Baba kémcsőből, és ami előtte vagy utána van
Még sokaktól nagyon távol áll a mesterséges fogantatás vagy a lombikbaba fogalma, pedig világszinten már több mint ötmillió gyerek született már ilyen módon. A módszerek egyre fejlettebbek, de egyre többen vannak azok is, akik kénytelenek a mesterséges eljárásokhoz folyamodni.
Bár egyre többen beszélnek róla és tesznek ellene, a meddőség ma is sokak számára abszolút tabutéma, amiről beszélni se nem szabad, se nem illik. Sokan úgy érzik, ha nem jön össze a baba, az magánügy, még akkor is, ha számtalan kérdést kap az ifjú pár, hogy vajon mikor érkezik már hozzájuk a gólya. Ezeket a tabukat igyekezett döntögetni a Védem Egyesület Marosvásárhelyen, amikor meghívta előadást tartani Nagy Barna szülész-nőgyógyász főorvost, aki megalapítója és azóta is orvosigazgatója a Marosszentgyörgyön működő Zygota Maros Meddőségi Klinikának, ahol nyolc év alatt több mint ötszáz lombikbaba fogant és született meg.
Már egy év sikertelen próbálkozás után meddőnek nyilvánítják a gyermektelen párokat, a kifejezés azonban egyáltalán nem egy végleges megbélyegzés.
A meddőség betegség, pont ugyanolyan, mint egy mandulagyulladás
– állítja Nagy Barna. Van, aki gyógyszeres kezeléssel meggyógyul, van, akinél a sebészkés a megoldás, s van, akinek a mesterséges megtermékenyítés lesz végül a befutó. A meddőség tehát nem egy végleges állapot, és az is egy tévhit, hogy aki terméketlen, az úgy született, olyan esetek is előfordulnak, amikor terhesség, szülés után áll fenn a probléma.
Azt talán sokan tapasztalják, hogy mintha több lenne manapság a probléma a párok gyerekvállalása körül. A szakértő pedig ezt alá is támasztja. „Egyre gyakoribb probléma, hogy a pároknál nem jön a gyerek, míg öt évvel ezelőtt 10-15 százalékra tettük a meddő párok arányát, ma már 20 százalékról beszélnek a statisztikák, aminek nyilván számos oka van, de az egyik legnagyobb az, hogy nagyon kitolódott a gyerekvállalás. Előbb az egyetem, oklevél megszerzése a prioritás, utána jön a karrier, párkapcsolat, de legyen ház is a gyerek előtt, s akkor 35 éves korunkban eszünkbe jut, hogy jöhetne egy gyerek is” – fogalmazta meg a legnagyobb problémát a nőgyógyász, aki hozzáteszi, a nő már születése pillanatában egy meghatározott számú petesejttel rendelkezik, ami évről évre csökken. 35 év után nem csak nehezebben esik teherbe, de már a petesejtjei is öregednek.
Bár a közgondolkodás hajlamos még ma is a nőt „okolni” a gyermektelenségért, a statisztika szerint a meddő párok 35 százalékánál a nőnél van a gond, de ugyanannyi arányban találnak problémát a férfinál. Van, amikor a pár mindkét fele „hibás” az elmaradt gyermekáldásért, és olyan is van, amikor sosem derül ki, mi okozza a meddőséget.
– mondta ki az orvos, s ez a történet a párok számára talán a legnehezebb. Ha már fennáll a probléma, mindenki azt szeretné tudni, hogy mi az, mert akkor bevehet egy bogyót, amitől meggyógyul, elvégezhetnek rajta valami beavatkozást, amitől termékeny lesz. Ha nem derülnek ki az okok, akkor csak a kérdések maradnak.
Az okok között sok minden előfordul: lehet elzáródva a petevezeték, lehet a petefészek, a méh, a méhszáj problémája, de gond lehet két olyan, elég gyakori, mondhatni divatos betegség miatt is, mint az endometriózis vagy a policisztás petefészek. De még olyan is akad, amikor a női szervezet antitesteket bocsát ki a sperma jelenlétére, s azért nem történik meg a megtermékenyítés. A férfiaknál még érdemes figyelni arra is, hogy a 20 Celsius-fok fölötti hőmérsékletek nem tesznek jót a spermaképződésnek, mint ahogy a szoros fehérnemű vagy az egész napos autóban ülés sem. A számos egészségi ok felsorolása helyett inkább azt érdemes hangsúlyozni, hogy
mindkét részről az életmód és a stressz nagyban felelős az elmaradt gyermekáldásért.
