Cigányokról, a cigányság történelméről az előítéleteken túl

1971 áprilisában volt Londonban az Első Roma Világkongresszus, ahol egyöntetűen elfogadták a rom megnevezést, de ezt nem minden állam ismerte el. Többek között Magyarország sem, ahol ma is hivatalosan a cigány megnevezést használják (cigány önkormányzat, cigány oktatás stb.).

A cigányság Indiából származik, és elvándorlásuk a 13. századi (1200-as évek) nagy mongol (tatár) hódításokhoz kötődik.

A mongolok vagy tatárok invázióinak különös kegyetlensége a magyar történelemből is közismert. Az 1241-es tatárjáráskor Magyarország lakosságának közel fele (egymillió ember) pusztult el. A 13. században Ázsia lakosságának mintegy harmadát kiirtották.

A mongolok Dzsingisz kán idejében, 1221-ben támadták először Indiát. Az északnyugati tartományokat – Multan, Lahore és Peshavvar – elpusztították. 1241 és 1246 között újabb mongol betörések voltak Észak-Nyugat Indiába. A Marco Polo utazása sorozatfilmből is ismert nagy műveltségű Kubiláj mongol kán, aki meghódította Kelet-Szibériát és Kínát 1265–1287 között, többször feldúlta Észak-Indiát. Ez végzetesnek bizonyult. A lakosság jelentős része nyugat felé menekült. Egy időre Észak-Perzsiában (Irán) telepednek meg. Ezért van ma is a cigány nyelvben nagyon sok perzsa eredetű szó.

Hamarosan, 1335 után a mongol Dzselairida dinasztia meghódította Perzsia nagy részét, Örményországot, Dél-Azerbajdzsánt és Mezopotámiát (ma Irak). A sorozatos felkelések, belharcok, erőszakos iszlamizálás miatt a cigányság tovább vándorolt nyugat felé. A század második felében már megjelentek Európában, a Balkán-félszigeten.

Görögországban és Bulgáriában nagyszámú telepeik létesültek. Főleg a török hódoltság miatt Európa különböző részei felé vándorolnak.

1416-ban jelentek meg először Erdélyben, Brassó vidékén, 1418-ban Szeben környékén.

Még ebben az évben Buda mellett is említődnek. 1422-ben Itáliában, 1447-ben Spanyolországban, 1430-ban Franciaországban és Angliában, 1516-ban Svédország déli részén említik őket a dokumentumok. A helyi lakosság az egyik napról a másikra megjelenő furcsa népséget kezdetben barátságosan fogadta. Ugyanis olyan történeteket állítottak magukról, amiért a helyiek megsajnálták őket.

Csak kettőt említenék. Spanyolországban azt mesélték, hogy a Heródes elől Jézussal Egyiptom felé menekülő József és Mária egy cigány falun haladt át, ahol nem adtak nekik menedéket. Ezért az Isten átokkal sújtotta őket, hogy örökre hontalanok legyenek. Magyarországra azzal a történettel állítottak be, hogy Krisztus keresztre feszítésekor, midőn már mindenki elment a tragédia helyszínéről, egy cigány csapat érkezett meg. Krisztus még élt a keresztfán, vizet kért és azt, hogy szedjék ki a szegeket a testéből. A cigányok megtagadták, sőt még a maradék ruhájától is megfosztották. Ezért Krisztus megátkozta őket, hogy mindig vándorolniuk kelljen, és soha hazájuk ne legyen.

Ilyen és ehhez hasonló mesékkel eleinte felkeltették a különböző országok lakosainak rokonszenvét, sőt pártolását is.

Itáliában például aki hozzáütött egy cigányhoz, az egyház egy aranyforint bírságra ítélte. De a kegyes elbánást csakhamar ádáz üldözések váltották fel majdnem minden országban. Ennek fő oka volt a törvényes rend be nem tartása, és az országban keresztül-kasul való vándorlásukkal a lakosság zaklatása. Továbbá a lopások, főleg a lólopás.

Kóborlásaik fontos eszköze a ló volt. Az erdélyi fejedelemségben a lólopásért elítéltek mintegy háromnegyede cigány volt. De sokszor, vélt vagy valós okok alapján őket vádolták különböző fertőző betegségek terjesztéséért is. Például az 1719-es nagy gyergyói pestisjárványért, amelyben több száz ember meghalt, a cigányokat hibáztatták. Azt tartották, hogy ők hozták be a fertőzést Moldvából. Számos országban cigányellenes törvényeket hoztak. Csak a legradikálisabbakat említem. A németországi Reuss tartományban intézkedést hoztak minden cigány lelövésére. I. Frigyes Vilmos császár elrendelte minden 18 év feletti cigány felakasztását.

