Gyerekeink helyes testtartásáért: a gyógytornász tanácsai
Milyen típusú cipőben tanuljon meg járni a gyermek? Mi a teendő bokasüllyedés vagy lúdtalp esetén? Mire figyeljünk, ha iskolatáskát vásárolunk? Miért lenne jó minél többet gyalogolni, illetve egyenetlen talajon mezítláb járni? Kelemen Zsófia gyógytornásszal beszélgettem.
„A gyermek megszületése után sok mindenre figyelnie kell egy szülőnek, egy jó gyermekorvosnak, hogy a legapróbb problémát is időben észrevegyék. Egy kisgyermek esetében nyolchónapos koráig lehet a talpon olyan masszázst alkalmazni, ami a talpív fejlődését segíti, mert ilyenkor még él egy bizonyos reflex, amit kiváltva segítjük az izmok munkáját.
Egyéves korában, amikor járni kezd, fontos, hogy megfelelő cipője legyen.
A megfelelő cipő pedig azt jelenti, hogy hátul kemény a sarokkéreg rész, de kemény a talprész is, hogy minden kicsi izmot lehessen megdolgoztatni.
A cipőnek nem kell pontosan a lábra illenie, jó ha legalább egy fél centivel nagyobb elöl, így szabadabb mozgásteret hagyunk a lábnak. Szandál esetén az a jó, ha a hátsó része csukott és elől nyitott. Sajnos azt tapasztalom, hogy manapság nagyon keveset gyalogolnak a gyerekek és úgy gondolom többek között ezért is ilyen gyakori a bokasüllyedés” – magyarázza Kelemen Zsófia.
Mint mondja, nagyon hasznos a mezítláb járás, de csak kimondottan egyenlőtlen talajon. Tíz megvizsgált gyermekből – fűzi hozzá – legalább kilencnek van lúdtalpa, bokasüllyedése. Kelemen Zsófia ugyanakkor több olyan talptornagyakorlatot is a szülők figyelmébe ajánl, amit otthon könnyedén el lehet végezni lúdtalp esetén, a láb izomzatának erősítése érdekében. A gyerekek például – jegyzi meg – nagyon kedvelik a paszulyszem-szedegetést, gyurmázást, rajzolást, szalvétatépkedést, mindezt természetesen lábbal. De szintén nagyon fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogyan korrigálhatja a boka állását. Ugyanakkor például lábizomfejlesztésre nagyon hasznos a fal vagy sziklamászás. De a talptorna nem korlátozódhat csupán a lábfejre, erősíteni kell a teljes alsó végtagot, illetve a medencét is.
Ami a hátgerinc fejlődését illeti, a szakember szerint figyelni kell arra, hogy a görbületek jól alakulnak-e ki. Ahogy megszületik a baba, a gerincoszlopa C alakú – magyarázza – ahogy aztán megemeli a fejét, a nyaki gerinc formálódik, ahogy felül, feláll, az S alak kezd kialakulni. „Figyelni kell arra, hogy az S alak ne simuljon ki, azaz ne alakuljon ki lapos hát, ez ugyanis később jobbra vagy balra is görbülhet, hátgerincferdülést okozva. Illetve arra is vigyázzunk, hogy ne alakuljon ki egy nagyon púpos tartás, amiből idővel szintén lehet hátgerincferdülés. Fontos tudni, ha egy gyermeknek fogszabályzóra van szüksége, ellenőrizni kell, nincs-e hátgerincferdülése vagy fordítva, ez a két elváltozás gyakran jár kéz a kézben” – fűzi hozzá a gyógytornász.
Bár nagyon sok gyermek különböző sportágakban akár versenyszerűen is sportol, egy fejlődésben lévő gyermek – de nem csak – számára nagyon fontos a napi szintű mozgás. A gyógytornász szerint sok esetben látszik a gerincen, hogy nincs eleget vagy megfelelőképen használva, fellelhetőek az ülő életmód jelei. Már az óvodában is a helyes, egyenes ülésre kellene figyelni, iskolában, otthon pedig a megfelelő székre és asztalra. Például ha a gyermek leül az íróasztalához, fontos, hogy a talpa érje a földet, a lábszár és a comb legyen derékszögben, a comb legyen alátámasztva szék ülőlapjával, illetve a szék magassága lehetővé kell tegye, hogy kényelmesen tudjon alkarral az asztalon támaszkodni. Egy iskolás esetében kerülendő a súlyos táska cipelése, nem szabadna meghaladja a gyermek testsúlyának tíz százalékát a megpakolt táska súlya.
Az iskolatáskát semmiképpen sem szabad fél vállon hordani – figyelmeztet a gyógytornász.
A két vállra felvett táskát pedig úgy kell rögzíteni, hogy rátapadjon a hátra, ne a fenéken lógjon. És ha már vásárolni kell, akkor a táska legyen kemény falú. Amennyiben egy gyermeknél hátgerincferdülést állapítanak meg, és korszettet kell viselnie, akkor figyelni kell arra, hogy ez ne gumiból vagy vászonból legyen.
„Ha egy csontos szerkezetet szeretnénk helyrehozni, akkor a csontnál erősebb szerkezetű anyagot kell használni. Amennyiben segédeszközre van szükségünk, jó, ha az egy jó szakember gyártja le. Bár a háttérben dolgoznak, és sosem hallunk róluk, egy jó ortéziskészítőre nagy szükség van. Jó eredményt lehet elérni, ha csapatban dolgozik a háziorvos, az ortopédszakorvos, a gyógytornász, az ortéziskészítő és a pszichológus, hiszen egy korszettet viselő tizenévesnek sokszor ez utóbbira is szüksége van”.
A tartászavar elkerülése illetve az izmok és a csontozat megfelelő fejlődése érdekében fontos tehát a rendszeres mozgás, a helyes testtartásra való tudatos figyelés, a megfelelő táplálkozás és a rendszeres szűrővizsgálat. A szakember szerint, nem árt, ha félévente vagy legalább évente egyszer gyógytornász vagy ortopéd szakorvos látja a gyermeket. Fokozottabb odafigyelést igényel az az időszak, amikor gyorsabb a növekedés, a gyermekek nagy részénél ez a nyarat jelenti.