Tudták, hogy így lesz: mímelt román demokrácia az impériumváltás utáni Erdélyben
Az 1918–20 közötti erdélyi impériumváltás egyik legfontosabb mozzanata az 1922-es romániai országgyűlési választások, amelyen már a szárnyait bontogató erdélyi magyar politikum is részt kívánt venni.
Bernády György és Kós Károlyék röpiratai, valamint az azt követő sajtóviták következtében 1921 végére tehető az az időszak, amikor a katonai ostromállapot annyira fellazult (a cenzúra és a gyülekezési tilalom szünetelésével), hogy a sajtó által is bátrabban felvállalhatták a magyarok a városi szinten való politizálást. A választásokig két fontosabb politikai párt alakult az erdélyi magyarság körében. Egyik a fiatalabb generációt képviselő, polgári radikális nézeteket valló Magyar Néppárt volt, Albrecht Lajos bánffyhunyadi ügyvéd és Kós Károly író, építész vezetésével. A másik a Magyar Nemzeti Párt, amelyre Bernády is javaslatot tett, Grandpierre Emil, Jósika Sámuel és döntően az 1918 előtti elit vezetésével.
A két párt közötti nézetkülönbségeket a két szervezet közös elnökségéből álló Magyar Szövetség hidalta át.
Az immár a Magyar Szövetségen belül tevékenykedő Bernády politikai felfogása leginkább a Gyárfás Elemérével egyezett meg, aki a következő pontokban vázolta ezeket 1922 januárjában (az országgyűlési választásokat megelőzően): a magyarság érdekeit csak a parlamentben lehet sikeresen védelmezni és előre vinni. Az erdélyi magyarság politikai orientációját csak a saját speciális viszonyaiból merítheti, minden külső befolyás káros lehet, a Magyar Szövetség csak egy pontot vegyen programjába: a romániai magyarság érdekeinek a szolgálatát, s a részletkérdéseket bízza a gyakorlati életre.
Romániában 1922-ben a megbukott Averescu-kormány helyét a Ion I. C. Brătianu vezette liberálisok vették át. Új választásokat ugyanazon év márciusára írták ki. A romániai magyar sajtó a képviselőjelöltekről portrékat közölt, így több cikkben Bernády neve is felbukkant. A röpiratai miatt korábban bírált Bernádyról kiegyensúlyozottabb, sokszor pedig már méltatásszerű írások születtek.
„Meg kell érezni, hogy politikussal állunk szembe, aki a politikai érintkezés minden skáláján nyirettyűzik. Ha kell, goromba, mint a pokróc, simulékony, mint a kígyó. És bár azt mondják, hogy a politika, mint a diplomácia az elhallgatások művészete, Bernádyval mégis egyformán nyíltan barátkozik a magyarság, mint a románság. Munkakészségén kívül éppen ez érdekes egyéniségében. Az, hogy be tud gombolkozni és mégsem.
De politikus, amilyen ma nagyon kevés van Erdélyben” − írta róla Ligeti Ernő. A pozitív méltatások egyértelműen azt bizonyították, hogy Bernády röpirata a korai elutasítások és megbélyegzések ellenére meghallgatásra és újrafelfedezésre talált.
A választások előtti időszakban Bernády elképzeléseit Ugron Istvánnal osztotta meg: „A választók névjegyzékének kisimítása érdekében a lehető legsürgősebben kell Bukarestben az illetékes kormányhatóságoknál szükség esetén a kormányelnöknél eljárni. Ebből a célból egy néhány úrnak mielőbb le kellene utaznia Bukarestbe, s mindaddig ott kellene maradniuk, amíg a megfelelő eredményt el nem érnék. Az illető uraknak az erdélyi részek legkülönbözőbb vidékeiről kellene összeverődniük, a célból, hogy teljes joggal szólhassanak a tekintetben, hogy a romániai magyarság egyeteme nevében kérelmeznek. (…) Odalenn majd megtudjuk mit javasol az észszerűség. Mindezek mellett különös gond lenne erre fordítandó, hogy az eljáró urak egyszerre mind a legkülönbözőbb társadalmi osztályokat is képviseljék, nehogy az legyen mondható, hogy munkásságnak nagy tömege nem érdeklődik a dolog iránt” – írta Bernády 1921 decemberében.
Hangoztatta, hogy immár szükséges a politikai aktivitás elkezdése és számításai szerint Erdélyből (főleg a magyarlakta vidékekről) nagyjából 12-15 képviselő, feleannyi szenátor kellene kikerüljön a választások után. A fejlemények tekintetében vélhetően Bernády javaslatát figyelmen kívül hagyta a Magyar Szövetség vezetése.
A korabeli beszámolók szerint a magyar jelöltek fel voltak készülve a román hatóságok „némi trükközésére”, azonban
az a választási csalás és terror, ami megmutatkozott, minden várakozást felülmúlt.
