Váratlan fordulatokat felvonultató, meghökkentő fináléval végződő abszurd westerntörténetek Ethan és Joel Cohentől? Miért is ne? A minisorozatnak indult, végül filmként debütáló The Ballad of Buster Scruggs egyfajta mozgókép-hibrid, amire érdemes időt szakítani. Kritika.
A Coen-testvéreket szinte senkinek sem kell bemutatni. Az író és rendezőpáros számos egyedi látvány- és hangulatvilágú alkotói filmet hozott már össze, mondhatni védjegyüknek számít a fekete komédia és a minél abszurdabb történetvezetés. A Fargo, A Nagy Lebowski, a Nem vénnek való vidék, A Félszemű alkotói ezúttal a minden tartalomra vevő Netflixnek dolgoztak. A produkció kezdeti fázisában még úgy volt, hogy egy western világban játszódó antológiasorozatot készítenek a streaming-szolgáltatónak, végül azonban a meglévő anyagot inkább filmmé vágták össze.
A The Ballad of Buster Scruggs több mint két órás, összesen hat különálló történetet elmesélő film, aminek „világpremierje” nem a mozikban, hanem a Netflixen volt, november 16-án, de korábban szerepelt a Velencei Filmfesztiválon is. Még néhány kiválasztott moziban is bemutatták, hogy legyen esély Oscar-díjra jelölni az alkotást, mivel az Amerikai Filmakadémia szabályai szerint csak moziforgalmazásba kerülő filmek lehetnek jogosultak a szakma elismerésére.
Az antológiasorozatból lett film történeteiben egy közös van: mindegyik westerntörténet.
Az amúgy is reneszánszát élő műfaj (lásd: Westworld és számos más, Vadnyugatról szóló film és sorozat az elmúlt évekből, nem beszélve a nemrég megjelent, szintén ebben a korban játszódó Read Dead Redemption II. videojátékról) újabb remeke Coenék legújabb alkotása.
{K1}
Az író és rendezőpárostól nem idegen ez a műfaj, hiszen úgy klasszikus, mint modern westerneket is készítettek már, emellett az általuk írt figurák nagyon sokszor hasonlítanak az egykori vadnyugat alakjaira (például a Nem vénnek való vidék szociopata sorozatgyilkosa).
A The Ballad of Buster Struggs készítői nem találják fel a spanyolviaszt, csupán
sztorikat mesélnek el a pisztolypárbajokkal, aranyásással, bankrablásokkal, kocsmai közjátékokkal és népvándorlásokkal tarkított egykori Amerika mindennapjaiból.
Olyan történéseket láthatunk, amelyek főszereplői egyszerű, hétköznapi, saját harcaikat vívó esetlen emberek.
A minisorozatként is működő, egy filmként kapott hat történet nem tér le a „coheni” útról, sőt, megerősít abban az író és rendezőpáros munkáit továbbra is a maximalizmus jellemzi. És bár nem ez az első Netflixre érkező mozifilm (bár a kínálatot elnézve, talán ez az első igazán jó), azért
mérföldkőnek számít, hogy a Cohen-testvérek legújabb filmjéért nem kell a legközelebbi moziba elmenni, hanem otthoni körülmények között, a kanapén ülve is teljesen legálisan lehet élvezni.
És ez nagyon jó azokon a helyeken, ahol épp nincs, vagy nem működik mozi, de van egy olyan nézői réteg, aki a színvonalas alkotások reményében hajlandó egy bizonyos havidíjat kipengetni.
Joggal reménykedhetünk benne, hogy a hollywoodi tucatalkotások mellett a streaming-platformoknak köszönhetően a The Ballad of Buster Scruggshoz hasonló színvonalas alkotói filmek is eljutnak a széles közönséghez a jövőben is.
{A}