Míg máshol éheznek, mi pazarlunk. Mit tehetünk ellene?
Az Európai Unióban évente 88 millió tonna, vagyis fejenként 173 kilogramm ételhulladék termelődik, aminek nemcsak gazdasági következményei vannak, de a környezetre is káros a hatása. Bár Románia az élelmiszer-pazarlás toplistáján nem jár elöl, a jövedelmünkhöz képest itt költünk legtöbbet élelmiszerre.
Az ENSZ-világnapok közül talán a legszélesebb körben ismert és számon tartott nap az október 16-ai élelmezés világnapja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Régiójában 145 millió túlsúlyos ember él, miközben 23 millióan alultápláltak. Az emberek étkezési szokásai jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedekben, mivel olcsóbb élelmiszer nagyobb választékban áll rendelkezésre, mint valaha. Ezen a napon ugyanakkor évről évre próbálják felhívni a figyelmet az emberiséget érintő egyik legjelentősebb problémára, amelynek szerves része az élelmiszer-pazarlás kérdése is.
Míg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a világban minden kilencedik ember éhezik, addig csak Romániában évi összesítésben több mint 1,7 millió tonna ételt dobunk ki.
Romániában már 2016-ban elfogadták az élelmiszer-pazarlás megfékezését célzó törvényt, de alkalmazási módszertanát csak idén hagyták jóvá. A jogszabály szabályozza a lejárati időhöz közelítő termékek csökkentett áron történő értékesítését és adományozását. Az élelmiszereket a szavatossági idő lejárása előtti 10 napban el lehet adományozni – kivételt képez néhány romlandó termék. A szavatosságuk végéhez közelítő, adományozott élelmiszereket tilos áruba bocsátani. Azok a cégek, amelyek élelmiszereket adományoznak, adókedvezményekben részesülnek az adótörvénykönyvben foglaltak alapján. Alkoholos italokat tilos adományozni. Az előírások áthágása 1000 és 10 000 lej közötti bírsággal sújtható. Az uniós felmérések szerint Romániában a fogyasztók mintegy 60%-a jövedelme 30%-át költi élelemre. A keresethez képest itt van a legnagyobb pazarlás, különösen, ha figyelembe vesszük azokat az országokat, ahol jövedelemarányosan sokkal kevesebbet költenek élelmiszerre (Franciaország 14%, Svájc 10%). Az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmet dobnak ki (az élelmiszer-mennyiség mintegy 20%-át). A legnagyobb pazarló egy lakosra számítva Hollandia, ahol évente 541 kg kidobott élelmiszer jut egy főre, míg a rangsor másik végén Szlovéniát (72/kg/fő/év), valamint Máltát és Romániát (76/kg/fő/év) találjuk, a sor Görögországgal (80/kg/fő/év) és Csehországgal (81/kg/fő/év) folytatódik.
Az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság felmérése szerint a romániaiak leggyakrabban főtt ételt (24 százalékban), gyümölcsöt (22 százalékban), zöldséget (21 százalékban), kenyeret és péktermékeket (20 százalékban), tejet és tejtermékeket (11 százalékban), valamint húst és más élelmiszereket (1-1 százalékban) dobnak a kukába. A szakértők szerint a legtöbbet a harmincas éveikben levő, városon élő, jól kereső személyek pazarolnak.
Ugyanakkor az is tény, hogy a megtermelt élelmiszerek jelentős részét soha senki nem fogyasztja el: az Egyesült Államokban ez a szint a megtermelt élelmiszerek 40%-a, míg világszinten egyharmada landol a kukában. Ezek az élelmiszerek lehetnek olyanok, amelyeknek az üzletekben lejárt a szavatosságuk, de még értékükből nem veszítettek, tehát fogyaszthatók lennének, vagy olyanok, amelyek valamilyen tekintetben selejtesek, például nem olyan színűek, amilyennek „lenniük kellene”.
Hogy mit tesznek az élelmiszer-pazarlás ellen? Ezt kérdeztük a három székelyföldi megyében 15 üzletet működtető Elan-Trio Kft munkatársaitól. Papp József, a vállalat logisztikai vezetője elmondta, elsősorban az élelmiszerek megfelelő kategorizálásával igyekeznek elkerülni a pazarlást, vagyis a lejárati időhöz közelítő termékeket akár a teljes ár hatvan százalékáért kínálják. Az állatoknak adható, a nap végén megmaradt húscafatokat, nyesedékeket is nagyon alacsony áron bocsátják áruba.
Az a hulladék, ami már sehová sem felhasználható, a Protanhoz kerül, de ez a forgalmunk 0,0032 százaléka, vagyis évi 6200 kiló” – mondja a Merkúr üzletlánc logisztikai vezetője, hozzátéve, ezeket a „szokásokat” az élelmiszer-pazarlási törvény bevezetése előtt is igyekeztek már kialakítani.
Hasonlóról számolt be a Petry cégcsoport marketingigazgatója, Bardosán Sheila Tímea is. „Az általunk működtetett étteremben a szezonális menüvel próbáljuk kiküszöbölni a maradékot, valamint ami a tányérokon megmarad, azt elviszik malacokat etetni. A vágóhídról 400-500 kg a maradék havonta, amit már nem tudunk értékesíteni, ezt az állatkert viszi el, az oroszlánok ebből esznek például. A boltokban azokat a termékeket, amelyek a lejárati idő előtt állnak, igyekszünk leárazni s úgy értékesíteni” – sorolja a cégcsoport munkatársa.
Egyéni szinten az élelmiszer pazarlásának egyik oka, hogy nem megfelelően vásárolunk be, vagyis több terméket vásárolunk, mint amit az adott lejárati időn belül el tudnánk fogyasztani, másrészről sok megfőzött ételre ráununk, vagy épp elfeledkezünk róla, így amikor újra előkerül a hűtő mélyéről, már nem fogyasztható. Ez ellen tesz immár évek óta a 30 éves Balogh Katalin, aki amióta saját háztartását vezeti, tudatosan vásárol és főz, hogy ne kelljen semmilyen ételt eldobni.
„Múlt héten vásároltam tököt és spenótot, így most tökleves és spenótfőzelék a menü. Biztosan nincs a hűtőnkben soha két leves, három főétel, s mindig abból főzök, ami van itthon.
Most például van egy lejárati időhöz közelítő élesztő a hűtőszekrényben, meg 15 tojás, úgyhogy a héten valószínűleg sütni fogok valamit” – mondja kérdésünkre a fiatal marosvásárhelyi háziasszony.
Faluhelyen általában amúgy kevésbé jellemző az, hogy az ételek a kukába kerülnek. És nem csak azért, mert a falusi beosztóbb, mint a városi ember, hanem azért is, mert tudja, mennyi fáradságba került az élelem megtermelése, ráadásul általában állatai is vannak, amelyeknek odaadhatja.