Nagy Barna, hogy bizonyítsa, nem csak a levegőbe beszél, elmesélte, hogy London bombázása alatt – amely több mint egy évig tartott – a nők nagy részének a menstruációja kimaradt, a nőgyógyász szerint egyszerűen azért, mert a petefészek szorongás alatt nem működik, a Jóisten úgy teremtett meg minket, hogy veszélyhelyzetben nincs szükség gyerekre.
A szakértő szerint a meddőséget régen abszolút magánügyként kezelték, de most már szociális problémává vált, hiszen – főként Európában – nagyon sok elöregedő társadalom van, amikor már bizony az országnak sem mindegy, hogy meddő-e egy pár vagy sem.
Bár elhangzott, a meddőségre nem csak a mesterséges megtermékenyítés a megoldás, a legnagyobb érdeklődés mégis ezt a témát övezte. Nagy Barna elmondta, több fajtája van az eljárásoknak, az egyszerűbb eljárás az inszemináció, amikor a megfelelő időben a spermát befecskendezik egy vékony szondával a méh üregébe, s várják, hogy az ondósejtek végezzék a dolgukat. Nagy Barna elismerte, nagyon kis sikerrátával végzik ezt a beavatkozást, ami azt jelenti, hogy ha otthon egy százalék esélye van teherbe esni egy negyven éves nőnek, akkor ők azt inszeminációval 2 százalékra tudják „felturbózni”.
Az in vitro fertilizációs, köznyelven lombikbébi-eljárásról kiderült, hogy lényege, hogy a nő petefészkét különböző stimulációs gyógyszerekkel arra késztetik, hogy ne egy, hanem sok tüsző érjen meg, amit majd leszívnak, a kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, a megtermékenyített embriókat 3–5 napig tenyésztik, majd megfelelő pillanatban beültetik, a maradékot lefagyasztják, ami később is felhasználható újabb beültetésre. 1987-ben született meg az első lombikbébi, azóta azonban nagyon sokat fejlődött az eljárás – tudtuk meg Nagy Barnától, aki azt is elmondta, hogy általában a meddőségi központokban a beültetett embrióknak 40 százalékából lesz terhesség, és 30 százalék születik meg.
A számok, statisztikák mellett az előadás hallgatóiban számos kérdés felmerült: olyanok is, hogy egészséges lesz-e a baba, hogy milyen hatása van az anya szervezetére a sok hormonkezelésnek, de a lombikkezelés ára sem volt utolsó szempont. A meddőségi szakértő azzal a megnyugtató információval szolgált, hogy bár akadtak olyan kutatások, amelyek szerint bizonyos betegségre hajlamosabbak a lombikbabák, előfordulásuk nem számottevő. Az orvos ugyanakkor kihangsúlyozta, ők ezzel az eljárással nem nyúlnak hozzá a génekhez, nem változtatják meg ezeket. Hasonló kutatásokat végeztek nők körében is, sokáig azt hitték, hogy a lombikeljáráson átesett nők közt többször fordul elő a petefészekrák, de egy másik kimutatás kimutatta,
hogy nem a lombikeljárás miatt lesznek petefészekrákosak a nők, egyszerűen csak van két olyan betegség, az endometriózis és a policisztás petefészek, ami hajlamosítja a nőket a petefészekrákra, s ezek közül nagyon sokan lombikeljárással esnek majd teherbe.
Maga a kezelés gyorsítja például a méhnyakrák és a mellrák lefolyását, de nem okoz rákot, s éppen ezért ezekre szűrik is a kezelés előtt a nőket.
Nem utolsó szempont egy lombikkezelés ára sem, míg Magyarországon öt kezelést támogat az állam az egészségbiztosítással rendelkező pároknak, addig Romániában gyakorlatilag önköltséges az eljárás. Bár létezik egy program, ami 6500 lejjel támogatja a lombikos kezelést, ez Nagy Barna szerint a költségeknek körülbelül egyharmadát fedezi. A programba bekerülni sem könnyű, különböző feltételeknek kell megfelelni, és ha át is mentek a párok a szűrőkön, akkor is kérdés, hogy épp van-e pénz az alapban vagy sem. Tavaly áprilisban például már tudták a klinikán, hogy mennyi pénzt költhetnek erre, idén erre legalább júniusig kell várni.