Az egyértelmű cél a liberálisokból álló többségi kormány létrehozása volt, amely az új alkotmány kidolgozásához és elfogadásához szükséges kétharmadot, abszolút többséget jelentette. Emiatt a Magyar Szövetség színeiben induló jelölteket, néha a legképtelenebb vádakkal, sorra visszautasították a választásügyi hatóságok. Például Sándor József jelölését azzal utasították el, hogy az aláírások olvashatatlanok, Willer Józsefét, mert a dátum a beadvány alján és nem a fején volt feltüntetve, Wass Béla jelölését, mert nem volt megjelölve, hogy gróf. Péchy Imre jelölését azért, mert az aláírások kétféle tintával voltak írva.
Görög Joachim jelölését azért, mert nem volt igazolva, hogy nem félkegyelmű. Gyárfás Elemér csíkszeredai választókerületbe való jelölésénél is problémák voltak. Először azért dobták vissza a jelölését, mivel a választási bizottság elnöke azt a telefonos értesítést kapta, hogy Gyárfás nem tett le hűségesküt. Ennek ellenkezőjét Gyárfás dokumentumokkal igazolta, azonban a telefonértesítés „hitelesebbnek bizonyult”. Végeredményben miután ajánlói igazolták, hogy nem féleszű, nem bordélyháztulajdonos és büntetlen előéletű, a választási elnök lemondott, és utódja azért utasította el a jelölést, mert megállapítása szerint az ajánlók aláírásai hasonlítottak egymáshoz. Bernády jelölését is a korabeli beszámolók szerint háromszor utasították vissza, mire negyedjére elfogadták azt.
Akiket pedig nem utasítottak vissza, azoknak esélyük sem volt, hogy megválasszák, mivel a magyar szavazókat nem vették fel a választói jegyzékbe. Így történhetett meg, hogy
a kizárólag magyar többségű körzetben is román képviselők kerültek ki győztesként.
A marosvásárhelyi választói körzetbe a 2393 jegyzékbe vett szavazóból mindössze 1304 vett részt az országgyűlési képviselőválasztáson. Így a három jelölt közül a román Nemzeti Liberális Párt jelöltje, az alsórépai származású egyetemi tanár, Simion Mândrescu szerezte meg a szavazatok többségét (szám szerint 687-et), másodikként a Román Nemzeti Párt színeiben induló Iustin Nestor szerepelt 357 szavazattal, és csupán harmadik helyre szorult a pártonkívüliként induló Tóthfalusi József református lelkipásztor (234 szavazattal).
Tóthfalusi megválasztását a korabeli beszámolók szerint már a kampány során ellehetetlenítették:
programbeszédének elmondására kiadott hatósági engedélyt az esemény előtt egy órával visszavonták, az eseményre összegyűlt szimpatizánsokat pedig a rendőrséggel szétoszlatták.
A marosvásárhelyi városi választói körzet szenátusi helyért zajló választási küzdelemben hasonló helyzet alakult ki. Itt is a Román Nemzeti Liberális Párt jelöltje szerezte meg a szavazatok többségét (Ștefan Rusu, ortodox pap, aki egyben a párt megyei alelnöke is volt, 1615 szavazatot kapott), második helyen pedig pártonkívüli magyar jelölt, Teleki Arthúr alig 400 szavazattal lemaradva szorult ki a versenyből (1214 szavazatot kapott). Bernády valószínűleg érzékelte, vagy tudomása volt arról, hogy az akkoriban magyar többségű Marosvásárhelyen nem lesz esélye, ezért választhatta a kevésbé rizikós körzetet, a nyárádszeredait.
Ilyen körülmények között választották meg az első fordulóban Bernádyt országgyűlési képviselőként, egyetlen magyarként. Csupán a későbbi pótválasztáson kerülhetett be néhány további magyar képviselő kollégája. Bernády egyik írásában bizonyos nehézségekre is utalt a választásokkal kapcsolatosan. Több törvénytelenséget és visszaélést észlelt, melyekért panaszokat tett a választási elnöknek, így a korábbi kampánykörútja után sorra utazta be ismét a községeket. A választásokat követően megpróbálták az eredményeket megsemmisíteni, azonban Bernády beszámolója szerint ez ellen felzúdult a körzete magyar, román és liberálispárti lakossága is.
Hogy mégis miért sikerülhetett Bernády megválasztása?
Gyárfás Elemér szerint Brătianu Bernádyt a PNL és a magyar kisebbség közvetítőjének tekintette, ezért nem vált annyira túlzó módon a választási csalások áldozatává. Így tehát nyilvánvaló volt, hogy román támogatás nélkül nem sikerülhetett volna képviselővé válni. „Tudtuk, hogy így lesz” – jegyezte meg keserűen Bernády a választásokat követő sajtóinterjúban, a választási csalásokra utalva.