Lázár Anna 2019. március 08., 14:44

Nőnek, anyának, nagymamának lenni jó?

Felkért a Liget, hogy írjak valamit erről témáról, hisz közeledik a nők napja s az egyenjogúságé. Az első reakcióm az volt, hogy minden, a címben lévő szerepre udvariasan azt mondjam: nem könnyű. Aztán meg azt, hogy tényleg nem könnyű. Harmadszorra meg hogy kimondottan nehéz. Kivéve talán a nagymamai. Vagy mégsem? Elgondolkoztam. A férfiaknak sem könnyű. Olyan környezetben szocializálódtak, ahol azt tanulták a fiúgyermekükért aggódó anyák s példakép apák százezreitől, hogy a férfi, ha munka után belehuppan a fotelbe, fáradt a lelkem, a családért törte magát össze. A hokimeccsen is. És kiabálta rekedtre magát a focimeccsen.

Ahol férfinak jogosan van hidegrázása a mosogatástól, porszívózástól, teregetéstől,

s egyetlen kinti, a ház körüli tevékenysége – megfelelő morgásmennyiséggel körítve – a szemét le- és kivivés fontos feladata. S ja, és benti feladatként a sörkupakok megfelelő szerszámmal való felpattintása, a sörösdobozok kibontása, s ha vendégek vannak, a borosüveg kidugaszolása, és ha finom a vacsora, bezsebelni azzal a babérokat, hogy „erre is én tanítottam az asszonyt”. És igen, a konyhai feladatok között van még az is, hogy a gőzelszívót kihúzza és bekapcsolja. Ja nem a készülő étel miatt, a sörhöz cigaretta is jár, s jó tudni, hogy a gőzelszívó a férfiaknak füstelszívóként működik. S bár a férfi tele van technikai tudással – bizonyítékként ott vannak a távirányítók kezelésének a nehézségei –, a mosógép és mosogatógép feltöltésének és kiszedésének, beprogramozásának és kikapcsolásának nehéz vizsgáján mindig elbukik. Mintha a Marsra készülő űrjárműtesztelése lenne ez! De anyukám, ehhez te jobban értesz, öleli meg kedvesen az asszonyt, egyébként már csak ilyenkor, mert az elején, egyszer már megmondta, hogy szereti, és szól majd, ha az elkövetkezendő ötven évben valami változik. Kackiás bajusza alatt kajánul vigyorogva azt motyogja: na úgy, kellett nektek egyenjogúság!

A szerző feleség, anya, nagymama és vállalkozó