Egy korszak vége: viszlát, hívásrögzítés!

Rédai Attila 2019. március 18., 14:28

Csak saját hangomat veszi, és azt se tudom, kivel beszéltem. Ez csak egy az friss elégedetlen fogyasztói visszajelzések tömkelege közül az androidos hívásrögzítő appok egyikénél. Március elejétől ugyanis új korszak köszöntött be: befellegzett a hívások szabad rögzítésének.

Az iphone használóknak eddig is nélkülözniük kellett a hangrögzítés luxusát, ezentúl azonban az androidosok sem lesznek kivételek Fotó: Gecse Noémi

És igen, ez is a GDPR-nek köszönhető. Gondoljunk bele: miután a hangunkat védett személyes adattá nyilvánították, csak idő kérdése volt, amíg eljutunk oda, hogy illetéktelenül mások ne vehessék fel, és aztán ne élhessenek vissza vele. Tulajdonképpen jogi értelemben ez már eddig is így volt, ami most megváltozott, az, hogy a Google is GDPR-kompatibilissé tette a Google Play áruházban található alkalmazásait, miután az Apple már évekkel ezelőtt megtette ezt:

az iPhone-ok használói nagyon jól tudják, hogy miről beszélek, miután számukra már évek óta tabu a hívásrögzítés.

Március elején elérkeztünk oda, hogy ugyanez az alaphelyzet immár az Androidnál is. De persze azért nem ennyire egyszerű a helyzet.

{A}

Azok a felhasználók ugyanis, akik Android 8-al vagy ennél is korábbi operációs rendszerrel rendelkeznek, nem kell teljesen lemondjanak a hívásrögzítés lehetőségéről:

a hívásrögzítő appok még működnek, a beszélgetések visszahallgathatók, viszont az applikáció már nem kap engedélyt a telefontól a névjegyzék és híváslista kezelésére, így csak annyit „tud”, hogy kimenő vagy bejövő hívásról van szó.

A felhasználó azonban megteheti, hogy a hívás befejezése után elnevezi az elkészült hangfájlt mondjuk a beszélgetőpartnerről, vagy egyes appoknál hozzárendelhet manuálisan egy névjegyet a beszélgetéshez.

Így tulajdonképpen csak az a kényelmi funkció veszik el, amelyik teljesen automatizálta az összes beszélgetés rögzítését és tárolását, bármikor visszakereshetővé és visszahallgathatóvá téve ezeket.

De legalább megmaradt a rögzítés lehetősége. Az Android 9-es telefonokat használókat már a lehetőségtől is megfosztották, méghozzá olyan cinikus módon, hogy az embernek még a haja szála is égnek áll:

letöltheti, telepítheti ugyan az applikációt, és az működni is fog, de amikor az ember visszahallgatja a felvételt, csak a saját hangját hallja vissza.

Gondolhatja az ember, hogy legalább dokumentálásra kerül, hogy ő nem mondott valami hülyeséget vagy olyat, amit később a szemére vetnének, de mivel az app nem fér hozzá a névjegyekhez, sőt, még a beszélgetőtárs telefonszámát sem rögzíti, beazonosíthatatlanná válik, hogy épp kinek nem mondtam hülyeséget vagy valami problémásat, így

az egész rögzítési funkció tulajdonképpen teljesen értelmét veszti.

A rögzítéshez és tároláshoz már rég adottak a feltételek, azonban az új adatvédelmi irányelvek nem teszik lehetővé ezek használatát Fotó: Gecse Noémi

Bármilyen furcsa, ebből a szempontból (is) a GDPR jól kitolt a védelmére szoruló, védtelen egyénnel. Mert mire használhatta a hívásrögzítés funkcióját egy védtelen polgár? Inkább saját maga védelmére: ha neadjisten valaki telefonon zaklatná, vagy ha a főnöke vagy más feljebbvalója szeretne visszaélni vele, akkor legalább legyen rá bizonyítéka. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy

a rosszindulatúak, az erősek ezután is meg fogják találni a módját a hívásaik rögzítésének és a beszélgetőpartner azonosításának, a GDPR vagy ennek fura értelmezői most csupán a mindenki által elérhető legegyszerűbb eszközt vették ki a kezünkből.

Egy kis számítástechnikai ismerettel vagy ezt helyettesítő pénzzel viszont kerülnek más eszközök: például a telefon root-olása vagy egy külső eszköz használata. A kialakult helyzet azért is bosszantó, mert lennének más módszerek, amivel GDPR-kompatibilissé lehetne tenni a hívásrögzítést, hiszen a szabályzat nem azt írja elő, hogy ne lehessen egyáltalán rögzíteni, hanem azt, hogy a beszélgető felek tudta és beleegyezése nélkül ne lehessen.

Lehetne fejleszteni egy olyan appot például, amelyik a beszélgetés elején – mint ahogy a call centerek teszik – tájékoztat a rögzítés tényéről, s elmondja, hogy a beszélgetés folytatásával beleegyezünk a felvétel készítésébe.

Vagy egy olyat, amelyik valamelyik számbillentyű megnyomásától teszi függővé a beleegyezésünket, ezáltal ez is rögzítve lenne. Arra is nyílna lehetőség, hogy ne induljon automatikusan a hívásrögzítés, de ha szükségét érezzük, tudjuk elindítani, és akkor kelljen ebbe valamilyen módon beleegyezzünk.

Bármelyik megoldás jobb lenne, mint ez: a nevünkben, megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül kivesznek a kezünkből egy potenciálisan a védelmünket szolgáló eszközt, és nem adnak helyette mást.

Legalábbis egyelőre.