A lányok is előszeretettel „kergetik” a labdát
Ha azt halljuk, hogy focista, elsősorban fiú-, férfijátékosokra gondolunk, pedig az utóbbi években egyre több lány húz focicipőt, ölt mezt magára és rúgja a labdát – és nem is akárhogy. Az FK Csíkszereda egyik lánycsapatának edzésére néztünk be.
Két héten belül gyógyuló sérülések, kék foltok a bokámon és a lábszáramon, vérig menő harc a labdáért – ilyen emlékeim vannak azokról a tornaórákról, vagy tömbház mellett töltött délutánokról, amikor lányokként két csapatra osztva, rúgtuk a bőrt. Hiába kacagtak rajtunk a fiúk, hiába, hogy nekünk nem volt egy Maradona példaképünk, mint nekik, jól szórakoztunk. Igaz, akkor még szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy lány ilyen „fiús” sportban jeleskedjen a sportéletben is. Ma ez teljesen természetes, sok lány, aki rajong a labdarúgásért, ki is próbálja és sportszerűen űzi. Sőt, Portik Helga edző szerint a lányok talán még merészebbek, harcosabbak, bátrabbak, mint a fiúk, bizonyos helyzetekbe jobban belemennek a játék során.
Ha valaki hibázik, akkor nem az az első, hogy ő rontotta el, hanem csapatként működnek: az egyik hibázik, a másik kisegíti, mert tudják, hogy fordított helyzet is kialakulhat. A csapatnak ez az előnye. Ugyanakkor van egy eszköz, egy labda, ami sokat számít. Kergetjük a labdát” – mondja kacagva, amikor edzés után leülünk beszélgetni.
Jelenleg egy felnőtt női csapata és két lánycsapata van az FK Csíkszeredának, a kicsik 7-11 évesek, míg a nagyok 12-14 évesek. Nemrég hirdettek toborzót a 6-8 éveseknek is, mert az edző szerint kisebb korban fogékonyabbak a gyerekek, hamarabb elsajátítják a labdával való gyakorlatokat, és könnyebb őket tanítani, fejleszteni.
A lányoknak heti két edzésük van, ezek labdás, átmozgató bemelegítővel kezdődnek, futóiskola gyakorlatokkal, majd labdakezelés következik. „Fokozatosan bemelegítjük a testrészeket, hogy ne sérüljenek le. Először csak passzolásokat, kisebb labdaátvevéseket végzünk, majd minél több labdával való gyakorlatot. Ezt követően egy-egy, vagy kettő-kettő elleni támadások felépítését gyakoroljuk, illetve, a meccsek során adódó minél több szituációt. A végén szabadjáték van, de folyamatosan korrigáljuk, hogy mit kellett volna egy adott helyzetben csinálni, kinek kellett volna passzolni. Lényeges ugyan, hogy a játékosnak legyenek önálló döntései, de megbeszéljük, hogyan csináljuk ahhoz, hogy jobb legyen”– magyarázza az edző.
És milyen egy jó játékos?
Van labdaérzéke, pontos, jó csapatjátékos
– tudtuk meg az edzőtől. Azaz, jól kell tudnia kezelni a labdát, pontos passzokat kell tudjon adni, tudja átvenni. A csatárok minél több gólt kell szerezzenek, a hátvédeknek pedig minél több támadást kell kivédeniük. Sokat számít, ha a játékos mozgékony, de mégis keményebb testfelépítésű. Legyen ügyes és gyors: ez a legfontosabb a fociban – összegezte az edző.
„Rengeteget számít a gyakorlás, viszont vannak mindig őstehetségek a lányoknál is. Korosztályonként van egy-egy olyan kiemelkedő játékos, hogy a nála két évvel nagyobbakkal is fel tudja venni a lépést. Vannak kiemelkedő tehetségek, és rengeteget számít, hogy mikor is kezdett el focizni valaki.
– véli Portik Helga.
Mint mondta, a lányokkal az országos bajnokságba is beiratkoztak, és az U15-ben játszanak a fiúk ellen. Fontos, hogy minél több mérkőzésen részt vegyenek, hogy minél több tapasztalatra tegyenek szert, mert ezáltal is fejlődnek. Ugyanakkor rendszeresen járnak közösen meccsre, az FK Csíkszereda – Bukaresti Dinamo mérkőzést is közösen nézték meg. „Egy-egy hazai győzelem nagy lendületet ad nekik, egyúttal nem csak nekik, hanem az egész közösségnek. Most próbálkozunk, hogy ne csak meccsekre járjunk közösen a lányokkal, hanem más tevékenységeket is találjunk ki, hogy minél jobban összekovácsoljuk a társaságot. Augusztus végén alakultak a csoportok, vannak leányzók, akik jártak korábban is focizni, vannak, akik most kezdték el, két hónapja járnak, de egymáshoz alkalmazkodnak, jó a csapatszellem.”
Portik Helga elmondta, a foci mindig is nagy szerepet töltött be az életében. Már gyerekkorában beleszeretett ebbe a sportba, bátyja is imádta rúgni a bőrt, így ő is be-beállt az udvaron verbuválódott focizó fiúk közé. Ugyanakkor az édesapja is focizott, rendszeresen kijártak a meccsekre. „Annyi meccset megnéztem gyerekkoromban, hogy közel került a szívemhez. Azonkívül, a gyermek, ha lemegy az udvarra milyen csapatjátékot játszik? Hát focit. Azt mindenki tud. Labda mindig került, igaz, a lányoknál nem volt túl népszerű a focizás, de én mindenképp szerettem volna játszani. Az volt a lényeg, hogy a labdával játsszak. Igaz, eleinte csak kapusnak tettek be, de nagyon megszerettem a focit”– emlékezett vissza.
Mivel fociedzést nem tartottak lányoknak akkoriban, sízni, majd kézilabdázni kezdett. Egyértelmű volt számára, hogy az érettségi után testnevelésszakra felvételizzen. Miután testnevelőtanár lett, a gyerekek kérésére fociedzéseket kezdett tartani nekik, bajnokságokra is jártak. Időközben alakult egy felnőtt lánycsapat, amelynek a játékosa lett és rendszeresen vettek részt kupákon. Játszik az FK Csíkszereda női csapatában, és amikor felkérték a csíkszeredai klubtól, hogy vállalja el a lányok edzését, örömmel rábólintott.
Itt is az a cél, hogy próbáljuk meg minél kisebb kortól bevonni őket és minél jobb eredményeket elérni.
Az alapokról kell kezdjük, kemény kitartásunk kell legyen, mivel egyből nem várhatjuk el, hogy nagy eredményeink legyenek. Jelenleg tehát alapozó munka zajlik, fontos, hogy minél több meccsük, tapasztalatuk legyen, ezáltal minél többet fejlődnek.”