Ennek az előzménysorozatnak minden egyes képkockáját kidolgozták
Szimpatikus, mindenre elszánt koboldok, visszataszító és ijesztő skeksisek, csigalassú, de nagyon bölcs misztikusok, fürödni nem akaró becők – igen, ezek egy tündérmese szereplői, akiket egy kitalált világ és egy különleges erővel bíró kristály köt össze.
Ki ne ismerné Jim Henson legendás bábfiguráit az ikonikus The Muppet Showból? Kermit, a béka, Fozzi, a medve, Miss Röfi és társai az eredeti, öt évadot és 120 epizódot megért sorozaton túl napjainkig feltűnnek hol a mozivásznon, hol a tévék képernyőjén, azt pedig hogy mennyire lettek a popkultúra részei, kár is lenne vitatni, hiszen Kermit jó pár mém inspirálója lett, úgyhogy a már nem a hagyományosan tévéző generáció is találkozhatott ezzel az ikonikus bábfigurával.
{A}
Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Jim Henson annak idején egy másik világot is teremtett, szintén bábok felhasználásával.
A kitalált fantasyvilágban játszódó történet a visszataszító, keselyűkre hasonlító skeksisekről és koboldokról szól, előbbiek Thra uralkodói, akik erejüket pedig egy kristályból nyerik.
Az önkényuralmi rendszert kiépítő lények elnyomottai a koboldok (gelflingek), valamint az alsóbbrendűnek számító becők (podlings), akik más választás híján szolgálni kényszerülnek a skeksis urakat. Az uralkodóktól távol, visszavonultan élnek a misztikusok (mystics), akiknek kántálása varázserővel bír, de létezik egy Aughra Anyának nevezett fura és öreg lény is, aki Thra őserejét testesíti meg.
{K1}
A legendás bábművész, Jim Henson, Frank Ozzal (Yoda mester megformálója a Star Wars univerzumban) közösen alkotta meg az 1982-ben bemutatott mozifilmet Thra misztikus világáról, amely a The Dark Crystal (A sötét kristály) címet kapta.
Mivel akkoriban a fantasy rétegműfajnak számított, így sem kritikai, sem anyagi siker nem lett a filmből, de évek múlva a történetet kiegészítő regény és a később ugyanebben a világban játszódó képregények révén megtalálta a saját rajongóbázisát.
Az 1990-ben elhunyt Henson már nem láthatta, hogy milyen utakat jár be az általa teremtett világ, de lánya és örökösei nem tettek le arról, hogy mozgóképes formátumban továbbvigyék a bábmester örökségét. Ebből lett a Netflix augusztus 30-án debütált előzménysorozata, a The Dark Crystal: Age of Resistance, amelyben a koboldok lázadását követhetjük végig, akik megelégelik az őket a végtelenségig kizsákmányoló skeksisek uralmát.
Star Wars-párhuzammal élve ez úgy néz ki, mintha
az eredeti trilógia helyett csak az Új remény (The New Hope) film létezne, most pedig sorozat formájában készítették volna el az előzményeket feldolgozó Baljós árnyakat (The Phantom Menace).
De itt nem merül ki a jedikről és az Erőről szóló történettel való párhuzam, ugyanis nagyon sok hasonlóság van a két kitalált világ között, amit akarva-akaratlanul is bele lehet magyarázni, de tagadhatatlan, hogy a Gyűrűk ura fantasyeposz is hatással volt a The Dark Crystal világára, ami nem negatívum, hiszen mindhárom történet a jó és a rossz örökös küzdelméről szól.
A Netflix tízrészes Sötét kristály-sorozata a „hősidőkbe” repít vissza, oda, amikor a klánokban élő koboldok azzal szembesülnek, hogy a skeksisek nem csak elnyomják, hanem ki is szipolyozzák őket az életadó esszenciájukért.
Brea, Deet és Rian különböző klánokból származó koboldok, akik saját bőrükön tapasztalják meg, hogy a másik világból érkezett skeksisek nem jótékony uralkodók, hanem önkényuralmi rendszer kiépítése révén próbálnak örökké tartó hatalmat megszilárdítani, ehhez azonban szükségük van az őshonos népek esszenciájára, hogy tovább élhessenek. A lázadókhoz csatlakozik a Hup nevű becő is, aki mindenáron lovag szeretne lenni, rátermettségét pedig sokszor bizonyíthatja a kalandok során.
