Van, aki veszélyesnek, mások hatalmas lehetőségnek tartják a gyerekek színpadi szereplését, főleg, ha nem egy iskolai ünnepélyről, hanem egy kőszínházról beszélünk. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban egyre gyakrabban kerülnek olyan darabok színre, amelyekben gyerekek, vagy gyerekek is játszanak. Ez pedig nem véletlen.
Az elmúlt években a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak volt már ifjúsági előadása, gyerekelőadása és felnőttelőadása is olyan, amelyben gyerekek, kamaszok játszanak, sőt nem egyszer olyan is, amelyben egyetlen profi színész sem szerepel. Gáspárik Attila színházigazgató szerint ez egy tudatos programja a színháznak, hogy egy
olyan réteggel foglalkoznak, amelynek tagjai már kikerültek a bábszínház vonzásából, de igazából még nem nagyon élvezik a felnőtt előadásokat.
„A kamaszok érzelemvilágával, művészetével és művészetért való nevelésükkel keveset foglalkozunk egyrészt, másrészt a kisebbségben élő gyermekek számára kell keresni olyan lehetőségeket, hogy anyanyelven tudjanak megszólalni, tudják magukat kifejezni nagyobb közösség előtt. Szeretnénk, hogy a színház is ezzel is foglalkozna: nem csak hozzájuk szólni, hanem őket is megszólaltatni” – magyarázza a színházigazgató, hozzátéve, hogy a Nemzeti keretén belül így megszülető alkotásokban nem csupán szereplők a gyerekek, ők is szerves alkotói az előadásoknak.
A Tompa Miklós Társulat repertoárjában az utóbbi időkben szerepelt például a Stresszfaktor 15 című előadás, amely 15 évesekről szólt 15 évesek szereplésével, de a Maszathegy, A kisfiú és az oroszlánok, A Pál utcai fiúk is gyereket szerepeltetett, a most műsoron szereplő előadások közt, pedig a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan című előadásban is vannak gyerekszereplők, a Machbetben is szerepel gyerek, míg a Vidovszky György rendezte A legyek ura című túlélőjátékban egyetlen profi színész sincs, csak tizenöt kisebb-nagyobb gyerek: van, aki már kamasz, van, aki csak 7-8 éves még.
– mutat rá Gáspárik. A gyerekeket amúgy szereplőválogatás folyamán választják ki, de az színigazgató szerint naponta jönnek 14-18 éves fiatalok önéletrajzzal a kezükben, hogy ha szükség van rájuk, szívesen mennek a színházba, legyen szó színpadi szereplésről vagy önkénteskedésről.
Arra a kérdésre, hogy nehezebb-e gyerekekkel dolgozni a színháznak, Gáspárik Attila azt mondja, nem nehezebb, inkább más.
– szögezi le az igazgató. Hozzáteszi: természetesen minden gyerek szülői engedéllyel jön a színházba, az iskolával is megbeszélik, ugyanakkor a gyerekek is tudják, hogy csak addig jöhetnek, míg nincs baj az iskolában, és a színészet nem megy a tanulás rovására.
„Nagyon szeretnénk lerombolni azt a mítoszt, hogy a színház csak egy léha intézmény, amely megrontja a gyereket” – összegez Gáspárik Attila.