Az ezeréves határon át: vasúti kalandozás Comăneștire
Vonatozzunk Kománfalvára! Hogy hova? Akarom mondani, Comăneștire. Talán gyerekkorom óta motoszkál bennem ez a kósza ötlet, most végre megvalósítottam. Mit mondjak: kalandosra sikeredett.
Célállomás. Kicsit bonyolultnak tűnik a jegykiadó automata használata, magyarul „természetesen” nem is tud • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
Dohányozni tilos? • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
A központi zóna utcái bicikliutakkal... • Fotó: Rédai Attila
... és rengeteg kóbor kutyával • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
Comănești főtere • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
Az egyik Ghica (avagy Ghika) szobra, háttérben a bojárcsalád által épített palota • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
... és az „első” • Fotó: Rédai Attila
A megújulóban levő csíkszeredai vasútállomás • Fotó: Rédai Attila
Másodosztály... • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
Gyimes felé zakatolunk • Fotó: Rédai Attila
Vasúti állomás Gyimesfelsőlokon... • Fotó: Rédai Attila
... és az egykori határállomás Bükkön • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila