Présel a zenész: dióolaj az egészségért
Berze Albert egy balesete nyomán saját bőrén tapasztalta meg a dióolaj mondhatni csodatevő hatását. Hogy miért lát hozzá diót préselni egy rézfúvós tanár, zenész, és egyáltalán kis manufaktúrájában milyen csodaszerek készülnek, arról ő maga mesél.
„Eszem ágában nem volt nekem hidegen préselt dióolajjal foglalkozni, csakhogy 2004 őszén volt egy gázrobbanásos balesetem, amelyben tulajdonképpen testem bőrfelületének 15 százaléka – kezem, lábam – égett meg. Ez kínnal, gonddal, fájdalommal járt, alig tudtam járni, de lényeg az, hogy túléltem. Kerestem a legjobb bőrápoló szereket, amelyek nem tartalmaznak adalékanyagot, és megszüntetik a fájdalmaimat. Bőrműtéten estem át, volt jó két hónapos rehabilitációs időszakom, amikor volt időm olvasni, keresgélni a problémámra alternatív megoldást. Egy könyvben olvastam a dióolajról, és eldöntöttem, hogy kipróbálom” – vág bele a csöppet sem vidám történetbe Berze Albert.
Mivel a környéken nem talált megfelelő minőségű olajat, úgy döntött, maga készít. Első lépésben egy hidegen sajtoló kézi préssel készítette saját részre a dióolajat, azt kezdte használni.
Azt mondták az orvosok, fél évre-egy évre van szükség a teljes gyógyuláshoz, és maradnak majd az égésnek nyomai, érdekes módon az olajka annyira helyrehozta a bőröm, hogy a pigmentek is újraszíneződtek” – meséli és mutatja örömmel a karját, amelyen minimális jelei vannak az évekkel ezelőtti balesetnek.
A fiatalembert lelkileg is megviselte a baleset – derül ki szavaiból –, és miután arról is tudomást szerzett, hogy a készítmény belsőleg is csodát tesz, hiszen a dióolajat enyhe depressziós tünetekre is ajánlják, kúraszerűen kezdte fogyasztani. „Saját magamon teszteltem, használtam külsőleg és belsőleg is. Aztán kérték az ismerősök, barátok, terjedt a jó híre, és egyre többen igényelték” – meséli.
Olyannyira megnőtt a kereslet az olaj iránt, hogy a kis kézi gépet átalakította motorsorra, aztán egy idő után már azzal sem győzte préselni a dióbelet.
Ahogy nőtt a kereslet, úgy tudatosult benne, hogy ebben talán van jövő. Azóta kiderült: van bizony, csak hosszas és eléggé göröngyös az útja. Így következett a cégalapítás, vállalkozói képzés teljesen az alapoktól, pályázatírás, engedélyeztetés. Ennek immár két éve, így mára a szülővárosában, a Székelyudvarhelyen lévő kis manufaktúrában két hidegen sajtoló, ipari présgépen készül a dióolaj. Berze Albert ugyanis székelyudvarhelyi, de tizenegy éve Csíkszeredában él, és a Nagy István Művészeti Középiskola rézfúvós tanára. Emellett pedig különböző zenekarokban, többek között a jól ismert Inocsenyka formációban zenél.
De térjünk vissza a manufaktúrába, persze képletesen csak, mert ott most éppen átalakítások zajlanak, így nem tekinthettünk be a kulisszák mögé. Megtudtam ellenben, hogy a helyi őstermelőktől vásárolt dióbelet a csigás présgép magas nyomáson kipréseli. Berze Albert érdekességként említette meg, hogy például egy kilogramm dióbélből 200–300 milliliter olajat tud a gép kisajtolni, de ez a mennyiség nyilván függ a dióbél minőségétől is. A frissen préselt olajat üvegedényben tárolják, következik egy-két hét ülepedési idő, majd kis üvegecskékbe kerül. Kissé opálos a szűretlen olaj, ezt belső használatra ajánlja, ebben benne van a dió rosttartalma is. Külön kis szórófejes üvegecskébe is kerül olaj, amit külső használatra ajánl, illetve kis üvegtégelybe a dióolaj-méhviasz krém. A diópréselés után megmarad a dióbélgranulátum, de ez sem vész kárba, ebből készül majd a dióliszt.
És mivel éppen strandolások, napozások időszaka van, annyit elárulok, hogy a dióolaj például arcra vagy más bőrfelületre kenve gyors, egyenletes barnulást biztosít, a durva, száraz napégette bőrt lágyítja, enyhíti a fájdalmat. Használható külsőleg, belsőleg, és még a gasztronómiában is megállja a helyét.