Szárhegyen 364 személy halt meg.

Ekkor rendelték el, hogy Gyergyóba útlevél (passzus) nélkül senki be nem jöhet, s aki erővel próbál bejönni, akasszák fel helyben. Egy másik intézkedés az utak eltorlaszolása volt. Így nem lehetett beszállítani Gyergyóba Udvarhely- és Marosszékből a gabonát, gyümölcsöt és a disznóhízlaláshoz szükséges cseremakkot. Ez 1719-ben olyan éhínséget eredményezett, hogy a feljegyzések szerint az emberek farügyeket, de még macskákat is ettek. 1718-ban rendelték el, hogy a pestisben elhunytak ruháit azonnal égessék el, és a lakást üröm elégetésével füstöljék. 1729-ben a széki törvénykezés elrendelte, hogy az egészségre ártalmas tímárműhelyek mellett emésztőgödröt használjanak. Egy 1765-ös adat szerint Gyergyóban torokfájás ellen kötelező volt a penészes kenyér rágása.

A pestisjárvány emlékét őrzik a Csobot-hegyi kápolnák is

1780-ban tímárműhelyt csak a helység szélén szabadott létesíteni. Egy 1803-as Gyergyószentmiklóson hozott határozat szerint tilos volt a nagy állatot udvarokon, csűrökben levágni. Ezt csak a piacokon erre a célra kijelölt helyeken engedélyezték, s a mészárosok a húsvágó tőkéiket nem tarthatták a szabadban. A rendelet 1840-ben megismétlődött.

1863-ban létesült először „húsvizsgáló állomás” Gyergyószentmiklóson. 1790-ben rendelték el és 1805-ig meghonosult a gyergyói helységekben a szakaszos temetkezés. Egy szakaszban a sírba csak akkor lehet temetkezni, ha már az előző holttest elrothadt.

1836-ban elrendelték a helységek lakott területein levő kenderáztató tavak betömését, az utcáknak heti megseprését és hogy „az épületek között dög ne legyen.”

Ami Gyergyó korabeli gyógyszerellátását illeti, az első adat 1805-ből való, amikor Schartz Sámuel kolozsvári gyógyszerész kérte, hogy Gyergyószentmiklóson gyógyszertárat létesítsen. Kérését azzal indokolta, hogy Gyergyóhoz legközelebb patika Brassóban vagy Marosvásárhelyen létezik. 1808-ban az erdélyi Főkormányszék Hank Andrásnak adott engedélyt gyógyszertár létesítésére Gyergyószentmiklóson, de ez nem tudni mi okból nem valósult meg. 1822-ben létesült az Aranysas patika, tulajdonosa Lákay József volt. Halála után, 1836-ban az örmény Azbé Jánosné fiára maradt. 1859-ben a gyógyszertár Fröhlich Ernest tulajdona lett, aki Bíró Mórnak 10 000 forintért eladta. Ennek leányától, Bíró Karolinától vette meg az örmény Eránosz Bogdan, aki korszerűsítette. Leánya, Eránosz Lujza örökölte, aki az örmény Korbuly Miklóshoz ment feleségül. Korbuly Miklós egy kis melléküzemet is létesített, ahol saját találmányát, a Feny borszeszt gyártotta, amelyik hamarosan Korbuly-féle sósborszesz néven Erdély szerte keresett lett. Korbuly halála után a gyógyszertárat a Lázár család örökölte, amelynek tagjai 1948-ig tartották fenn.

1900-ban alakult meg Gyergyóban a Vöröskereszt Szervezet.

Gyergyószentmiklós mellett a falvak közül először Ditró kapott patikát a 19. század végén, amelyet a híres Szathmáry család vezetett. A 19. század elejéről még tudomásunk van egy Kotsis Ferenc nevű sebészorvosról. 1836-ban meghívták Gyergyóba orvosnak a szamosújvári Verzár Györgyöt, aki maga helyett a gyergyószentmiklósi születésű Csíky Pétert ajánlotta.

Csíky Péter (1810–1880) 1846-ig tevékenykedett orvosként. Táplálatok című munkája az egyik első, diétával foglalkozó magyar szakkönyv.

Az 1860-as évekre tehető az egészségügyi nevelés kezdete Gyergyóban.

1863-ból fennmaradt a gyergyószentmiklósi iskola verses szabályzata, amelyet minden reggel kórusban elmondtak a tanulók. Íme, egy rövid részlete:

„Tiszta legyen arcod, kezed,
Szintúgy minden öltözeted.
Aki mindig piszkos, ronda
Bekerülhet még az ólba.”

1872-ben Szárhegy elöljárósága szorgalmazta az egészségügyi tárgyú előadások tartását a lakosságnak. 1888-ban a gyergyószentmiklósi iskolákban külön tantárgyként bevezették az egészségtant. 1896-ban az alfalvi orvos, Wittelham Noé javasolta a polgári iskolának az egészségtan bevezetését úgy, hogy amennyiben tanrendbe iktatnák, ingyen vállalja az órák megtartását. A 19. század végén a havonta tartott tanítói gyűléseken rendszeres téma volt az egészségtan. Ekkor merül fel egy kórház létesítése Gyergyó vidékének, amelyik pár év múlva meg is valósult.

Örök emlékül
A Csobot-hegyi kápolna homlokzatán márványtábla található, rajta az alábbi felirat: „Szent Annának hálából Gyergyószentmiklós község életbemaradt 700 főt számláló lakosa az 1633-as, 1646-os és 1677-es nagy pestisjárványok után, az Úrnak 1678. esztendejében.”

A szerző gyergyószentmiklósi történelemtanár