A tomboló közönségnél nincs jobb visszaigazolás

Gál Viola 2018. július 06., 14:00

A gyergyószentmiklósi No Sugar zenekar aranytorkú és energikus énekesnőjével, Portik Líviával beszélgettünk a turnéról, az új dalról, az elkövetkezendő koncertjeikről és arról is, hogy miként sikerült beilleszkedése a zenekarba.

Imádják, amikor a koncerteken velük bulizik a közönség Fotó: Baricz-Tamás Imola

– Te később csatlakoztál a zenekarhoz, viszonylag új tagnak számítasz a No Sugarban. Az első perctől megvolt a közös hang? A kezdetektől így tudtatok bulizni a színpadon, mint most?
– Már lassan két éve csatlakoztam a fiúkhoz, és egyre jobban kijövünk. Megszokjuk egymást, és megbarátkozunk egymás „tikkjeivel”, rigolyáival. Ezekre leginkább akkor derült fény, amikor tavaly stúdióztunk, ahol tizenegy napig voltunk összezárva, úgy, hogy nem is jártunk el szinte sehova, egész nap a mikrofonok előtt ültünk, na, ott mindenkinek előbújtak a párna alatt rejtegetett titkai.

De mostanra már egy jól összeszokott baráti társaság is lettünk, nem csak munkatársak.

A jó hangulat az megvan, mindig végignevetjük az utazásainkat, és úgy gondolom, hogy már nem csak a zene köt össze, hanem az emlékek, élmények, és igaz barátai lettünk egymásnak.

– Látványosan nő az ismertségetek, népszerűségetek, bővül a közönségetek. Milyen érzés az, amikor veled együtt éneklik, skandálják a dalaitokat?
– Csodálatos érzés, amikor a hallgatók szemében látom, hogy tetszik nekik, szeretik, amit csinálunk, tapsolnak, dúdolnak, táncolnak a dalainkra. Ez elmondhatatlanul jó érzés, hatalmas önbizalmat adnak az embernek a pozitív visszajelzések, hogy értékelik a sok munkát, amit belefektettünk.

Tényleg rengeteg munka van benne, és a tomboló közönségnél nagyobb visszaigazolás nincs.

Kívülálló szemével ez nem tűnhet olyan nagy dolognak, de engem ez éltet, hogy a színpadon lehessek. Imádom, amikor velem együtt bulizik a közönség. Mondjuk, keresem még azt az embert, aki úgy fogja végigbulizni a koncertet, ahogy én, de ha megtalálom, akkor minden elismerésem, és biztos meg is hálálom neki.

– Nemrég volt az Egyetlenem című dalotok premierje. Hogy született meg ez a dal?
– Ezt a dalt, mint majdnem mindegyiket, gitárosunk, Bereczky Boti írta. Egy régebbi téma lett átalakítva, megújítva és hozzá lett írva a szöveg, Ez általában úgy szokott kinézni, hogy Boti hoz egy dallamot vagy egy szöveget, akár egyszerre mindkettőt, mindenki hozzáadja a saját elképzelését, és így lesznek kerekek a dalaink. A végleges formát mindig együtt dolgozzuk ki, leülünk a próbaterembe és ott közösen alakítgatjuk. A dal maga egy nyári hangulatú, könnyed, szerelmes nóta, amihez klipet is forgattunk.

Több koncerten is láthatja őket a nyár folyamán a székelyföldi közönség Fotó: Baricz-Tamás Imola

– A Kowalsky meg a Vega zenekarral turnéztatok az elmúlt időszakban. Közös turnétok után sokak fejében megfordult a kérdés, hogy milyen emberek ők a való életben, amikor nem egy klipen keresztül nézed őket. Jól kijöttetek egymással?
– Nagyon rendesek voltak, abszolút pozitívan fogadtak minket, nagyon tetszett nekik, amit csinálunk, a zenénk. Nagyszerű emberek, jól telt velük ez a pár koncert. A közönség is hihetetlenül jó volt, mindenki pozitívan fogadott minket, még máig is találkozunk olyan véleménnyel, hogy a Kowalsky előzenekaraként ismertek meg és nagyon megszerettek. Nekünk ez egy feltöltődés volt, remélem, még lesz alkalmunk velük találkozni, akár egy közös turné során.

– Volt olyan különleges élményetek a turnén, amit nehéz lesz elfelejteni?
– A vége. A turné utolsó állomása Sopron volt. Már régebb óta hajtogatták Kowalsky-ék, hogy itt a „turnétemető”, és akkor ahogy már ilyenkor szokás, majd jól kitolnak velünk, az előzenekarral. A dolgok úgy alakultak, hogy nem ők toltak ki velünk, hanem az időjárás.

Akkora vihar volt, amikor megérkeztünk a helyszínre, hogy már le is mondtunk arról, hogy mi itt játszani fogunk este.

Tényleg, a színpadon folyt a víz, mi pedig esőkabátban ücsörögtünk a technikus sátra alatt elázva, és vártuk, hátha eláll ez a nagy zuhé. Végül aztán a Kowalsky meg a Vega zenekar biztatására csak felálltunk a színpadra, és időközben még az eső is elállt, a hangszerek sem áztak el, úgyhogy egy jól sikerült soproni koncertet tudhatunk magunkénak. Még egy érdekes sztori, ami talán kicsit durva is, az a turnébusszal kapcsolatos. Mi mindig bérelni szoktuk, menet semmi baj nem volt vele, viszont hazafelé, nem tudom mi történhetett, nem ment rendesen, és végig nyomta befelé az utastérbe a fekete füstöt. Nagyon „vicces” volt, hosszú kilométereken keresztül úgy jöttünk, hogy eltakartuk a szánkat. Most nevetek rajta, viszont akkor nem volt a legkellemesebb élmény.

– Hol bulizhatunk legközelebb veletek?
– Vasárnap a gyergyóújfalvi falunapokon volt egy sikeres koncertünk. Július 7-én, szombaton 22-órától Gyergyóremetére várjuk a közönséget. 10-én Csíkszeredában, a Parázska születésnapján, 20-án a Besenyő-tónál a Rakpart Fesztiválon, majd augusztus 4-én Borszéken találkozhattok velünk, ahol remélem, nekem is lesz lehetőségem találkozni egy olyan hallgatóval, aki velem együtt végig táncolja az egész koncertet.