A cigányok szerencséjére a hatóságok nem mutattak nagy buzgalmat a végrehajtásban.

Franciaországban 1565-ben az orleansi országgyűlés elrendelte a cigányok teljes kiirtását. Onnan a cigányság kis töredéke sikerült elmeneküljön a Pireneus-hegységbe, és a baszkok között talált menedéket. Spanyolországból átszállították őket Észak-Afrika sivatagos részeire, ahol szabadon engedték. VIII. Henrik angol király és leányai, Mária és I. Erzsébet királynők szigorú cigányellenes törvényeket hoztak. A román fejedelemségekben rabszolgaságba vetették őket, bár Moldvának 1595-ben cigány fejedelme is volt, Ștefan Răzvan személyében.

A cigányok üldözése Magyarországon volt a viszonylag legmérsékeltebb.

A hatóságok a letelepedett cigányokat (cigányul gletcsóró) nem bántották, ha ismerték a nyelvet és a helyi lakosság szokásait. A cigányok is kiváló érzékkel felmérték a mesterségeik gyakorlásához legelőnyösebb vidékeket: zenélés, kovácsmesterség, rézöntés, vesszőfonás, vályogvetés stb. Az 1525-ös hatvani országgyűlésen már cigányzenészek is voltak felfogadva. Cigányellenes magatartás Magyarországon és Erdélyben általában akkor alakult ki, ha megújultak a török támadások. Ilyenkor törököknek való kémkedés, színlelt kereszténység, pogánysággal (iszlám) való szimpátia volt a vád ellenük.

Más volt a helyzet a vándor- vagy sátoros cigányokkal (cigányul kortorárok). Lepedős cigányoknak is nevezték őket. Zömében Moldvából és Havasalföldről jöttek Erdélybe.

E letelepedett életmódot elfogadni nem akaró cigányréteggel kegyetlenül bántak.

Például határvédelmi szabály volt, hogy ötven lépésről a felszólításnak nem engedelmeskedő vándorcigányt helyben le kellett lőni. A Főkormányszék 1780-ban és 1796-ban szigorú rendeletet hozott a sátoros cigányok visszatoloncolásáról. Különösen Háromszéket lepték el néha tömegesen.

A török kiűzése után (1699) egyes vidékek lakossága annyira leapadt, hogy az uralkodók cigányok betelepítésére is gondoltak. Mária Terézia császárnő (1740–1780) az 1761-es rendelete alapján a cigányokat a leghumánusabb módon megpróbálták telepíteni a Bánságba, azonban az ezzel párhuzamosan betelepített svábok (németek) ellenállása miatt ez kevés sikerrel járt. Mária Terézia azt is elrendelte, hogy a cigányok gyermekeit elvegyék, és jó megfizetés mellett más nemzetiségű családok neveljék. Ugyanakkor cigány férfi cigány nővel ne házasodhasson. Ez a rendelet sem vezetett célhoz.

A gyermekek hamarosan megszöktek nevelőszüleiktől, a cigányok pedig házasság dolgában keveset törődtek a rendelettel. Hám János szatmári római katolikus püspök 1857-ben cigányiskolát létesített, amely aztán hamar tanuló nélkül maradt, akárcsak Farkas Ferdinánd cigányiskolája Érsekújváron.

Néhány évtizede még a cigányság hagyományos életmódja szerint az úgynevezett normál vándorló népek közé tartozott.

Ez meghatározta a kultúrájukat, ami a befogadó néptől nagyon eltér: a család és a rokoni kötelékek minden értéken felül állnak. Napjainkban a cigányságnak csak mintegy 17-20 százaléka vándorol. A nyugat-európai cigányok modern lakókocsikkal, a Balkán és Kelet-Európa cigányai lovasszekerekkel, az iráni és az arábiai cigányok (lurik) tevékkel és lovakkal vándorolnak. Az 1990-es években megindult a közép- és délkelet-európai romák tömeges nyugatra vándorlása. Többnyire koldulásból, lopásból és feketekereskedelemből (arannyal, higannyal stb.) való üzletelésből próbálták magukat fenntartani. A nyugat-európai lakosság kezdetben – akárcsak ötszáz évvel ezelőtt – békésen fogadta őket, de hamarosan kiderült, hogy képtelenek megbirkózni a cigányok integrálásával. Ki nem emlékezne alig másfél évtizeddel ezelőtt a nagy cigány kitoloncolásokra és repülőgépekkel való hazaszállításukra.

