A sósivatagban tükröződő Tejút: a hónap asztrofotójának története
Fodor István fül-orr-gégész szakorvos, osztályvezető főorvos több tucat kiállításon van túl, fotóalbuma jelent meg, előadásokat, úti beszámolókat tart. Beszélgetésünk apropójául pedig az szolgált, hogy júliusban egy Fodor-fotó volt a hónap asztrofotója a National Geografic online kiadásban.
Különös büszkeség tölti el Fodor Istvánt, ha szóba kerül az a felvétel, amelyet a National Geografic múlt hónapban a hónap asztrofotójának választott. „Nagyon örülök neki, és azért tartom kiemelkedőnek, mert én nem vagyok asztrofotós, tulajdonképpen a barátom, Munzlinger Attila az, aki kifejezetten ezzel foglalkozik. Én csak néha belekontárkodom” – mondja a főorvos.
Mint elmesélte, a Romániai Csillagászati Társaság szervezésében egy több hetes dél-amerikai körúton vett részt azzal a nem rejtett szándékkal, hogy július 2-án lencsevégre kapja a teljes napfogyatkozást. A bolíviai Salar de Uyuni nevű sósivatagban egy éjszakai fotózásra is sor került, és talán ez marad a legemlékezetesebb éjszakája is az expedíciónak, bár a körülmények eléggé mostohák voltak.
„Teljesen ad hoc módon szerveztük meg Munzlinger Attilával és lányával, Noémivel ezt a fotózást. Éjszaka három órakor kivittek a sósivatagba, és bár télen kevés a csapadék, voltak vizes területek a sómező felszínén. Négy Celsius-fok volt a levegőben, a víz pedig, amiben bokáig álltunk, mínusz két-három fokos lehetett, így csodálhattuk meg a tükröződő Tejutat.
– eleveníti fel a fotózás körülményeit Fodor.
Az itt készült fotót végül a National Geografic szerkesztőségének is elküldte, és nem csoda, ha az ő tetszésüket is elnyerte. Egyébként két és fél évvel ezelőtt érte még hasonló öröm Fodor doktort, akkor a csobotfalvi templomot és a felkelő teliholdat megörökítő felvétele lett a hónap asztrofotója a magazinban, de mindemellett elég gyakran választja a szerkesztőség az általa beküldött felvételeket a nap fotójának.
De térjünk vissza a dél-amerikai expedícióra, melynek egy tanulságos története is volt a fotósok számára. „A körút során másfél napot töltöttünk többek között a Húsvét-szigeten, amit végig is fotóztunk, már csak az éjszakai fotózás volt hátra, a szobrokkal szerettük volna a Tejutat lefotózni. Este felhős volt az ég, szomorúan lefeküdtünk, hajnali három órakor Attilával spontán módon ébredtünk meg és az égbolt gyönyörű volt. Megbeszéltük, hogy alszunk még két órát, öt órakor pedig kimegyünk csillagokat fényképezni, és akkor már a napfelkeltét is elkapjuk.
– mondja nevetve.
A csíkszeredai főorvos nem csak a nagyvilág szépségeit, különlegességeit örökíti meg, szívesen, sőt mondhatni szeretettel fotóz itthon is. Légi fotóiból összeállított, Székelyföld madártávlatból című kiállításainak száma megközelíti az ötvenet.
S mintegy lezárásaként e sikeres fejezetnek a nyáron Amor Siculorum címmel, Fodor István felvételeiből egy fotóalbum is napvilágot látott.
Igazi büszkesége az album – derül ki szavaiból. Azt mondja, az, ami az elmúlt években vele történt, a szerencsés véletlenek sorozata.
„Azzal kezdődött, hogy fül-orr-gégészként ismertem meg Tompa Gábor rendezőt, és ő ajánlotta, hogy vigyük el Kolozsvárra egy kiállítás erejéig a fotókat. Innen kiállítás kiállítást követett, és végül megszületett ez a nagyon szép, igényes album is.”
A fotózás exhibicionista dolog, aki fényképet készít, arra vágyik, hogy másoknak is megmutassa – jegyzi meg. Nyilván megelégedéssel tölti el, hogy egy általa készített felvétel a nagyközönség tetszését is elnyeri. Ez számára megnyugtató és ösztönző.
Itthon elsősorban a tájat fényképezi, játszik a fényekkel, árnyékokkal, megkeresi azt a helyet, azt a pillanatot, ahol a lefotózandó táj, épület, égi jelenség a legszebb arcát mutatja.
Ezt sokszor előre be kell tervezni, leszervezni, sőt van, amikor a helyszínt is le kell járni a fotózás előtt – magyarázza.
Tartogat még a főorvos meglepetéseket követői számára, már ami a fotózást illeti. Míg tavasszal Afrikában, a nyáron pedig Dél-Amerikában járt, ősszel a kis Tibetként is emlegetett Musztáng-régióba utazik. Számára – mondja – Tibet tartogatta mindmáig a legmeghatározóbb élményeket, ezért is tér vissza, ha teheti. S bár felsorolni is nehéz, hogy Fodor István merre járt a nagyvilágban, fotói bizonyítják, mindenhol megtalálta a szépet, a különlegest.