Fájdalomnapló: leukémiás fiatal videósorozata
Szilárd 18 éves, és a multimédia iránt érdeklődik. Indíttatása viszont nem a pályaválasztás. Azt szeretné, hogy akik hozzá hasonló betegségben szenvednek, több információt kaphassanak, így spórolva meg a temérdek fájdalomból. Varga Szilárd betegségének diagnózisa: akut limfoblasztos leukémia.
Vérképző sejtek burjánzása, nagyon leegyszerűsítve így nevezhető az a kór, amelyet a gyergyóremetei, lassan nagykorúvá váló Varga Szilárd orvosai megállapítottak. A kórral küzdő fiatal nem tölti önsajnálattal az idejét, nemrég egy videót tett közzé a YouTube videomegosztón. Bemutatkozó mozgókép ez, egy sorozat első része, melyben úgy fogalmaz a kitalálója:
„Azért készítem ezt a videót, mert én, amikor felmentem az internetre, nem kaptam igazából senki olyant, aki laikus elszenvedője lett volna ennek a betegségnek, és támaszom tudott volna lenni. Igen-igen kellemetlen, amikor nincs, aki elmondja neked, mi az, amire kell figyelj. Az orvosodnak nagyon sok dolga van, erre nincs ideje, tehát mindent magadon kell kitapasztalj, és ezek a tapasztalatok igen sok fájdalommal járnak. A videóval ezekből lehet sokat megspórolni.”
Megkeresésünkre Varga Szilárd a marosvásárhelyi kórházból telefonon válaszolt. „Több mint hét hónapja, hogy szembesültem, és elfogadtam a tényt: leukémiás vagyok.” Bár a kezelések mellékhatása lehet depresszió, azt mondja, az nem verte le a lábáról, haragot viszont érzett, és ilyenkor ellökte magától azokat az embereket, akik tulajdonképpen segíteni akartak.
Volt, hogy makacskodtam, de azt sosem kérdeztem meg, miért pont velem történik. Úgy voltam vele, hogy én valamiért megkaptam ezt a betegséget, és ma már úgy könyvelem el, hogy ez számomra inkább áldás, mintsem átok: sokat tanultam, sok jó embert kaptam ezáltal, és úgy érzem, felnőttem.”
„Amikor bekerültem a kórházba, mind azt szajkóztam: mondják meg, hány százalék esélyem van túlélni. A nővérektől azt kaptam, hogy pontosan annyi, mint nekik. Ha az úton elüti az autó, hamarabb meghalhat, mint én. Nekem gyakorlatilag minden esélyem megvan arra, hogy teljes értékű életet éljek, persze, kell vigyáznom magamra, mert ez nem egy kis betegség” – fogalmaz Szilárd, hozzátéve: „egy középkorú mérnök akart megkeresni, ő tizennégy évesen ment át ezen a betegségen, kigyógyult, most egészséges, szabad. Tehát nekem is minden esélyem megvan. Az akut limfoblasztos leukémia gyógyítható, és ezt sokan nem tudják. Meghallják, hogy leukémia, s egyből el is temettek. Az otthoniakkal én is meg kellett értessem: potyára sírtok, hiába temettek, ez gyógyítható.”
A jó hírt akarja megosztani sorstársakkal és hozzátartozókkal a videósorozat révén, melyet öt részesre tervez, a leukémiás kezelés fázisaihoz igazítja a tapasztalatok megosztását.
Az első videót telefonnal rögzítette Szilárd, de bevallotta, a hiányos technikai eszközök miatt sok türelem és még több idő kell egy-egy rész forgatásához, megvágásához. Nem panaszkodott, azt mondta, így is boldogul, bár kinézett egy Canon-készüléket, amelyre pályázik. „A kezelésem alatt megtanultam elfogadni, megérteni, hogy az emberek akarnak segíteni, és ők így tudnak együttérzést kinyilvánítani, kérni viszont nem tudok, nem is fogok.”
Nem kell kérnie, csak elfogadnia.
A sclerosis multiplexszel boldogan nevű csoport alapítója, egy budapesti újságíró biztatja a tehetős embereket, járuljanak hozzá a kameravásár költségeihez.
Megkeresésünkre Gaál Marianna elmondta: „Szilárd nem depressziósan önsajnálni akar, hanem informálni, tanítani, példát mutatni. Ehhez pedig technikára van szüksége. Igaz, elmondta, hogy ő nem szeretne kérni, de nem is ő kért. Én kértem. Neki. Mert a szülei ugyan dolgos emberek, de két gyereket nevelnek, dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy mindent megadnának a gyermeküknek, akár erőn felül is. De az ő erejük is véges. Amit a pluszkiadásokra kellene munkával fordítaniuk, inkább lehessenek a gyermekeikkel, vagy pihenhessenek kicsit. Én csak ennyit szeretnék: egy minimális terhet igyekezzünk levenni a vállukról.”