Nem csak esztétikum a karácsonyfa: minden dísz jelentéssel bír
Bár sokan nem tudják, valamikor nem csak esztétikai szempontból aggatták a díszeket a Jézus Krisztus születését jelképező karácsonyfára: mindennek meg volt a maga jelentősége, szimbolikája. Nem mindegy, hogy miért csillag kerül a fenyőfa tetejére, hogy mit jelképez az édesség, az angyalhaj. Még az aranyba-ezüstbe öltöztetett fenyőfa szí
„A karácsonyfa tárgyi szimbólum, amely egy szakrális ünnepkörhöz tartozik. Bár a karácsony keresztény ünnep, maga a karácsonyfa nem kifejezetten csak keresztény jelkép, pogány gyökerei vannak” – kezdte rögtön az elején Barabás László néprajzkutató, akinek a segítségét kértük a karácsonyfa történetének és jelképeinek tisztázásában. Rámutatott:
mi karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük, de ilyenkor van a téli napforduló is, s a középkorban több évszázadon keresztül ekkor kezdődött az új év.
„A legtöbb kultúrában ezt megünnepelték, amikor »meghal« a nap, de utána újból eljön a világosság. Az ember szerette volna valahogy a nap halálát megakadályozni vagy az újjászületését különböző »varázseszközökkel« elősegíteni. Kerestek valamit, ami megmarad örökkön az időben, s így jött képbe az örökzöld fa. Európa több vidékén nagyon fontos szimbólum volt az örökzöld fa, valamiképp ezt a természetből behozták, és a házakat, az udvart is ezzel díszítették” – mesélt a karácsonyfa pogány gyökereiről a szakember.
A karácsonyfa történetéről kiváló értekezést írt Lukács László néprajzkutató, ő az első karácsonyfák megjelenését a Feketeerdő, Elzász, a Felső Rajna környékére lokalizálta. Az 1500-as évek elején kezdték alkalmazni, először egyszerű emberek, majd gyorsan céhes városi szokássá alakult a fenyőfa házbavitele – nyilván akkor még nem is nevezték karácsonyfának.
Fagyöngyből is készülhetett a termőág, vagy valami más örökzöld bokorból, mert fenyőfa ugye nem volt mindenhol” – magyarázta Barabás László. A termőág életfaszimbólum is volt, s azt gondolták róla, hogy ennek az életfának az ereje átvivődik az emberre is. „Ha az életfát közelhozom, az én életem is újjászületik, boldogabb lesz.” Barabás László szerint az ajándékozás is erről szól tulajdonképpen: a mágikus gondolkodás szerint ha karácsonykor, újévkor megajándékozunk valakit – s régen ez nem családi ajándékozást jelentett, hanem közösségit – akkor az egész évem bőséggel teli lesz.
„Bár egy darabig tiltották a karácsonyi zöld fa használatát az egyházi vezetők, egy idő után megjelent a templomokban is. Az egyház ebben az esetben is rájött, hogy jobb beemelni az egyházi szokásokba a karácsonyfát, és így fokozatosan keresztény tartalommal gazdagították azt. Megjelent rajta a gyertya, a fény szimbóluma, s kialakult ennek a fakultuszban, újévi szokásokban gyökerező, Európa-szerte ismert, de a németeknél sajátosan alkalmazott fenyőfának a keresztény szimbolikája” – magyarázta a marosvásárhelyi néprajzkutató. Európa népeinél a karácsonyi népszokásokban napjainkig fennmaradtak és egymás mellett élnek az ókori pogány kultuszok emlékei és a középkori kereszténység elemei.
