Egy kis trópus a rideg januárban: a melegházban már nőnek a virágok
Bár odakint még foga van a télnek, csípnek a januári mínuszok, van olyan hely Székelyföldön, ahol akár azt is mondhatnám, hogy ott a tavasz illata a levegőben. A kertészetnél jártunk, meglestük, mi történik a melegházban.
Noha kint még hó borítja a csemetekertet, az 1800 négyzetméteres, a nyolcvanas években épült csíkszeredai üvegházban már lázas munka folyik, csöppet sem tétlenkednek a városi kertészet munkatársai. „Már régen hozzáláttunk a háttérmunkához, hogy tavasszal legyen mit elültetni” – mondja Burista Csilla főkertész, amint végigvezet.
Itt évente mintegy 150-200 ezer palántával dolgoznak, vannak évelő növények, egynyári- és kétnyári virágok.
Néhány asszony éppen krizantémokat dugványoz, van, aki a fréziákat gyomlálja, mások pedig a kannavirág gumóját tisztítják. Minden egyes gumót, dugványt, gyökeret egyenként kell kézbe venni, tisztítani, lecsípni a leveleket, előkészíteni. „Ahhoz például, hogy a kannavirágot virágos állapotban tudjuk kiültetni, már ilyenkor cserépbe kell kerüljenek. A férfiak rostálják a földet, behordják, és itt megtöltjük a cserepeket. De ezt megelőzően persze már megtisztítottuk, fertőtlenítettük ezeket az edényeket, a munkaeszközöket” – magyarázza a főkertész.
A tavaszvárás tehát az évelő növények előkészítésével indul, alapos tisztítás után földbe kerülnek, hogy idejük legyen kihajtani. Aztán következnek az ősszel behozott virágdísznövények anyatövei, amelyekről dugványokat készítenek, a későbbiekben például ezek ékesítik többek között a városháza előtti hatalmas földvázát. A melegházban a hosszú virágos asztalok, polcok és ágyások mellett két darab, tizennyolc méter hosszú agyagkatlan kapott helyet, ezekre helyezik majd a dugványokkal megrakott ládákat. Itt hamarabb gyökeret eresztenek.
A sétálóutcát ékesítő muskátlik most még téli álmukat alusszák a melegházban, de nem sokáig. „Eddig nem is nagyon öntöztük őket, csak teletettük, most már viszont kiszedjük az edényekből , mindegyikben három tő van. Megpucoljuk a gyökereket, eltávolítjuk a száraz, beteg leveleket, új földbe ültetjük, amibe száraz táp is kerül, hogy egész nyáron legyen mi táplálja őket. Ezekből is készítünk dugványokat, amit tudunk, felhasználunk, itt csak a beteg növényeket dobjuk el” – mutatja Burista Csilla. Legalább tízfajta levéldísznövény van, amelyekről folyamatosan dugványt szednek – derül ki.
Február közepén látnak hozzá a magvetésekhez, ez a palántanevelés első lépése, az egynyári növények az elsők a sorban. Na de ehhez is kell némi nyugalom, hiszen a magokat át kell vizsgálni, ha a helyzet megköveteli, frissíteni kell az állományt. Hogy miért nem tanácsos idegesen hozzálátni?
Na ebből az apróságból lesz először egy mohás jellegű növény, és az alig pár centis palántákkal kezdünk dolgozni. Ahhoz, hogy virágzó növény legyen, legalább ötször-hatszor át kell ültetni a dugványt. Sok a pepecsmunka” – adja meg a választ a főkertész. Az üvegházban egyébként öt fok körüli hőmérséklet van, az ennél melegebb már nem tenne jót az itt telelő növényeknek.
Aztán amint elolvad a hó és az időjárás is engedi, a kertészet munkatársai hozzálátnak a városbeli ágyások megtisztításához. „Mielőtt a tulipánok kihajtanának, hogy bennük se tegyünk kárt, kicsit megjárjuk magunkat” – jegyzi meg a főkertész. Ősszel egyébként több mint harmincezer virághagyma került ki az ágyásokba.
Bizony érdekességekkel is találkozunk a csíkszeredai kertészet üvegházában. Jól érzik itt magukat a datolyapálmák, páfrányok, a hatalmas méretű fikuszok, kaktuszok. De van itt babérfa, és még a maracuja is beérik. „Egy nagyáruházban vásároltuk a gyümölcsöt, a magot elültettük, és immár szüretelhetjük is, mert beérik” – jegyzi meg nevetve Burista Csilla.
Mint mondja, innen-onnan kerültek be a melegházban a különböző, terebélyes növények, és ha már hozzájuk jutottak, ők ki nem dobják.
Ez a cél. Olyan virágokat ültetni egymás szomszédságában, hogy mindig nyíljon az ágyásban valamelyik. A virágültetés mellett persze a faültetés is tervben van. Pótolják a kiszáradt, kitörött fákat.
„Arra próbáltam törekedni, hogy ne egzotikumokat, hanem tájba illő díszfákat ültessünk. Persze a határokat mi is próbáljuk feszegetni, sikerülget is. Így vannak már a városban szivarfák, platánok, díszalmafák, galagonya, de még magnólia is. A mi munkánk olyan jellegű, hogy van, aki szereti, van, aki nem. Igyekszünk megfelelni. A tapasztalat az mutatja, hogy ha gondozottak, szépen nyílnak a virágok, akkor kevesebb a pusztítás is” – mondja Burista Csilla.