Bár a cigányság mintegy nyolcvan százaléka ma már letelepedett életmódot folytat, Európa kudarcot vallott az integrálásukban.

Az európai cigányság közel felének háztartásában ma sincs folyóvíz, nincs a lakásban mellékhelyiség vagy fürdőszoba. Közép-Európában lakhatási körülményeik csupán Magyarországon javultak valamelyest.

A romák nyolcvan százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A roma gyermekek harmada él olyan háztartásban, ahol havonta legalább egyszer valamelyik gyerek éhesen hajtja álomra a fejét. A többségi társadalom gyermekeihez képest a cigány gyerekeknek alig fele jár óvodába vagy vesz részt iskolai felkészítésben. Munkaerőpiaci helyzetük a legrosszabb. Mindössze harminc százalékuknak van fizető munkája.

Felmérések szerint a cigányok negyven százaléka naponta él meg munka, tanulás, vásárlás, egészségügyhöz való hozzáférés terén megkülönböztetést (diszkriminációt).

Négyötödük nem ismer olyan szervezetet, amely segíthet a diszkriminációt megtapasztalókon. Nagy az előítélet a többségi lakosság részéről. Bár ez fordítva is igaz. Egy negyedik osztályos kislány fogalmazásából szeretnék idézni: „Van egy cigány osztálytársunk. Segítünk neki a tanulásban, megosztjuk vele a tízórainkat, szünetekben játszunk vele. De az osztályban nem ül senki melléje – hátha lop.”

A cigány nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik.

Rokonságban áll a nagy indiai nyelvekkel, így a hindivel és az ókorban beszélt szanszkrittel. Az indiai alapszókészlet mellett a cigány nyelv számos perzsa, örmény és görög eredetű szót is tartalmaz. Attól függően, hogy vándorlásaik során a cigányok milyen földrajzi helyekre telepedtek, a befogadó lakosság nyelvéből is sok szót átvettek. így, a Kárpát-medencei cigányok nyelvét romungro nyelvként is tartják számon a magyarból átvett tömérdek szó miatt.

{P12}

Vallásuk legtöbbször a körülöttük élő népekével azonos. Például a törökországi, boszniai, makedóniai cigányok muzulmánok, az észak- és közép-európaiak protestánsok vagy katolikusok, az orosz, ukrán, szerb és bolgár cigányok ortodoxok. Az utóbbi időben terjednek közöttük a különböző neoprotestáns szekták is.

Szellemi kultúrájukban a cigányzene- és tánc bír a legnagyobb jelentőséggel.

{P14}

E tekintetben néhány zenészegyéniséget említek meg, akik a magyar kultúrkört is gazdagították: Czinka Panna (1711–1772) zenekarvezető, prímás. Művészetét Európa sok országában megcsodálták. Berki László (1941–) zenekarvezető, prímás, zeneszerző. 1968-tól a Magyar Állami Népi Zenekar prímása, húsz önálló nagylemeze jelent meg. Bihari János (1764–1827) zeneszerző cigányprímás. Néhány szerzeményét klasszikus zenészek is feldolgozták. Boros Lajos (1925–2014) a Száztagú Cigányzenekar prímása. Dankó Pista (1858–1903) nótaszerző. Zenekarával bejárta az egész országot. Az Eltörött a hegedűm című művét ki ne ismerné? Boka Károly (1808–1860) zenekarvezető, prímás, Kossuth Lajos kedvenc zenésze volt. A klasszikus zene nagy alakja, Ruha István (1930–2004) hegedűművész, 1958-tól a kolozsvári filharmónia szólistája és 1963-tól a kolozsvári konzervatórium tanára volt.

Államilag fenntartott, törvényesen rögzített státusú és költségvetésű, hivatásos színészekkel játszó cigány színház csak kettő van a világon: Pozsonyban és az oroszországi Péterváron.

{P13}

A cigányság jelenlegi nagy problémája a társadalmi kirekesztődés, aminek oka az alacsony fokú iskolai végzettség, és az ebből adódó kedvezőtlen vagyoni és munkapiaci helyzetük. Iskolázottság, mesterség, szakma nélkül rendkívül nagy körükben a munkanélküliség és az ezzel járó nagyon alacsony társadalmi- kulturális életszínvonal. Ezért körükben magas a bűnözésre való hajlam, a hatóságok gyenge teljesítménye miatt pedig sokszor önbíráskodásba torkollik a jelenség. Ilyen esemény volt a hadrévi, marossárpataki stb., de a 2017. március 31-i cigányellenes megnyilvánulás is Gyergyószentmiklóson.

A szerző gyergyószentmiklósi történelemtanár