Tudják, miről írt az Ellenzék 1931. július 15-én? Hát azt, hogy miként vélekednek a megbocsátásról a Káviár, Szekszuális tanácsadó rovatában 1932-ben?
A Látótér melléklet Sajtóhistorikum rovatának vezető cikke egy olyan férjről szól, aki a háború után tizenöt évvel került elő. „Egy garammenti faluban lakott Izsai Mihály nevű 28 éves fiatalember. Szép szál legény volt, a falu egyik legszebb lányát vette el, akitől két gyermeke is született. Ekkor történt a szarajevói gyilkosság. Izsai is bevonult katonának. Az asszony otthon maradt a két kicsi gyermekkel s türelmetlenül várta a háború végét, amely majd hazahozza a férjét. De a háború nem akart szűnni s egy novemberi napon levelet kézbesítettek Izsai Mihálynénak, amelyben közölték, hogy Izsai Mihály a legutóbbi harcokban eltűnt s valószínűleg halálát lelte” – írták az 1931. július 15-én megjelent Ellenzékben.
A cikkből továbbá kiderül: Izsai Mihályné, tíz évvel férje halálhíre után, újra férjhez ment, azonban békés életét egy váratlan találkozás zavarta meg. Lapozzák fel a Látótér mellékletet, és elolvashatják mi történt egy reggel a boltban.
{A}
1935 január 2-án a Brassói lapok arról tudósított, hogy „Serecin Livius dr., lugosi orvos, véletlen revolverlövéssel megsebesítette feleségét, ki szintén orvosnő és a lugosi kórházban működik”. Véletlen revolverlövés? – teszi fel a kérdést a cikk írója, megemlítve a rövid tudósításban azt is, hogy bizony a házaspár viharos családi életet élt.
1932-ben jelent meg a Káviár 23. száma. „ (…) Ha valaki krónikus alkoholista, hazudozó, könnyelmű ember, úgy ebbeli fogyatkozásait nem lehet megbocsátani, mert javulás nem remélhető.
A férfi borzad a furia szerepébe öltözött nőtől, ellenben hálás, ha azt látja a nő belátó, megértő, megbocsátó” – olvashatták anno a Szekszuális tanácsadó rovat követői.