Aki a „magvetés” szolgálatát végzi

Kémikusnak készült, de úgy látszik, Istennek más tervei voltak vele – a margittai Horváth János Gimnáziumban tanító Bordás Mária református vallástanár életútjáról, hivatásáról, a hitoktatás kihívásairól mesél az e heti Erdélyi Naplóban.

Éljünk bár a csodás technikai fejlettség korában, az ember Istenhez való viszonya mit sem változott, ugyanúgy szükségünk van rá, mint az előző korok embereinek. Sőt ebben a nagy szabadságban, amikor minden hagyományos értéket megkérdőjeleznek, még inkább. A heti egy vallásóra nem sok, a semminél viszont több. De mint minden nevelés, a vallásos nevelés is a családban kezdődik. A szülő példáján keresztül nevelődik a gyermek is, és nem is annyira a szavak, mint inkább a tettek maradnak meg benne.

{A}

Aki ilyen alapvetéssel érkezik az iskolába, nyitottabb, befogadóbb a vallásórán is – hangsúlyozza Bordás Mária, aki úgy tartja, hogy vallástanárként végzi a magvetés szolgálatát, de a növekedést Isten adja. Ugyanakkor a szülői nevelést nem pótolhatja semmi, tévedés azt hinni, hogy majd az iskolában megnevelik a gyermeket. A szülő által épített alaphoz rakják a pedagógusok hozzá a magukét sok türelemmel és szeretettel.

A cél az lenne, hogy a vallásóra ne csak olyan óra legyen, amin »legyünk túl«. Ha első óra, álmosak, ha utolsó, fáradtak, ha közben van, akkor megtörténhet, hogy valamilyen felmérőre kellene tanulni. Így aztán meg kell dolgozni a figyelmükért, az együttműködésükért. A kicsiket még könnyen el lehet varázsolni, ők játékosan hamar bevonhatók a tevékenységbe. A kamaszoknál kezdődik a kihívás.”

A teljes interjú a Székelyhon és a Krónika napilapok kiadványaként megjelenő Erdélyi Napló e heti kiadásában olvasható.