S hogy került hozzánk a karácsonyfa? Barabás László szerint Németországból fokozatosan terjedt el keletre, a magyar főurak Bécsben töltött teleik során találkozhattak a feldíszített fenyő szokásával, amelyből aztán itthon is szokást csináltak. A források egymásnak is ellentmondanak abban a kérdésben, kinek köszönhetjük e nemes hagyományt. Egyesek szerint Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor evangélikus hitű harmadik felesége hozta be az országba 1819-ben; mások amellett kardoskodnak, hogy a magyar óvodahálózat alapítója, Brunszvik Teréz grófnő állította az első karácsonyfát 1824-ben vagy 1828-ban a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek; Podmaniczky Frigyes báró pedig saját édesanyjának, Noszticz-Jäckendorf Elzának tulajdonítja az elsőséget, úgyszintén a húszas évek közepéből. Mindenesetre néhány évtized leforgása alatt közismertté és közkedveltté vált ez az eljárás, igaz, inkább csak a főurak szalonjaiban. Az alsóbb társadalmi rétegekhez lassabban jutott el, Barabás László szerint Erdélyben még száz évvel ezelőtt is voltak olyan települések, ahol nem állítottak karácsonyfát.
A Katolikus Lexikon jól szemlélteti, hogy milyen keresztény tartalommal töltődött a karácsonyfa, mert bizony annak idején nem volt mindegy, hogy mi kerül a fára, s annak milyen jelentése van. A Diós István írta címszó szerint például a karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének a szimbóluma, amellyel az embert visszafogadja kegyelmébe, ugyanakkor a betlehemi újszülött és az élet természetfeletti megújulásának szimbóluma.
– sorolta a néprajzkutató. Hozzátette, a fenyőfára ma felkerülő díszek ősei is egyetemes és kultikus szimbólumok. A karácsonyi gyertya például először a katolikusoknál jelent meg, s Jézust jelképezi, aki a Bibliában azt mondta: „Én vagyok a világ világossága”. Tehát az egykori fénykultuszból Jézus világossága lett. A csillogás, az aranyhaj, a színes gömbök az örök dicsőség jelei a lexikon szerint, de az sem mindegy, hogy milyen színű díszek kerülnek a fenyőre, az ezüst díszek ugyanis a betlehemi gyermek emberi természetét jelképezik, míg az arany díszek az isteni természet jegyei. A fa tetejére kerülő csillag a betlehemi csillag jelképe, amely ugye megállt Jézus születésének a helye fölött, s tulajdonképpen a karácsonyfát állítók otthona is betlehemmé változhat azáltal, hogy a fa tetején ott a betlehemi csillag. A fenyőfa csúcsán angyal is lehet: az az Isten és ember közötti kapcsolatra utal, egyrészt a betlehemi angyalokra, másrészt arra, hogy az angyal az Atyának is hírt visz azokról az emberekről, akik ünneplik a gyermeke születését.
A fán lévő csengettyű ősi jelentése szerint elűzi a gonoszt, de keresztény értelemben az angyalok énekére is utal. A fára aggatott játékok az embernek ajándékozott istengyermekségre utalnak, vagyis hogy az Isten gyermekként jött a világra, míg az édesség, szaloncukor, gyümölcsök, alma, dió keresztény értelmezésben azt jelenti, hogy a megszületett Jézus a legédesebb eledel a keresztény ember számára.
A fát körbetekerő aranyhaj, a girlandok szimbólumában egészen a paradicsomig mehetünk vissza,
ugyanis a kígyót jelentik, amelynek – azzal, hogy a karácsonyfára kerül – megtörjük a hatalmát, de úgy, hogy ráadásul az üdvösségünk szolgálatába állítjuk – részletezte a néprajzkutató, aki szerint ma már nagyon kevesen tudják, hogy ezek a díszek milyen jelentéssel, szimbólumrendszerrel rendelkeznek.
Ma már nem is biztos, hogy ezek a díszek kerülnek a mindenki otthonában megjelenő karácsonyfára, sőt elmondhatjuk, hogy mágikus, vallásos funkciója is háttérbe szorult, s inkább esztétikai funkciót kapott a feldíszített fenyőfa, mint az otthonunk karácsonyi díszeleme. Ráadásul a televízió hatására inkább rénszarvasok, télapók, mézeskalácsfigurák kerülnek a fákra, Barabás László szerint ugyanis a reklám és a tömegkommunikáció elemei elárasztották a karácsonyt, s igyekeznek kiszorítani az egyetemes jelképeket.