A hihetetlen kutatója: Vujity Tvrtko
Aláírása óta első magyarként tekinthette meg Vujity Tvrtko a trianoni békeszerződés eredeti példányát. A riporter kisgyerekként határozta el, hogy bejárja és bemutatja a világot. Sikerült neki: megmutatta már mindazt, ami érdekes és elgondolkodtató, főleg a magyar nézők számára.
A legemlékezetesebb és szakmai pályafutása szempontjából, illetve emberileg és magyarként is a legmegrázóbb a Tatárföldről hazahozott utolsó magyar hadifogollyal való találkozása volt. A pécsi születésű, érettségi után a zágrábi egyetemen tanuló, majd a délszláv háború helyszíni tudósítójaként ismertté vált, Pulitzer-díjjal kitüntetett magyar újságíró legutóbb Csíkszeredában és Marosvásárhelyen megtartott nyilvános előadásain számolt be kalandjaitól. Elmondta:
mindig olyan helyszínekre, országokba kívánkozott, ahol valami hihetetlen dolog történt, történik.
Így került Tatárföldre is, ahol egy ismeretlen, talán magyar nyelven beszélő öregemberről hallott, akit egy börtönszerű, zárt pszichiátrián kezeltek, és ahová csak fondorlattal lehetett bejutni. Torma András, a második világháború utolsó magyar hadifogja semmilyen nyelven nem szólalt meg, mikor megkeresték. Majdnem lemondtak már róla, mikor egy hosszú mondattal lepte meg őket, majd a Szózatot is elszavalta. „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar” – mondta Torma András többezer kilométerre Magyarországtól. Testvéreihez, Annához és Jánoshoz még éppen időben sikerült hazakísérni őt. Három és fél évet élt még.
Kevesen tudják, hogy a trianoni békeszerződéssel Magyarország nem csak kétharmadát veszítette el az addigi területeinek, de az úgynevezett kis magyar Kínát is. Tiencsing városában három-négy utca, egy négyzetkilométernyi terület jelentette a „kínai gyarmatot”, amelyet 1920. június 4-én Trianonban elvettek Magyarországtól. Tvrtko oda is ellátogatott, megörökítette a felhőkarcolók között álló épületeket, az egykori kaszinót, a konzulátust.
A trianoni szerződést nem úgy kell elképzelni, mint egy néhány oldalas iratot, mert az tulajdonképpen egy 524 oldalas könyv, amelyet Tvrtko le is filmezett kezdve attól, ahogy kihozzák a páncélszekrényből, kiveszik a dobozából, a fehér kesztyűt viselő levéltáros kicsomagolja a selyempapírból és kiteszi az asztalra a magyar újságíró elé, aki 96 év után magyarként valószínűleg elsőként tekinthette meg. Egy példány létezik belőle csak, amelyet egy Párizs közeli kisváros, Le Courneuve levéltárában őriznek. A hozzá kapcsolódó legendák pedig nem igazak, például az, hogy száz évre kötötték volna meg, vagy hogy a pápa is elolvasta és igazságtalannak tartotta volna: mindez nem állja meg a helyét, tudtuk meg Tvrtkótól. Különben a megállapodás már nincs is érvényben, hiszen azt felülírta egy másik, a második világháború végén megkötött párizsi békeszerződés – mutatott rá.