Vegyszermentesen a „világ legfinomabb” zakuszkájáért
Szőcs Zsófia és Levente hét szezont dolgozott Svájcban egy zöldségfarmon, majd hazatértek, és Csíkvacsárcsi határában vegyszermentes zöldségtermesztésbe kezdtek.
Zsófia és Levente elindultak, mint a mesében, szerencsét próbálni – akár így is kezdhetnénk a Szőcs házaspár történetét. Külföldre mentek dolgozni, tanulni, hogy majd az ott szerzett pénzzel, tudással itthon új életet kezdjenek. Hét évvel ezelőtt Svájcban, egy biogazdálkodásban kaptak először munkát, Levente akkor egy tehenészeten dolgozott néhány hónapot, ahol a sajtkészítésbe is „belekóstolt”, majd következett a növénytermesztés.
Leventének idővel annyira megtetszett, hogy eldöntötte, egyszer majd itthon is ezzel szeretne foglalkozni. Pedig – mint mondják – nem sokat tudtak a paradicsom vagy padlizsántermesztésről, hiszen Zsófia könyveléssel foglakozott, Levente pedig az építőiparban kereste a kenyérre valót. A fiatal házaspár hét esztendőn át márciustól decemberig dolgozott Svájcban, majd három hónapot töltöttek itthon. Tavalyelőtt decemberben végleg hazatértek, nem sokra rá megszületett kislányuk, Erzsébet, majd tavasszal belekezdtek a zöldségtermesztésbe.
A falu határában, az egykori kaszáló helyén, hatvan áron ma három méretes fóliaház áll, ötven méter hosszú és hat méter széles mindegyik,
ott érik a paradicsom, a padlizsán, a paprika, az uborka. Szabad földön még zöldell a rukkola, lehet szedni a friss salátát, a cukkinit, a céklát. Innen nem messze egy kisebb területen, ötven áron termesztik a sárgarépát, a hagymát, a paszulyt.
Az idei esztendőt próbaévnek szánták – mondják –, de örömmel nyugtázzák, sokkal jobban sikerült. Sokat is dolgoztak ezért, rengeteg volt a tennivaló az év folyamán, most már a begyűjtésre koncentrálnak. Ma már nevetve mesélik, de korábban sok szomorúságot okozott, hogy pontosan az esős időszakban látott hozzá Levente a víztározó kiásásának, és több alkalommal is, amit estére kiásott, reggelre visszamosta az eső.
Tavasszal többek között kilencszáz tő paradicsom és háromszáz tő padlizsán, illetve szintén ennyi paprikapalánta került a földbe. Büszkén mesélik, Svájcban is ketten dolgoztak a farmon, ők gondozták a zöldségeket, ők vitték a piacra is, ahol olyan törzsvásárlóik voltak, akik évtizedek óta ugyanarról a farmról vásároltak. Itthon is vegyszermentesen gazdálkodnak, mint Zsófia megjegyzi, a biominősítés megszerzését is fontolgatják, bár egyelőre a bürokrácia elijeszti őket.
Terveik vannak, dolgozni szeretnének. Levente lelki szemei előtt egy tíz-tizenkét darabszámos tehénfarm lebeg, Zsófia a későbbiekben a zöldségfeldolgozástól sem riadna vissza.
Egyelőre szépen alakul a kliensi kör, sokan kilátogatnak a városból hozzájuk. Szeretik, amivel foglalkoznak – derül ki szavaikból. Egyelőre a szűk családi körből kerül ki a segítség is, pedig nagy szükségük lenne munkaerőre. Azt már most tudják, hogy jövőben miből ültetnek többet és miből kevesebbet, az üvegházas palántanevelést is fontolgatják, ugyanis ha a biominősítés megszerzése a cél, akkor jobb, ha ők foglalkoznak a palánta nevelésével is. Tavasszal – jegyzi meg Zsófia – még az igazán jó palántaföld beszerzésével is gondjai voltak.
„Azt szerettük volna, hogy aki tőlünk vásárol, bármikor idejöhessen, hogy megnézze, hogyan dolgozunk itt, legyen egy személyes kapcsolata azzal, aki termeszti a zöldséget, mely az asztalára kerül. A nyáron elég sokan kilátogattak, szétnéztek” – jegyzi meg Levente, miközben mutatja a Svájcból hozott kapát, amivel a földet lazítja. Szeret nosztalgiázni, jól érezte magát ott, büszkén meséli, a svájci munkaadó is folyamatosan érdeklődik, hogyan mennek dolgaik, örül annak, hogy az ott szerzett tudást itthon felhasználhatják. Ha kell tanáccsal, jó szóval segíti a fiatalokat, de talán egy beszélgetés sem ér véget anélkül, hogy ne ajánlaná fel, bármikor visszamehetnek, visszavárja őket.
Zsófia nem vágyik vissza. Szeret Vacsárcsi határában a zöldséggel dolgozni, jól érzi magát. „Olyan is volt, hogy hat órakor kijöttünk, Erzsébet aludt a hálózsákban az autóban, és mi a csendben dolgoztunk. Vagy kijöttem vele ebéd után, itt ő elaludt, és én folytattam a megkezdett munkát. Számomra ez feltöltődést jelent, semmiért nem adnám” – jegyzi meg, miközben a játszadozó gyermekét figyeli. Az egy éves és hét hónapos Erzsébet pedig a veteményesben sétál, ha kedve tartja, a fóliaházban felszerelt hintán hintázik vagy a padlizsántövek mellett összegyűjtött homokozófelszereléssel játszik, miközben édesanyja kezébe nyom egy zöldpaszulyt, és azt rágcsálja.
A Szőcs házaspár Svájcban fokozatosan készült arra, hogy itthon majd „valamihez” kezd. Hogy saját fogyasztásra termesztenek zöldséget, abban szinte biztosak voltak, de azt, hogy ekkora kertészetet fognak működtetni, azt talán még maguk sem hiszik. Még sok tervük van, ha lenne munkaerő, szárnyalnának.