Kalandokból pedig van bőven, hiszen mint minden fantasy-történetben, a szereplők itt is elindulnak valahonnan, keresztezik egymás útját, újabbnál újabb kihívásokkal szembesülnek, meghasonulnak önmagukkal, árulások kiötlői vagy áldozatai lesznek, szövetségeket kötnek, és megküzdenek egymással.
Az egyik főhős, Rian személyes indíttatásból, más választás híján indul el ezen a kalandokkal teli úton, ahol találkozik a világra rácsodálkozó, alvilági Deettel, a bátor Huppal és a mindenre kíváncsi Breával, akik hol külön utakon, hol együtt próbálnak felülkerekedni az elnyomóikkal, akik szintén nem egysíkú karakterek. A hatalmi pozíciókba rendeződött skeksisek között van uralkodó, tábornok, kamarás és tudós is, mindenki a maga tehetsége szerint működteti a kiépített rendszert, azonban nem ritkák a súrlódások köztük sem, a kisebb-nagyobb hatalmi harcok pedig időnként alaposan megtépázzák a berendezkedésüket, amit a koboldok lázadása tovább gyengít.
Nézőként pedig, aki egy idő után nem zárja a szívébe valamelyik pozitív karaktert, és nem gyűlöli az egymás ellen is ármánykodó skeksiseket, azt nem érintette meg igazán az alkotás.
Bár az eredeti film révén adott a befejezés, tehát lehet tudni, hogy hová fut ki a történet, az előzménysorozat rengeteg új elemet tartogat, és jelentősen kibővíti a Sötét kristály-univerzumot, hiszen tulajdonképpen „történelmet írtak” egy már meglévő fikciós sztorihoz. Ez a történelem pedig kellőképpen kidolgozott, és elmondhatjuk, hogy
nem törött bele a készítők bicskája egy adott világ újrateremtésébe, Jim Henson örökösei pedig egy olyan előzménysorozatot tettek le az asztalra, ami bizonyos mértékben felül is múlja az eredeti filmet.
Ezt a tulajdonképpeni mesét tényleg az utolsó képkockáig kidolgozták, hiszen annak cselekményét el is kellett helyezni a világban. A sorozatról készült werkfilmből kiderült, hogy egy korábbi verzió szerint a koboldokat CGI animáció segítségével jelenítették volna meg, de az annyira idegennek hatott az embernagyságban megjelenített skeksis-bábukhoz képest, hogy elvetették az ötletet, és a végső verzió teljes egészében bábokkal és némi (nem túlzásba vitt) CGI alkalmazásával valósult meg.
Az, hogy mekkora munka volt létrehozni Thra világát, a szintén Netflixen elérhető, The Crystal Calls – Making the Dark Crystal: Age of Resistance című, közel másfél órás dokumentumfilmből derül ki, amelyben bevezetnek a kulisszák mögé és rádöbbenünk, hogy
az utolsó fűszál is a helyén volt a sorozatban, emellett szinte mindent kézzel készítettek el.
Ahogy az egyik alkotó megjegyezte: ha sikerül azt elérni, hogy a néző ne bábokat, hanem karaktereket lásson a képernyőn, akkor elérték a céljukat. Nézőként ezt csak megerősíteni lehet, hisz míg az elején nem egyszerű túllépni a bábok esetlen mozgásán, egyre több részt megnézve már nem a bábokat, hanem az általuk megformált karaktereket láthatjuk.
A bábfilmek, valamint a fantasy-rajongók számára kihagyhatatlan, aki pedig egy nem megszokott, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló, a jó és rossz küzdelméről szóló univerzális történetet szeretne látni szerethető karakterekkel, az bátran adhat egy esélyt a sorozatnak.
Ráadásul, ahogy a sorozatajánlónkban is írtuk, magyar szinkronnal és magyar felirattal egyaránt elérhető az alkotás a Netflix kínálatában.