Pulzáló ritmus. Iráni–svájci találkozás a Mikó-vár udvarán

Péter Beáta 2018. augusztus 10., 15:37

Miről is beszélgethet két teljesen különböző kultúrából érkező férfi, akik korábban soha nem találkoztak? És minek köszönhetően találkoztak éppen egy erdélyi kisváros múzeumának udvarán? Rendkívüli beszélgetésnek lehettünk tanúi, mert a csíkszeredai Mikó-vár udvarán vannak ilyen estek.

Nem csak zene, terápia Fotó: Nagy Barna

Mohammad Reza Mortazavi, a Berlin mellett élő iráni művész a csíkszeredai Dob-Ban Ritmusfesztivál meghívottjaként kápráztatta el a közönséget a tradicionális perzsa ütőhangszereken való játékával a Mikó-vár udvarán. A közönség sorai között nem csak csíkiak ültek, hanem távolabbról érkezők is, többek között a svájci Cyril Méan, aki korábban a fesztivál programját nézve rácsodálkozott, hogy lehet, hogy egy erdélyi kisváros színpadán lép fel a világhírű zenész. Furcsa volt számára az is, hogy egy ilyen estre, ahol Mohammad Reza Mortazavi előtt még két jeles zenekar fellépett, mindössze 15 lejbe, azaz 3,20 euróba kerül a belépő. Cyril évekkel ezelőtt maga is járt Iránban, és Reza művészetével is találkozott már korábban. Mivel családjával épp Csíkban tartózkodott, eljöttek tehát a fesztiválra, és így történt, hogy a koncert után személyesen is találkozott a művésszel.

A beszélgetésnek, amely angolul, németül, franciául és néhány szó erejéig fárszi nyelven zajlott, mi is szem- és fültanúi voltunk.

„Köszönöm ezt a remek élményt!” – kezdte a beszélgetést Cyril, amikor a koncert után üdvözölték egymást a színpad mellett az előadóval. Kiderült, az iráni zenész még sosem hallott erről a fesztiválról korábban, sőt az utazás előtt nézte meg a világhálón, hogy hol is található Csíkszereda, egyáltalán Erdély, Románia. Mohammad Reza Mortazavi Iszfahánban született, 22 éves korában lépett fel először Berlinben, majd Németországba költözött. Cyril 2004-ben járt Irán harmadik legnagyobb városában.

Angol, német, francia és fárszi nyelven zajlott a nem mindennapi társalgás Fotó: Vizi Géza

A két messziről érkezett vendég azonban leginkább a zenéről, annak hatásáról értekezett a csíki augusztusi éjszakában. Cyril kérdésére, hogy hogyan készül egy koncertre, az iráni zenész elmondta, ott és akkor az energiákra reagál. „Egy-egy koncertem nem olyan, mint egy show, hanem akkor ott történik, abban a pillanatban jön létre a zene. Nincs egy előre meghatározott koncepció, ez egy élő dolog. Nagyon izgalmas és hatalmas öröm tölt el azokban a pillanatokban. Vannak ugyan kompozícióim, de a ritmus nem fix, a pulzussal újraértelmeződik. A pulzusunk mindig másként ver, és nincs idő – az idő a metronóm, de ilyenkor megszűnik az idő. Ettől lesz természetes a zene. Igazából nem létezik idő, a fogalmát az emberek találták ki. Az univerzum időtlen” – magyarázta. A svájci férfi hozzátette:

„Tehát az idő abszolút, és a pulzus az élet. A dolgok pulzusa a te, a pillanat és a közönség energiájából áll össze, és ez minden alkalommal egyedi.”

A zenész tovább magyarázott. Mint mondta, zenélés közben ő egy szabad ember, bármi megtörténhet. „Amikor elengedek mindent, egy természetes egyensúlyállapot lép fel, a jobb és bal között létrejön az egyensúly.

„Minden egyes embert érzek a közönségből” Fotó: Nagy Barna

Ugyanakkor minden egyes embert érzek a közönségből, érzem, hogy áthat-e rajtuk a zene, vagy visszajön tőlük. Ha valami nincs rendben, megváltoztatom a ritmust, s pulzálást. A közönség olyan, mint egy tükör. A ma esti fellépés különleges volt számomra, befogadó közönséggel találkoztam.”

Mivel Mohammad Reza Mortazavi gyakran jár fellépni Svájcba, megegyeztek, hogy talán ott még fognak találkozni. A családra, gyerekekre terelődött a szó. „Sok gyerek el is alszik a koncertjeim alatt, mert olyan hullámokat érintek a zenémmel” – tette hozzá kacagva a művész, majd mindannyian csatlakoznak a beszélgetés alatt már elkezdődött örömdoboláshoz.