Ha ilyen lesz a jövő, akkor köszönjük szépen, nem kérünk belőle
Tévésorozat az elképzelt, egyáltalán nem biztató, sötét jövőképről? Ismerős valahonnan? Nem, ez nem a Black Mirror, hanem valami sokkal jobb. A Years and Years mondhatni a semmiből érkezett, hogy összefüggéseiben mutassa meg nekünk a következő, igencsak kedvezőtlennek tűnő évtizedet. Kritika.
„Én már egyszerűen nem értem ezt a világot többé!” – mondja a tévé képernyőjén premier plánban mutatott politikusnő, akiről a nézők azt sem tudják, hogy kicsoda. Amikor azonban a vitaműsorban nekiszegezett kérdésre, miszerint
mi a véleménye a palesztin-izraeli helyzetről, nemes egyszerűséggel csak annyit mond, hogy „leszarom”, mindenki felkapja a fejét.
Ezzel a kijelentésével pedig a sorozat szereplőin túl nekünk, a képernyőn inneni nézőknek is felkeltette az érdeklődését.
A BBC One-nak a HBO Go-n is bemutatott sorozata egy populista politikus kendőzetlen véleményével rántja be a nézőt, hogy aztán a részletesen továbbgondolt, igencsak sötét jövőben hordozhassa meg, hat epizódon keresztül.
A Years and Years az a sorozat, ami a Black Mirror (Fekete Tükör) lehetett volna.
Továbbgondolja a közeljövőt, de olyan aktuálpolitikai áthallásokkal, hogy helyenként libabőrözik a hátunk, ha belegondolunk, hogy akár így is kinézhet a következő évtizedünk.
{K1}
Visszatérve az Emma Thompson által kitűnően alakított Vivienne Rock nevű, igencsak megbotránkoztató politikusnőre, a kezdeti sokkolást követően sokunk nevében fogalmazza meg, hogy mit akar ettől a világtól:
szeretné, ha a kukáit hetente ürítenék, ha az iskola 200 méterre lenne a házától, valamint, hogy az emberek ne parkoljanak a járdákra.
Ugye, hogy azt mondja, amit mi is szeretnénk? Hogy rendesen és könnyen működjenek a dolgok. És máris szimpatikus ez a nő, aki tulajdonképpen
azt mondja ki, amit hallani akarunk.
De Viv Rock igazából ennél többet akar. Amit pedig ő szeretne elérni, az egy olyan, elnyomó rendszer, amivel a legrosszabb rémálmainkban sem szeretnénk szembesülni. Viv Rock jelöltként egyfajta Donald Trump és Nigel Farage-párhuzam: épp annyira elképzelhetetlen, hogy ő legyen az egyik legnagyobb hatalom birtokosa, mint ahogy Trumpról sem gondolták sokan, hogy valóban ő lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Viv Rock pedig olyan üzenetekbe csomagolja az elképzeléseit, ami jól hangzik a tömegek számára. Egyszóval populista.
{A}
A középkorú, rendkívül dörzsölt, „ami a szívén, az a száján” politikusnő azonban csak a körítés, egyfajta mellékszereplő, ugyanis
egy, a szó legkonkrétabb értelmében modern, Egyesült Királyságbeli család szereplőinek szemszögén keresztül kóstolhatunk bele az elképzelt sötét jövőbe.
Négy felnőtt testvér és családjaik – egy kétgyerekes családapa, egy meleg hivatalnok, egy mozgássérült egyedülálló anya, valamint egy távoli szigeten élő aktivista – és az őket összekötő nagymama története visz végig minket a 2020-as évek viszontagságain.
És, hogy mi történik az elképzelt jövőben, a világpolitika szintjén, arra az epizódok elején pörgős zenei aláfestésre vágott híradó-montázsok révén kapunk betekintést. Donald Trumpot újraválasztják, Kína egy mesterséges szigetet hoz létre, az Egyesült Királyságban új király uralkodik, az ukrán hadsereg átveszi a hatalmat a kormánya fölött, emiatt behívják az orosz hadsereget, Németország Angela Merkelt gyászolja, ukrán menekültek özönlenek az angol szigetországba. Közben pedig Viv Rock elveszít egy választást, ami még több motivációt ad neki a folytatásra: bejelenti, hogy viszontlátjuk még őt. És ez még csak az első epizód…
A Years and Years olyan társadalmi helyzeteket taglal és gondol tovább, mint a bevándorlás, transzhumanizmus, nukleáris hadviselés, a bankok összeomlása és nem utolsósorban a klímaváltozás.
A ma is létező telekommunikációs eszközök modern verziói még jobban összekötik a családokat, megjelenik a virtuális asszisztens Alexa brit verziója, amit Signornak hívnak, hordható Instagram-filterek léteznek, a telefont már az emberi testbe is be lehet építeni, ujjlenyomat-szkennerek helyett pedig leheletérzékelőkkel azonosítja magát mindenki a Years and Years világában.
Ebben a jövőben élni azonban egyenlő a létbizonytalansággal, hiszen tanúi lehetünk, hogy
az emberek még sosem voltak ennyire kiszolgáltatottak, mint most.
A politika és az ebben hozott döntések teljesen behálózzák az életet, és rengeteg olyan kihívással szembesülnek a Lyons család tagjai, amire semmilyen formában nem készülhettek fel korábban.
Láthatunk menekültválságot testközelből, egyik pillanatról a másikra létrehozott gettónegyedet, a jövőt meghatározó szavazást, abszolút hatásos politikai kortesbeszédeket, valamint kétségbeesett próbálkozásokat egy adott rendszer megdöntésére.
A Years and Years hat epizódja nem egy könnyű néznivaló, mivel a jelenből vett áthallások és utalások révén rájátszik a legnagyobb aggodalmakra és félelmekre a jövőt illetően.
A sorozat megnézése után jogosan merülhet fel bennünk is az első epizód kezdőmondata: nem értjük ezt a világot többé. És reméljük, hogy nem ilyen sötét jövő vár majd ránk, még akkor sem, ha minden jel arra mutat, hogy a következő évtizedekben a világpolitikában, ugyanakkor a szó szerint égető klímaváltozás terén semmi biztatóra nem számíthatunk.
