Távolodó világok: kirekesztettség táplálta ellenszenv

Ha a történelmi okokat zárójelbe tesszük, pszichológiai értelemben a kizártság, a kirekesztettség érzése az, ami az erdélyi magyarok esetében a románokkal szembeni ellenszenvet talán a leginkább táplálja – véli a témáról annak kutatója, Barna Gergő.

A kolozsvári szociológus megkeresésünkre elmondta, az erdélyi magyarok percepciójában a román állam továbbra sem ismeri el a közösség tagjait egyenrangú állampolgároknak, a kisebbségi jogok területén számos követelést kudarcosnak ítélünk meg. Ugyanakkor szociálpszichológiai értelemben a saját csoport és a másik csoport fogalma írja jól le magyarok és románok viszonyát. „Az emberek alapvető tulajdonsága, hogy csoportokba szerveződnek, ebben az esetben a csoportképződés alapját az etnicitás képezi, ez egy teljesen természetes jelenség, és etnopolitikai szempontból, az etnikai, kulturális reprodukció perspektívájából akár kívánatosnak is minősíthető. Ugyancsak természetes folyamat a csoportok közötti versengő és konfliktusos viszonyok kifejlődése is” – sorolja Barna Gergő.

A csoportok közötti konfliktusokat figyelembe véve az aktuális szociológiai kutatások érdekes folyamatokat rögzítenek – hívja fel a figyelmet a kolozsvári társadalomtudós.

Ennek oka az egymást érintő percepciók aszimmetrikus jellegéből adódik. Míg a magyarok esetében a mindennapi tapasztalat része az etnikai viszony megélése – gondoljunk csak a magyar politikai térben, a magyar médiában domináló tartalmakra, vagy akár a gyermekeink románnyelv-tanulási problémáira –, addig a többségi nemzet tagjai számára a magyarok nincsenek jelen a hétköznapokban, legtöbbjük számára teljesen láthatatlanok” – mutat rá a szociológus, aki szerint erre  beszédes példa éppen magához a centenáriumhoz való viszonyunk is, ugyanis míg a román nyilvánosságban csupán az elmúlt napokban kezdett felerősödni az ügy, az erdélyi magyar politikai- és médiatérben már több mint egy éve kiemelkedő téma a centenáriumi év.

A szociológus rámutat, ez a különböző nézőpont létezik, sőt elmondható, hogy erősödik az etnikai párhuzam Romániában, ami azt jelenti, hogy egyrészt intézmények szintjén – oktatás, médiafogyasztás, kultúra, részben a közigazgatás, a politika, de újabban a szabadidőtöltés és a sport területén is –, másrészt pedig az interakciók szintjén is

a „magyar világ” egyre inkább eltávolodik a „román világtól”.

Barna Gergő meglátása szerint azonban ez természetes folyamat, és nagy valószínűséggel ez a párhuzamosság az időben tovább mélyül majd.

A szociológus szerint legalább ennyire izgalmas a két csoport közötti verseny kérdése, helyzete, és talán ezen az úton elindulva lehet a jövőre való feltételezéseket is levonni. A rivalizálás több szintjéről is beszélhetünk, nyilván ezeket csak kismértékben tudatosítjuk az interetnikus kapcsolatok mozgatórugóiként. Barna Gergő kifejti, hogy ha az elmúlt száz évet vesszük figyelembe, akkor tényszerűen megállapítható az a tény, hogy Erdélyben mind a demográfiai, mind a társadalmi pozíciók, mind pedig a gazdasági helyzet tekintetében megfordultak az erőviszonyok románok és magyarok között. Nyilvánvalók tehát a társadalmi szintű frusztrációk okai, talán érdemes lenne ezeket önmagunkban nagyobb mértékben tudatosítani. Ha Románia szintjén nézzük ezt a kérdést, akkor ebben a gondolatmenetben a régiók közötti gazdasági és kulturális különbségek, a centralizáció, az erdélyi régió és egyes alrégióinak (a Székelyföldé, a Partiumé) jelentős mértékű háttérbe kerülése jut eszünkbe.

A jövőre nézve azonban a szociológus szerint vannak optimizmusra ösztönző jelek is.

– vélekedik Barna Gergő. Rámutat, versenyképesség szempontjából még az oktatás és a gazdaság az, ami nagy jelentőséggel bír, mindkét területen jelentős mértékben külső tényezőknek tudható be az erdélyi magyar közösség hátránya, vagyis a mi esetünkben alacsonyabb az urbanizáltság, alacsonyabb a képzettségi szint, hátrányosabb a foglalkozásstruktúra, de gazdaságilag periférikus régiókban is élünk.

A társadalomkutató úgy véli, az ilyen típusú problémák feltárása, tudatosítása, a jelenlegi helyzet, illetve a lehetőségek minél pontosabb megértése, felismerése számottevő mértékben javíthatná a társadalmi és mindennapi szintű frusztrációk enyhülését, amelyek most a centenárium kapcsán még inkább előtérbe kerültek a kisebbségben élő erdélyi magyarságban.