Forradalom a páncélajtó mögött
Az ’56-os forradalom zűrzavarában elvesznek az állami trezor kulcsai, ahol az emberek dossziéit őrzik. Egy börtönben ülő betörő megbízást kap az állambiztonságiaktól, majd elkezdődik a macska-egér játék. Kritika a Trezor című magyar játékfilmről.
Az elítélt megjavítva adja vissza a börtönőr rádióját, a pribék pedig könyvet nyújt át hálája jeléül. A két történés között egy roppant kínos intermezzónak vagyunk részesei: a rádióban forradalomról beszélnek. A kommunista börtönparancsnok megnyugtatja az elítéltet, hogy csupán a nyilasok lázadtak fel, de sikerült leverni őket. A kínos közjáték után
az elítélt helyet foglal a felesége, valamint Marx, Lenin és Sztálin elvtársak fotóival „díszített” fal előtti asztalánál és lelkesen olvasni kezd.
Nem sokkal ezután pedig kérnek tőle valamit…
A Bergendy Péter rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró Trezor címet viselő új filmje nem sokkal az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után játszódik, ebből azonban néhány vágóképen kívül alig látunk valamit, és csak
az elmondottak alapján körvonalazódik, hogy a megjelenített világon túl milyen események határozták meg a mindennapokat.
Mint a történet elején kiderül, a korábban bankfiókként, a kommunisták uralma alatt pedig az elvtársak dossziéinak tárolóhelyeként használt trezor kulcsai a kaotikus események sorozatában eltűnnek, ezért „szakemberre” van szükség, hogy kinyissák az óvóhelyként is funkcionáló létesítményt. Az Anger Zsolt által alakított elítélt kapja a létfontosságú megbízást a Scherer Péter által játszott nyomozótól, azzal a titkos paktummal, hogy egy bizonyos dossziét is meg kell semmisítenie, ezért cserébe pedig ígéretet kap, hogy csökkenni fognak a börtönévei. A történet azonban nem várt fordulatot vesz,
a bankrablásért és gyilkosságért 20 évre ítélt Beck János pedig olyan helyzetben találja magát, amire egyáltalán nem számított.
Mi történik, ha egy, a kommunizmust csak könyvből ismerő, de hithű pártkatona rájön, hogy amiben eddig vakon hitt, morálisan megkérdőjelezhető? Amikor szembesül azzal, hogy hozzátartozói a rendszer ellenségei? Amikor tudatosul benne, hogy ő csupán egy eszköz egy hatalmat birtokló ember kezében?
Az új Bergendy-Köbli film ismét egy olyan, történelmi kontextusba ágyazott személyes történetet mesél el, amit még előttük senki más nem mondott el.
A Trezor nagy érdeme pedig az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami valójában: egy korrekt tévéfilm, ami nagyvásznon is megállná a helyét. Koherens történetvezetéssel, hiteles alakításokkal és díszletekkel, megfelelően adagolt feszültséggel, kellően izgalmas fordulatokkal, megalapozott motivációkkal és még sorolhatnánk.
Már eddig is nyilvánvaló volt, de a Trezor is nagyban ráerősít arra a tényre, hogy Anger Zsolt korunk egyik legtehetségesebb magyar színésze: a széles körben az Aranyéletből ismert színész olyan hitelesen játszik, ahogy kevesen:
mindig elhisszük róla, hogy tényleg azt a szemétládát, vagy azt a kisembert látjuk a vásznon, akit megformál.
Karakterének íve fölöttébb érdekes a Trezorban: míg a film első felében csupán sodródik az eseményekkel, úgy lesz egyre magabiztosabb és veszi át lassan az irányítást az események fölött.
Mellette Scherer Péter is hitelesen hozza a bizonyítani akaró, de ugyanakkor sunyi állambiztonságit, aki minden eszközt bevetve próbál túlélni a forradalom által megtépázott rendszerben, kihasználva a hirtelen keletkezett zűrzavart, amit pont a szabadságharc idézett elő.
A kommunista paranoia, az egymáshoz kötődő, egymástól függő láncszemek is nagy hangsúlyt kapnak az alkotásban, Köbli Norbert és Bergendy Péter, korábbi filmjeikhez hasonlóan ismét jól ragadják meg és ültetik át a képernyőre a rendszer esszenciáját. Reméljük, hogy az együttműködésük hosszas lesz, és még sok hasonló érdekes történetet látunk még majd tőlük. Akár kis képernyőn, akár nagy vásznon.
A film premierje november 4-én volt a Duna Televízióban, ezt követően pedig egy hétig ingyenesen megnézhető a Médiaklikk felületén.
{A}